Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-751
751. országos ülés 1917 ges lesz ránk nézve, a hatalmi kérdés felvetését. De ez nem azt jelenti, hogy a t. kormány, ha parlamenti kormány akar maradni, ne tartoznék meghajolni a parlamentnek esetleges ilyen határozata előtt. (Helyeslés bálfelöl.) Ha a parlament bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, vagy a parlament rosszalási indítványt fogad el, az a parlamentáris alternatíva áll elő: lemondani, vagy a nemzetre apellálni. (Helyeslés balfelöl.) Én örülök, hogy a képviselő urak nekem igazat adnak, csak azt sajnálom, hogy legutóbbi értekezletükön ennek az r ellenkezőjét állították. (Ellenmondás balfelöl.) És mivel az ellenkezőjét állították, kötelességemnek tartottam a helyes parlamentáris teóriát helyreállítani és ezt az elvi álláspontunkat itt a ház előtt dokumentálni és leszegezni. Felszólalásommal csak ezt akartam. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Nem helyesen van visszaadva az az értekezlet. ISTem igy volt mondva. (Zaj.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én nem az egyesült pártok határozatával foglalkozom, hanem kötelességem a kormány álláspontját ebben a kérdésben és általában a parlamentarizmus kérdésében jelezni. Mi tökéletesen osztozunk abban az álláspontban, hogy egy kisebbségi kormánynak két alternatívája van : vagy tud kormányozni kisebbsége daczára, vagy, ha nem tud kormányozni, egy joga van, az adott körülmények között a nemzet többségére appellálni. (Helyeslés.) Ez az alaptétel. Mi evvel az alaptétellel, mint kisebbségi kormány, nem is jöttünk ellentétbe. Mi is azt az álláspontot foglaltuk el, hogy tulajdonképen csak a választójogot tekintjük annak a döntő kérdésnek, amelyben a többség hozandó határozata előtt kénytelenek leszünk mindenesetre meghajolni, vagy pedig a nemzetre appellálni. Hogy ezen kérdésben, t. i. Ugron Gábor t. ministertársamnak a kérdésében, azonosítottuk magunkat, noha ő felajánlotta lemondását és a lemondást nem tartottuk elfogadhatónak, hanem azt mondottuk, hogy vele szolidárisnak nyilvánítjuk magunkat, ez azért volt, mert ez egy kisebb inczidens alkalmával történt. Mi azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a törvényhozás elé nem fogunk más javaslatokkal lépni, mint olyanokkal, amelyek a hadviselés, az államháztartás rendes menetét érintik, vagy esetleg olyanokkal, amelyek sürgősebb természetűek és amelyeknél előre bizonyosak vagyunk abban, hogy azok általános egyhangúsággal fognak elfogadtatni. Azt is kijelentettük, hogy minden késedelem nélkül a választójogot kívánjuk tárgyaltatni. Ennélfogva, mivel addig, amig mint kisebbség kormányzunk, csak olyan kérdéseket akarunk előhozni, amelyek a hadviselésre, vagy az államháztartás menetére vonatkoznak, vagy október 29-én, hétfőn. 347 pedig egyetértő felfogásra találnak és csak a választójog lesz az első nagy kérdés, amelynek tekintetében a vélemények eltérhetnek, ezért mondottuk azt, hogy tulajdonképen a választójog lesz az a döntő kérdés, amikor a többség határozata a parlamentáris elveknek megfelelően irányadó lesz a kormány magatartására nézve. Kérem, hogy a kormánynak a parlamentarizmus legszigorúbb elveivel megegyező ezt a magatartását méltóztassanak tudomásul venni. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István : Szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: Gondolom, a t. ház megengedi, hogy a képviselő ur félreértett szavai valódi "helyreállításának czimén felszólaljon. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbálóldalon.) Gr. Tisza István: En azt hiszem, hogy tényleg közérdekű, hogy ez a nagyon fontos elvi kérdés tisztáztassék. Ezért vagyok bátor szavaim értelmének helyreigazítása czimén szót kérve egészen röviden megjegyezni, hogy az én felszólalásomnak gyakorlati hordereje arra irányult, hogy ha, mondjuk, a t. kormány kormányzati tevékenysége, a mi — esetleg téves — nézetünk szerint kormányzati visszaélései vagy tévedései bennünket arra indítanának, hogy egy rosszalási inditványnyal lépjünk fel s a ház azt elfogadná, a t. kormánynak akkor is ebből az alternatívából kellene választani, ha egyáltalán parlamentáris kormány akar maradni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza : Ez tegnap szóba sem került. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Gr. Tisza István : Ezt konstatálni kívántam, s nem hiszem, hogy ebben a tekintetben nézeteltérés lehessen. (Ugy van! jobbfelöl.) Elnök : Napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Ennélfogva most áttérünk napirendünkre: a közszolgálati alkalmazottak ujabb háborús segélyéről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasására. Kérem Hoványi jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem. (Igen.) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett áttétetik a főrendiházhoz. T. képviselőház! Ezzel napirendünk tárgyát kimerítettük és most megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. A parlament munkásságát irányító kormánynyal érintkezésbe lépvén, a ministerelnök 44*
