Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

30 741. országos ülés 1917 s. kell javítani, hanem az adófizetők helyzetét is : az egyházi adókat kell csökkenteni. (Igaz! ügy mnl a szélsőbaloldalon.) Tapasztaltam igen sok helyen, hogy a katholikus egyháztag annak daczára, hogy a katholikus egyháznak annyi sok millióra menő vagyona van, olyan súlyos egyházi adót köteles viselni, mely nem áll arányban jövedelmével. Ez pedig igazságtalan állapot, és ha már arról van szó, hogy ez az óriási katholikus vagyon helyesebb kezelésbe menjen át, hogy azt az egyház tagjai máskép használják fel, akkor lehetetlenség, hogy annak jó részét ne arra forditsnk, hogy a szegényebb néposztály egyházi adója legyen kevesebb. Tudnék részleteket mondani arról, hogy néhol hogyan kell a párbért megfizetni és milyen terhes az ott, ahol a katholikus egyháznak nincs valami j ó kegyura, aki kisegitse a népet ; most csak jelezni kivánom, hogy mikor arról lesz szó a magyar országgyűlésen, hogy a katholikus autonómia megvalósittassék, akkor az igen t. kormány vegye figyelmébe, hogy abból a katholikus vagyonból, amit máskép akarnak felhasználni, a szegény egyháztagoknak egyházi adója is csökkentessék. Ha a katholikus autonómia megvalósittatik, én mindenesetre kivánom, hogy ez az autonómia legyen jobb önkormányzat, mint most a protestáns felekezeteknél, mert őszintén kijelentem, hogy azt az önkormányzatot nem tartom egészen jónak. Hisz ott a választások oly módon történnek, mely a nép részesedését majdnem kizárj a. Én a katholikus autonómiára nézve ennél jobbat kivánok. A népnevelési ügyekről a tisztelt ministerelnök ur által mondottakat teljes egészökben aláirom, azonban a j elén állapotban fel akarom hivni az igen tisztelt vallásügyi minister urnak és a tisztelt ministerelnök urnak szives figyelmét. Ebben a házban már többször esett szó róla, hogy vannak Magyarországon tömegesen falvak, hol a népiskolai tanítás a háború három esztendejében szünetelt. Ez igen nagy baj, mert népünk felnevelkedik tanítás nélkül és ha ez a háború még tovább tart, a teljes iskolai idő elmúlik és az a falusi gyermek nem járhatott azalatt iskolába. En azt hiszem, hogyha a tisztelt kormány erélyesen fellépne a hadvezetőségnél, legalább annyit ki kellene vinnie, hogy a téli időre, mikor a nagyobb hadműveletek úgyis inkább szünetelnek, azokat a tanítókat, kik katonai szolgálatot teljesítenek, legalább 3—4 hónapra engedjék haza, hogy a gyermekeket legalább irni-olvasni tanítsák, mert másról már úgysem lehet szó. Azt hiszem, hogyha a t. kormány ezt nagyon komolyan fontolóra veszi és teljes erejével hozzálát ennek megvalósításához, ez a hadvezetőségnél nem ütköznék nehézségbe. Azok a tanitók megtették kötelességüket már eddig is, meg fogják tenni azután is, de a népnevelés szempontjából múlhatatlanul szükséges, hogy vagy nagyobb számban szabadságoltassanak, ugy hogy minden iskola kapjon legalább egy tanítót három helyett, vagy pedig, ha ez nem lehetséges, a téli hónapokra küldjék haza a tanitók legnagyobb részét, hogy akkor taníthassák a gyermekeket. zepiember 12-én, szerdán. Az igen fc. ministerelnök ur kijelentette, hogy személyes igényeink rovására leszünk kénytelenek gazdasági szükségletünket megállapítani. Elismerem, hogy e tekintetben igen sokról le kell mondanunk, de mikor a t. ministerelnök ur is arról beszél, hogy gazdasági tevékenységünket fejlesztenünk kell, hogy többet termeljünk, hogy valutánkat megjavíthassuk, akkor nézetem szerint helytelen, ha a mezőgazdasági munkás fejkvótáját olyan alacsonyan állapítják meg, mint eddig. A t. kormány jobban tudja, hogy kire mennyi jut, de tény, hogy gabonánk több termett, mint tavaly, a fejkvótát tehát fel kellene emelni, mert különben a mezőgazdasági munkás nem képes eredményes mezei munkát végezni. Ami az uj kormány gabonarekvirálását illeti, elismerésemet fejezem ki Mezőssy Béla földmivelésügyi minister urnak, (Éljenzés a haloldalon.) aki nem ült fel azoknak, akik a gépiiéi való rekvirálást követelték és aki lehetővé tette, hogy a falusiak elláthassák magukat gabonával. Ezzel sok nyomorúságnak vette elejét és sok éhezőnek adott a szájába kenyeret. (Éljenzés a baloldalon.) Én lehetetlennek tartottam a gépnél való rekvirálást, hiszen a gabona nem jön ki tisztán a gépből, különösen a kisebb gépeknél kell tehát 25%-ot is leszámítani; jól tette tehát a minister ur, hogy ettől eltekintett. (Helyeslés balfelől.) Ami azt illeti, hogy az ellátatlanok vásárolhattak gabonát, ez azért bír nagy fontossággal, mert a városiakról, ha kevesebb jut is nekik, a hatóságok gondoskodnak, a falusiaknál azonban a helyzet az, hogy a község nem volt képes lisztet adni és valósággal éheztek igen sok helyen, most azonban, miután a minister ur a vásárlást megengedte, a falusi-nép is beszerezhette szükségletét. Pető Sándor: Mennyiért adták el a búzát ? Nóvák János: 49 korona 50 fillérért! Polónyi Géza: Csak a Haditermény fogta rá, hogy uzsoráskodtak! A Haditermény gaz rágalma, amit ráfogott a birtokosokra, hogy drágábban adta a makszimális árnál. Szabó István (nagyatádi): Nagyon sajnálatos, hogy a városi fogyasztók azt hiszik, hogy a termelő tejben-vajban fürdik. A termelő bizony a maga bőrén érzi, hogy a saját élelmiszerét erőszakkal is elviszik, azért, hogy a városi lakosság jobban éljen. Nehéz ezt az ellentétet kiegyenlíteni, elismerem. Mindenhol van kivétel, mindenütt vannak emberek, akik meggazdagodás czéljából kijátszák a törvényt, de amennyire én ismerem a népet, nagyon kell keresni olyant, aki makszimális áron felül adta el a gabonáját. Nemcsak hivatalosan, de egyébként sem lehet erről hallani, legalább azon a vidéken nem, ahol én vagyok ismerős. Makszimális áron felül eladnak egyes elvakult üzletemberek, azonban a termelők 99 %-a nem törekszik a makszimális ár kijátszására. Panaszolják, hogy a falusi asszonyok drágán adják a libát, a tojást, a zöldséget. De tessék csak elképzelni annak a szegény asszony-