Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

482 756. országon ülés 1917 november 30-fm, pénteken. iirterpelláczíója a közélelmezési minister úrhoz a tátrai fürdők és a környékbeli lakosság élelmezése tárgyában. Kéler Tibor: T. képviselőház! A MagasTátra fürdőinek az elmúlt nyáron tapasztalt rendkívüli látogatottsága és állandó túlzsúfoltsága Szepes vármegye élelmezésére nézve káros, aggasztó és igazságtalan jelenségeket eredményezett. S miután küszöbön van a tátrai fürdők téli szezonjának megkezdése, attól lehet tartani, hogy ezek a jelenségek meg fognak ismétlődői. Ennek következtében kötelességemnek tartom a közélelmezési minister ur figyelmét ezekre a jelenségekre felhívni és kérem őt, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen ezen jelenségek elhárítására. Hogy a Magas-Tátrát és annak fürdőit a magyar közönség és főleg a pesti közönség felfedezze, erre szükség volt egy világháborúra és a világháború eredményezte azt, hogy a tátrai fürdőket jelenleg óriási tömegekben keresik fel és hogy azok példátlan látogatottság iák örvendenek. A közönség nagy részét azonban nem a természet szépségek utáni vágyódás, nem is az üdülni vágyás viszi a Tátrába, hanem az a remény, hogy ott jobban élhetnek, hogy ott módjukban van élelmiszereket összevásárolni és felhalmozni. A tátrai vendégek ezen a téren óriásit produkáltak és nem csupán azt vették el az ottani, lakosságtól, amit ők maguk ott tartózkodásuk alatt elfogyasztottak, hanem elvettek ennél sokkal többet, mert összevásároltak mindent, amit összevásárolni lehetett; mindén nap százszámra mentek a postai csomagok, megtöltve élelmiszerekkel, amelyek mind a. szepesmegyei lakosságtól vétettek el. Nagyon természetes dolog, hogy a hadi milliomosokból kikerült fürdőközönség semmiféle árra tekintettel nincs és nincs az a magas ár, amelyet egymást túlliczitálva meg ne fizetnének. Előfordult, hogy egy tojásért fizettek egy koronát

; vajért kilónként 80—100 koronát, tejért literenként 5 koronát; felfogadtak fiakkereket napi 100 koronáért, bejárták a községeket és minden megehetőt összevásároltak és felhalmoztak, illetve Budapestre szállítottak. A tátrai fürdővendégek között nemes verseny fejlődött ki a tekintetben, hogy ki képes drágábban vásárolni, mert hiszen természetesen a pénznek előttük értéke nem volt; mindezt pedig az ottani közönség keservesen megsínylette, mert ezzel az árdrágítással konkurrálni abszolúte képtelen volt. A helyi hatóságokát mulasztás ebben a tekintetben nem terheli, mert a maguk részéről megtettek minden lehetőt ezen jelenségek megakadályozására rendkívüli hatáskörük sem volt és amúgy is tul lévén terhelve teendőkkel, csak nagyon csekély mértékben voltak képesek ezeket a visszaéléseket megakadályozni. Csak egy dologra utalok itt rá. Szepes vármegye alispánja és főispánja még a múlt év Julius havában felterjesztést intézett a belügyministerhez vagy a kereskedelemügyi ministerhez és ebben kérte hogy rendeletileg tiltsák el, hogy' élelmiszerek a Magas-Tátrából és az azt környező községekből postán vagy személypodgyászként szállíthatók legyenek. Erre a felterjesztésre elintézés tudtommal sem az alispán, sem a főispánhoz mind a mai napig nem érkezett. Sok esetben még azt a sérelmet is szenvedte a lakosság, hogy olyan élelmiszerek, mint pl. a liszt és a czukor, amelyek utalványrendszer alapján osztatnak széjjel, a megyei lakosság terhére, annak megkárosításával, a fürdőközönségnek lettek kiutalva azért, mert a fürdők ellátása a megyei közönség ellátásától különválasztva nincsen. Nem vonom kétségbe azt, hogy aránylag, más vidékekhez viszonyítva. Szepes vármegye közönsége elég jól volt ellátva Az elismerés e tekintetben nem a közélelmezési hivatalt illeti meg, vagy nem egészen azt, hanem legnagyobb részben hatóságaink, tisztviselőink, polgármestereink, f őszolga bíróink rendkívüli kitartását, buzgóságát és agilitását, amelylyel a közönséget amennyire a nehéz viszonyok között lehetett, ellátták. Dicséret és elismerés illeti meg a megye lakosságát is, amely végtelen szorgalmával és kitartásával, daczára a mostoha természeti viszonyoknak, annyit volt képes termelni és produkálni, hogy még a tátrafüredi közönséget is ellátta és hajlandó is ellátni, amig van miből. Jelenleg a helyzet az, hogy a legsúlyosabb probléma előtt állunk, amennyiben a jövőben képtelen lesz a Tátrát környező környék termésével akár csak önmagát is ellátni, mert a rendkívül rossz termés és a soha ily mértékben nem tapasztalt takarmányhiány lehetetlenné teszi azt, hogy a marhaállomány átteleljen, azonkívül a szeszfőzés be lett tiltva, illetve lehetetlenné lett téve. Ennek következtében a szarvasmarhahiány állandó, a gazdák kénytelenek állataikat eladni és a tejhiány roppant mérveket ölt. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de önkéntelenül is felébred az emberben az összehasonlítási kedv és szinte komikusnak látszik, hogy midőn arról van szó, hogy hatvan delegátus elmenjen a milliós Bécs városába tiz napra, komolyan beszélnek arról, hogy ez élelmezési nehézségeket fog okozni és ugyanekkor senkinek sem jut eszébe azt kérdezni, mi lesz velünk, ha ránk szabadul ezer vagy több ezer idegen, akiknek élelmezése tekintetében semmiféle lépés •sem történt. Mindezek alapján a szepesvármegyei lakosság a legnagyobb aggodalommal és félelemmel tekint a tél elébe és a közélelmezési hivatalt vezető minister úrtól sürgős és" erélyes intézkedést kér, hogy a várható bajok kiküszöböltessenek, illetőleg megelőztessenek. Ha már nem lehet kimondatni azt, hogy az összes fürdők, amelyek nem birnak feltétlen gyógyfürdők jellegével, bezárassanak, illetőleg fürdőkbe csak oly egyének vétessenek fel, akik hatósági orvosi bizonyitványnyal igazolják, hogy betegek ós tényleg az üdülésre és ápolásra rászorulnak . . .