Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. ORSZÁGOS ÜLÉS 1917. évi június hó 25-én, hétfőn, Szász Károly és Simon tsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Incze Domokos napirend előtti, felszólalása. — Az 1917/18. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. A kormány részéről jelen vannak: gr. Esterházy Móricz, Ugron Gábor, gr. Apponyi Albert, Mezőssy Béla, Vázsonyi Vilmos, grZichy Aladár, Graiz Gusztáv, gr. Serényi Béla, Szurmay Sándor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perczkor.) Szász Károly elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hoványi Géza jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szepesházy Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Almásy László jegyző ur. Bemutatom a t. háznak Giesswein Sándor és Lónyay Géza képviselő urak leveleit, amelyekben Giesswein Sándor képviselő ur folyó évi június 26-tól folyó évi augusztus hó 15-éig, Lónyay Géza képviselő ur pedig a mai naptól számított négy hétig, vagyis Julius hó 25-ig terjedő időre szabadság engedélyezését kéri. (Halljuk ! Halljuk !) A házszabályok 257. §-a értelmében javaslom a t. háznak, hogy a kért szabadságidőket engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) Gondolom: kimondhatom, hogy Giesswein Sándor és Lónyay Géza képviselő uraknak a ház a kért szabadságidőt megadja. Mielőtt napirendünk tárgyára áttérnénk, jelentem a t. háznak, hogy Ineze Domokos képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Minthogy az engedélyt neki megadtam, első sorban őt illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Incze Domokos:. T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kérek azért, hogy napirend előtt szólalok fel, de sürgőssé teszi felszólalásomat tárgyának elintézése. A t. háznak ugy gondolom minden egyes tagja előtt ismeretes, hogy a szomorú nevezetességű múlt évi augusztus 27-én Csik vármegyében egy rendeletet hirdettek Id, amelynél fogva mindazok, akik menekülésre gondolnak, ilyen szándékból csomagolnak és csomagjaikat elszállítani akarják, nemcsak a hazafiatlanság vádját vonják magukra, hanem még birsággal is büntettetnek. Ezen akkor nagyon bölcsnek vélt és bennünket megnyugtatni akaró intézkedést örömmel vettük tudomásul. De sajnos, ezen intézkedés bölcseségére még ugyanazon nap estéje szörnyen ráczáfolt, amennyiben a románok megüzenték a hadat és a legkeletibb határrészeket az ellenség már át is lépte, így történt az, hogy Romániával határos községeklakosainak marhaállománya ott veszett a havasi legelőkön, mert román kézre került, mert hiszen az idő rövidsége miatt nem lehetett azokat a gulyákat a havasi legelőkről beterelni és nem voltak abban a helyzetben, hogy egyebet meg tudjanak menteni, mint a legszükségesebb ruhadarabokat és nagyon kevés élelmet. Megtörtént az, hogy az utasok egy része tekintettel arra, hogy azt az utasítást kapták, hogy Udvarhely felé meneküljenek, a Hargitta-hegylánczban meghúzódott, gondolván, hogy nemsokára jön katonaságunk és meg fogja védeni erdélyrészi hazánkat. Azonban a védtelenül hagyott Erdélybe mind gyorsabban és mind beljebb özönlött az oláh katonaság és a mi menekültjeink hetekig ott lappangva az erdőben, egyszerre azon vették észre magukat, hogy az oláhok kezeibe kerültek. Azután voltak olyan menekülők, akik a rendelkezésre hallgatva elindultak, de a nagy zűrzavarban szintén elveszítették állataikat, a nagy sokaság miatt nem lehetett azokra felügyelni. Jóllehet, szó volt arról e házban, hogy a menekülés a legnagyobb rendben történt, de én, aki ott voltam, szomorúan konstalálom, hogy annyiban a legnagyobb rendben ment a dolog, mert egymásnak a fejét be nem hasogatták az emberek, de különben a legnagyobb zűrzavar, a legnagyobb
