Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-750
750. országos ülés 1917 a dijnokok illetményeit is emeljük. Itt az argumentáczió egy kissé ellentétes, mert egyrészt azt a kívánalmat méltóztattak felállítani, hogy a szükség szerint oszszuk ki ezeket a segélyeket és másfelől, miután a szükség szerint kiosztjuk, akkor megint kifogásolni méltóztatnak azt, hogy a jobban díjazott dijnokok mégis csak többet érdemelnének, mert nagyobb fizetésük van, mint azok, akik csekélyebb fizetést élveznek. (Derültség jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ha csakugyan a szükség mértéke szerint ítélnők meg azokat, akkor megfordítva áll a dolog és talán helyes utat követünk, midőn a dijnokoknak egyforma javítást adunk. A második kérdés, amivel foglalkozunk, hogy mivel ezek az illetmények csakugyan csekélyek és intelligensebb embereknél is bizony a közönséges napszám mértékét sem érik el, hogy a dijnokok illetményei felemeltessenek. Legközelebb ez a kérdés is megoldásra fog jutni. (Élénk helyeslés.) Hasonlóképen foglalkozunk a nyugdijasokilletményeinek kérdésével is. A régi nyugdijasok kapják azt a lakáspótlékot, amely az 1912-ben hozott nyugdíjtörvény értelmében jár a nyugdijasoknak lakáspótlék czimén ; ez 200—800 koronás összegekben van megállapítva. Ugyanezt az összeget kapják a nyugdijasok jövőre is. Az utolsó ilyen illetményt október elsején kapták, ugy hogy deczember végéig illetményeik ki vannak fizetve és én a legközelebbi költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban szándékozom felhatalmazást kérni, hogy ezen most érvényben levő összeget valamivel felemelhessem. Egy 50 százalékos emelés van kilátásba véve a jövő évi költségvetésben s ez remélhetőleg a nyugdíjasok igényét ki fogja elégíteni. Felhozta itt, ha jól tudom, Almásy László képviselő ur, még az alkalmazottak működési pótlékainak figyelembevételét is. A törvényjavaslat alapelve az, hogy a működési pótlékok nem vétetnek számba, hanem csakis nyugdíjba beszámítható illetmények vannak a százalék megállapításánál alapul véve. Minthogy 1912 óta — a törvényczikk számára nem emlékezem — oly törvény hozatott, amely szerint a megyék nincsenek jogosítva többé olyan működési pótlékokat engedélyezni, amelyek a nyugdíjba beszámíthatók, ezen törvény által sankczionált állásponthoz képest e tisztviselők működési pótlékát nem számithatjuk be itt a százalékos emelés alapjául. Még a 48-as honvédeket hozta fel itt Almásy László képviselő ur. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a 48-as honvédek is részesülnek a nyugdijasokkal együttesen ebben a 200—800 koronáig terjedő járulékban és hogy amennyiben ennek felemeléséről van szó, nagyon természetesen a 48-as honvédek ebben a felemelt illetményben is fognak részesülni. (Élénk helyeslés a ház minden oldalén.) Felhozatott itt még a műszaki dijnokok kérdése és Springer Ferencz képviselő ur a vámtisztviselők státusrendezésének fontosságát ajánlotta figyelmembe. A státusrendezés során a kis létctóber 27-én, szombaton. 339 számú tisztviselőkön csakis ugy tudunk segíteni, ha nagyobb létszámba sorozzuk őket, amidőn azután magasabb állásokra van kilátásuk és gyorsabb tempóban haladhatnak előre. Ez a kérdés is rendezés tárgyát képezi, amely a státusrendezéssel függ össze. Végül Antal Géza t. képviselő ur felemlítette azt, hogy tandíj elengedéssel és a betegsegélyezésben való részesítéssel segítsünk az alkalmazottak helyzetén. Ami a tandíj elengedését illeti, az megfelelő mértékben mostanig is megtörtént és azt méltányosnak tartom, nem ugyan általában a tisztviselőknél, hanem csak a kisebb javadalmazásu tisztviselőknél és a szolgák és altisztek gyéreinkéinek nevelése érdekében s azt hiszem, hogy a tanügyi hatóságok már eddig is a legmesszebbmenő módon tesznek eleget a tandíjmentesség iránt ezek részéről előterjesztett kéréseknek. A t. képviselő urnak az a kívánsága, hogy az állami alkalmazottak gyermekeinek tandija a szem előtt tartandó határok között a legmesszebbmenő mértékben engedtessék el, mindenesetre honorálható ; hasonlóképen a betegsegélyezésre vonatkozó kívánsága is. Voltam bátor említeni, hogy foglalkozunk általában a tisztviselők anyagi helyzetének javításával. Ezzel kapcsolatosan nagyon természetesen a gyógyítási költségek fedezése is olyan eszköz, amelyre mindenesetre nagy figyelmet fogunk fordítani és a melyet tekintettel az ilyen betegsegélyző testületek nagy számára és jó berendezettségére, különösen nagyobb városokban a tisztviselőkre is mindenesetre alkalmazni fogunk. Felemlíthette Lengyel képviselő ur a vasutasokat. Megengedem, hogy vasutasoknál felmerült egy-két igen sajnálatos eset és hogy a vasutasok igen nehéz viszonyokkal küzdenek. Ez azonban más szolgálati ágakra is áll. Általában ennek a törvényjavaslatnak az a hibája, hogy a tulajdonképeni életviszonyokat nem veheti figyelembe. Kétségtelen az, amint itt fel is említtetett, hogy azok, akik naturálgazdaságot folytatnak, nincsenek kedvezőtlenebb helyzetben a háború folytán, mint voltak annakelőtte, hanem hogyha mezőgazdasági terményeiket hasznosíthatják, igen sokszor sokkal kedvezőbb helyzetbe jutnak, ugy hogy ezeknél a fizetésben való segélyezésre szükség sincs. De ilyen minucziozitásokra kiterjedve, nem tudtuk volna a törvényjavaslatot végrehajtani annak sürgős természeténél fogva. Másrészt felmerült az is, hogy talán nem indokolt, hogy a nőtleneket ugyanolyan segélyben részesítsük. Hiszen a családi állapotnak honorálását, különösen a többgyermekrendszernek honorálását az adószolgáltatás terén és összes közintézményeinknél már nemzetünk szaporítása érdekében is különös figyelembe kellene vennünk és fogjuk is venni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt a szempontot ennél a törvényjavaslatnál is alkalmazzuk s amennyiben a nőtleneket nem részesitenők ugyanolyan illetményekben, még fokozottabban alkalmaznék. Ez azonban itt keresztülvive nincs, a végleges szabá43*
