Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
november 30-án, pénteken. 452 756. országos ülés 1917 len módon járjon el, vagy liamis okiratot állítson ki. Feltéve, hogy akadna olyan minister, aki ezt tenné, nem gondolja-e azt a képviselő ur, hogy a jog- és államtudományi kar tagjai, ahol független, komoly férfiak vannak, köztük érdemekben megőszült és kurulis hivatalt viselt férfiak, hogy ezek nem tiltakozással és felháborodással fogadnák-e ezt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy lehet ilyen módon feltenni akár a ministerről, akár az egyetemről, hogy ilyen instigáczióra adnak ők bárkinek is alkalmat. Ennek folytán ez a nézete az illető államvizsgálati bizottság elnökének nem tekinthető egyébnek, mint annak, hogy ő nem találván — elismerem jóhiszemüleg — a vélt igazában elismerésre sem a ministernél, sem a karban, ugy hogy tuíajdonképen ezzel az állásfoglalással egymaga állott, ez annyira elkeserítette őt, hogy emiatt elveszítette Ítélőképességének egyensúlyát. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) ügy látszik, ez a lehetőség elkerülte a képviselő ur figyelmét. Miután nem tételezhetem fel azt, (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) hogy itt a házban akár egyénekkel, akár pártokkal szemben calumniare audacter eszközét akarná alkalmazni, (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a körülmény neki feltűnt volna és eszébe jutott volna, hogy alkalmazást nyer az audiatur altéra pars elve, akkor ezzel a dologgal nem is jött volna ide, mert annál inkább volt erre alkalma, mert épen egy tegnapi lapban megjelent egy nyilatkozat, hogy ez már régen volt nála és csak a háborúra való különös tekintettel hallgatott. (Derültség a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban vagyok bátor megjegyezni azt is, hogy már régebben, mikor még minister voltam, egy másik oldalról, ellenzéki részről, szintén szóvá tették nálam ezt az esetet és azt mondták, hogy esetleg interpelláczió tárgyává akarják tenni. Erre megadtam a kivánt felvilágosítást és akkor az illető képviselő ur azt mondta, hogy ilyen ügyet képtelenség volna a ház elé vinni. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Mégis megtették! Mozgás és zaj a baloldalon.) Miután a t. képviselő ur czáfolatom daczára fentartotta ezt az ügyet, megtörtént, hogy ugyanezt az ügyet az osztrák képviselőházban Kibart képviselő ur a ministerelnökhöz és a közoktatásiig) 7 ! ministerhez intézett interpelláczió alakjában szóvá tette és ebben az interpellácziójában engem hivatalos hatalommal való visszaéléssel és okirathamisitással gyanúsított, de egyúttal meggyanúsította az összes közintézeteket és a kiállított bizonyítványokat és azt követelte, hogy e tekintetben a jövőben a legnagyobb szigorral és elővigyázattal járjon el. (Nagy mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Ez a következmény!) Rakovszky István; A következmény az, hogy az ilyesmit nem szabad megtenni, akkor nem lesz szóvá téve. Jankovich Béla: Az osztrák interpelláczióra a választ fentartom akkorára, ha az ülés jegyzőkönyvének példánya birtokomban lesz. Az általános támadásra nézve nem akarok elébe vágni illetékes közegek esetleges nyilatkozatának. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csak megállapítani kívánom azt, hogy ez a támadás szintén azután történt, minekutána Polónyi Dezső képviselő ur e felszólalását itt a házban megtette. Természetesen mindanynyiunk joga és kötelessége itt a házban hibákat és visszaéléseket szóvá tenni, bírálni és azok visszaszorítására törekedni. Egy hang (a jobboldalon) : De csak igaz tényállást ! Jankovich Béla: Igenis, csak igaz tényállás alapján. Mielőtt idehoznék, ha jogunk van felszólalni, kötelességünk meggyőződni, hogy az állitások minden tekintetben megfelelnek-e az igazságnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy minden oldalról a kellő felvilágosításokat megszerezzük. Ha ennél többet nem tudnak a munkapárt és a munkapárti rezsim ellen felhozni, akkor bátran nézek szemébe az ily támadásoknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem félek a közönségtől sem, mert hiszen az megszokta, hogy a heves politikai harczokban g}"akran tovább megyünk, mint indokolt volna. Azonban elfelejtik azt, hogy épen a háborúban államunk annyira előtérbe jutott és annyival többet foglalkoznak velünk külföldön, mint ahogy eddig tették, hogy jövőben fokozott mértékben kötelességünk csak oly tényekről beszélni, amelyek valóban meg vannak állapítva. Miután ezt leszögeztem, egyúttal bejelentem a b. háznak, hogy az ellen az újság ellen, amely ellenem a »hamis okiratot zsaroló minister« vádját felhozta, a sajtópert meg fogom indítani. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.j és az ügyet átadom a bíróságnak. (Élénk- helyeslés a, jobboldalon. Felkiáltások : Halljuk Apponyit!) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Dezső képviselő ur kéri a t. ház engedelmét, hogy személyes megtámadtatás visszautasítása czimén felszólalhasson. Gondolom a t. ház megadja az engedélyt (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Dezső : T, ház ! (Haüjuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt egy kérdést óhajtanék tisztázni. Igen természetes, hogy ha belügyeinkbe külföldön illetéktelen beavatkozás történik, mi leszünk az elsők, akik segédkezet nyújtunk ezeknek visszautasításához. (Zaj jobbfelol.) Zábráczky József : Liferálják hozzá az anyagot. Polónyi Dezső: Kérem, t. képviselőtársam, már a hírlapokban nyilatkoztam oly irányban, hogy nagyon régen birtokomban vannak ezek az adatok és nem én voltam, aki ezt a kérdést ide-
