Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

i2 7il. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. tartani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki kell ez alkalommal emelnem, hogy azt a külön álláspontot, amelyet hivatali elődöm i)rogrammjának előadásakor erre nézve ministertársam, gróf Apponyi Albert kifejtett, egész kiterjedésében, változatlanul jelenleg is fentartja. (Elélik helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha áll az a tétel, hogy rendezett állami financziák erős gazdasági háttér nélkül lehetetlenek, (Ugy van! TJgy van! bal felől.) ugy viszonyaink között annál a szoros kapocsnál fogva, mely a fejlődést az irányító állammal összeköti, viszont ez a tétel is áll, hogy rendezett állami financziák nélkül a gazdasági fejlődés is béklyókba lesz verve. Első feladatunk tehát állami pénzügyeinknek rendbentartása. E végből az állami költségekre vonatkozó felhatalmazás előterjesztésével egyidejűleg kénytelenek leszünk oly adószolgáltatásokra és egyéb bevételekre vonatkozó javaslatokat előterjeszteni, amelyek, habár a hadviselésnek s az azzal összefüggő kiadásoknak fedezésére nem is nyújtanak alapot, de legalább növekedő államadóssági kamatterheínknek s az államigazgatás rendes keretébe tartozó kiadásoknak ellensúlyozására elégségesek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Másik fontos és el nem odázható feladatunk jíénzünk megromlott értékének szanálása. (Halljuk ! Halljuk!) Külforgalmunk passzivitása, pénzeszközeink sokasága okai e megromlásnak. Az a nagy folyószámla, melyre háborús kiadásainkat könyveljük, csak a háború befejeztével lesz ugyan lezárható, de addig is mindent el kell követnünk, hogy a megromlás okai ne fokozódjanak, hanem a további rosszabbodásnak elejét vegyük. Azt a nagy czélt, hogy pénzünk értékét helyreállítsuk egy perezre sem szabad szem elől tévesztenünk, semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk. Az e tekintetben most tehető intézkedések fonalán valutánk további romlásának meggátlását már felvettük s ha hazánk ki nem aknázott kincseinek sokaságára gondolok, bizton merem remélni, hogy annak a nagy számlának lezárásakor pénzünk valódi értékének helyreáliitása nem jámbor óhajtás marad, hanem — mert azt a czélt el kell érnünk — valóra is válik. (Élénk helyeslés.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy röviden még a hazánk integritása ellen irányzott támadásokról, helyesebben álmodozásokról, (Halljuk ! HalljuJc!) majd Horvátországhoz való viszonyunkról s külügyeinkről tegyek említést. Az álmodozások országába utalom ezeket az egyes osztrák politikusok köréből eredő törekvéseket, először, mert a magyar korona országainak területén gyökerük nincsen és gondunknak kell lenni, hogy ne is legyen (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) s másodszor azért, mert illetékes helyeken és pedig magától értetően sem legfelsőbb helyen, sem irányadó osztrák kormány és egyéb politikai körökben semminemű támpontjuk nincsen. (Helyeslés balfelől.) Daczára annak, hogy 0 felsége gondolatköréből is ki van zárva a monarchia dualisztikus alakulatán bárminemű változtatást megengedni, (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) legkegyelmesebb megbízatásom alkalmával kifejezetten is azt a biztosítást nyertem, hogy az Ausztriában szóbanforgó nemzeti autonómikus kérdések a magyar szent korona területének sértetlen integritására sem közvetlen, sem közvetve semminemű befolyással nem lehetnek. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Sőt d annak, hogy jogkörünkbe nem vág, ugy 0 felségénél valamint az osztrák kormánynál s a kormány körén kivül álló irányadó politikusoknál azt a tájékozást nyertem, hogy változatlanul áll az a tétel, hogy az esetleg adandó autonómikus jogoknál a tartományok mai határai irányadók. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Mivel az osztrák büntető törvények nem nyújtanak módot arra, hogy a magyar szent korona integritása elleni cselekmények megtoroltassanak, ugy, hogy az osztrák kormánynak csak ily törekvések visszautasítása áll módjában, mig a mi büntetőtörvényünk az osztrák állam integritása elleni törekvések megtorlását is lehetővé teszi, közelebbi tárgyalásaink során a viszonosság _ elvének érvényesítését is fel kell vetnünk. (Élénk helyeslés balfelől.) Horvát-Szlavonországokhoz való viszonyunk tekintetében szorosan az 1868 : XXX. t.-cz. alapján állunk. Nemcsak tiszteletben tartjuk Horvátország jogait, teljesítjük az e megegyezésen alapuló kívánságait, hanem amennyiben hatáskörünkbe esik, elősegítjük kulturális törekvéseit, nemzeti megerősödését, különös gonddal kívánjuk ápolni ipari és kereskedelmi érdekeit s azoknak előbbrevitelét. Azon törvényen alapuló kívánságát, hogy Dalmáczia visszacsatoltassék, őszintén elősegíteni kívánjuk. (Helyeslés és taps balfelől.) Azt hisszük, hogy ekként meghatárolt álláspontunk s a teljesen egyenlő testvéri eljárásra irányuló törekvéseink annyival inkább megnyugtató fogadtatásra fognak találni, mert véderőnknek természetesen csak a háború befejeztével foganatosítható újjászervezésénél saját nemzeti igényeink érvényrejutása mellett a horvát nemzeti szempontokat is honorálni kívánjuk. (Helyeslés balfelől.) Holló Lajos: Ami joggal megilleti őket. Wekerle Sándor ministerelnök: Külügyi politikánkra nézve felemlitendőnek tartom, hogy az a t. ház előtt többször ismertetett alapon még nüanszaiban is teljesen változatlan marad, ugy hogy nemcsak irányára, hanem a keresztülvitel módozataira nézve is teljes egyetértésemet a külügyminister úrral különösen hangsúlyozni kívánom. A szövetségeseinkhez való hű ragaszkodás s a velük mindenben egyetértő eljárás (Elénk