Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés 1917 j Elnök: Justh Gyula képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Justh Gyula: Másodszor is fen tartom. (Nagy zaj jobbfélöl.) Gr. Pongrácz János: Menjen maga elnökölni! (Zaj.) Elnök: Kérem gróf Pongrácz János képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj.) Nagy Sándor: Justh azt hiszi, hogy ma is elnök. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Az előbb nem olvastam fel a levelet egyszerűen azért, mert nem volt kezemnél szövege. Behozattam és bátor vagyok most már kíváncsiságukat kielégíteni és szó szerint olvasom fel (olvassa): »Ugy érzem, hogy ma a magyar állam és a nemzeti szempontok sérelme nélkül tovább mehetünk. Kilátásba vehetjük a népiskolai törvény olyan reformját, amely tekintettel van a nem magyarajku polgártársainknak a felekezeti népiskolákra vonatkozó óhajtásaira. Törvényes intézkedésekkel nyithatunk teret az anyanyelvnek, az állami hatóságokkal való közvetlen érintkezés terén és végül gondoskodhatunk a választójog egyes intézkedéseinek olyan módosításáról, amely a hazai románság politikai ,képviseletét méltányosabb alapra helyezi.« (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsobáloldalon. Zajos felkiáltások jobbfélöl: Sát mi van ebben ?) Sztranyavszky Sándor: A román háború előtt, vagy a román háború alatt Ígérte? A román háború előtt volt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Én nem azért hozom fel ezeket, mintha a nemzetiségekkel szemben a gyűlölködés álláspontján volnék, ellenkezőleg, én azon a véleményen vagyok, hogy ha mi erős Magyarországot akarunk, akkor nekünk a nemzetiségekkel való békességet, egyetértést kell keresnünk, (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Egy hang (jobbfélöl) : Most tapsoljanak! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Csak azért hoztam ezt fel, mert sajátszerű, hogy velünk szemben most nemzeti köntösbe öltöznek és ma délelőtt hallottunk szónokokat és közbeszólókat, azt hiszem, délután báró Radvánszky t. képviselőtársam is igy beszélt, hogy mi Pop Cs. képviselőtársamnak vagyunk az elvtársai, ők pedig ezzel szemben a rideg és kérlelhetetlen nemzeti magyar álláspontot képviselik. (Elénk derültség és taps a bal- és a szélsobáloldalon.) Ezzel szemben bátor voltam a történelmi igazságot helyreállítani. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobáloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly: Pop Cs. támogatja a kormányt; ezt mondta! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Én nem hallottam, hogy támogatja, mert kijelentette . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly: Nézze meg a naplót! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: ... hogy június 23-án, szombaton. 83 bizalmatlansággal van a kormány iránt. Ha a bizalmatlanság kifejezése kormánytámogatás, akkor igazán önök^ is a legnagyobb mértékben támogatnak. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsobáloldalon.) Most egészen rövidre foglalva, azokra a Plutarchos-életrajzokra, amelyeket Radvánszky t. képviselőtársam a délelőtti felszólalásom alapján, Jakabffy t. képviselőtársam beszéde nyomán előadott, ki kell jelentenem, hogy én semmit abból, amit azelőtt hirdettem és vallottam, fel nem adtam és senki nem kívánta tőlem, hogy, amidőn a kabinetbe beléptem, bármit megtagadjak abból, ami programmom volt. Jakabffy Elemér: Ezt állítottam én is. (Élénk derültség és taps jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. képviselőtársamat kérem, ha forrásokat idéz, legyen kegyes azokat szó szerint idézni, ép ugy, amint én bátor voltam ezen nagy zivatar után szó szerint idézni. Ha a t. képviselőtársam azt mondja, hogy én romnak neveztem a történelmi osztályt Magyarországon, legyen kegyes onnan, ahonnan merített, első beszédemből elolvasni azt, hogy nem a nemességet, r nem a történelmi nemességet támadtam én. Én ezt mondottam (olvassa) -. »Eélreértettek, akik szavaimat igy magyarázták. Nem a történelmi nemességet támadtam én. Többet mondok, tisztelettel állok meg minden rom előtt, mely a közéjikorból származik.« Jakabffy Elemér: Nos! (Felkiáltások balfelöl: Várjon!) Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter (olvas) •. »Bizonyos pietást kelt bennem a multaknak látása, de mikor elmegyek egy parvenü parkjába és ott látok egy mesterséges romot, amely százezer forintba került, akkor kaczagnom kell. (Derültség bálfelöl.) Az uj nemesség pedig nem egyéb, mint a parvenü által szabott áron megcsinált rom bemutatása a vendégeknek, hogy ő nekik is vannak őseik, vagy hogy is kezdenek ősök lenni,« Ebben a beszédben tehát én a hasonlatot kizárólag abból a szempontból használtam, hogy azt az uj nemességet támadjam, amelynek a t. régi szabadelvű párt és annak utódja, a munkapárt egyik legkiválóbb tenyésztője volt. (Elénk derültség, éljenzés és taps a bál- és a szélsobáloldalon.) Nagy Sándor: Hát a Lipótkákat kik kapták a koaliczia alatt? (Zaj.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Epén ilyen szabadon méltóztatott idézni azt is, midőn azt mondotta, hogy én általánosságban földuzsorásoknak neveztem a latifumdiumtulajdonosokat. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam, aki tizenhat évvel ezelőtt hallgatta a karzatról beszédemet, még sem emlékezete után idézett a beszédemből, hanem kétségtelenül a naplóból. Meg vagyok győződve kiváló emlékező tehetsé11*
