Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés l9l7 a pártban, mert programmjának többi pontjaival teljesen egyetértek, teljesen szolidárisnak érzem magamat. Ez az én megjegyzésem erre a közbeszólásra és ezzel ezt a kérdést a magam szempontjából egyszersmindenkorra elintéztem. (Helyelés jobbfelöl.) Elnök : Az igazságminister ur kivan szólni. Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: T. báz! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden válaszoljak azokra a beszédekre, amelyek részint Radvánszky t. képviselőtársam, részint, délelőtt, Jakabffy t. képviselőtársam részéről hangzottak el. Elsősorban örömömet kell kifejeznem, hogy a rövid ellenzékiség is, a humorra nézve oly végtelenül tápláló és erős arkánumnak mutatkozott. T. képviselőtársaim, amint ezt különben maguk is kijelentették, a humornak egész bőségével áxasztottak el. Különösen gratulálnom kell Jakabffy t. képviselőtársamnak, aki oly rövid idő alatt tett szert klassziczitásra, hogy délelőtt elmondott beszédét Radvánszky t. képviselőtársam délután már mint klasszikust kommentálta, lévén a klassziczitásnak egyik meghatározása az, hogy klasszikus az, ami konimentáltatik. (Derültség bal/elől.) Délután Radvánszky t. képviselőtársam már mint forrásra is hivatkozott Jakabffy t. képviselőtársam idézeteire. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a forrás nem egészen hiteles; mert azokat az idézeteket, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, egy kissé, amit majd bátor leszek bebizonyítani, az összefüggésből kiszakította. T. képviselőtársaim azt hiszik, hogy valami nagy leleplezést csinálnak, ha elmondják eddigi közéleti szereplésemet. Azt hiszem az eléggé nyilvános volt és jó részt ebben a házban folyt le, ugy, hogy egyáltalán nincs szükségem arra, hogy ezen párhuzamos plutarchoszi életrajzban részesüljek, amelyben délelőtt Jakabffy t. képviselőtársam, délután pedig Radvánszky t. képviselőtársam volt szíves részesíteni. Nagy Sándor: Milyen humoros beszéd ? Vázsonyi Vilmos igazságügyminiser: Igyekszem azon humorhoz alkalmazkodni, amelylyel elárasztottak. T. Ház! Valami csodát látnak abban, hogy én eddigi szereplésem után ebben a kabinetben helyet foglalhatok és felfedezik azt, hogy itt vagyok. Ártatlanul csodálkoznak, mintha nem tudnák, hogy ez a kabinet miért alakult, mintha nem tudnák, hogy ez a kabinet egy választójogi programm megvalósítására alakult, hogy tehát ebben a kabinetben helyet foglalhat mindenki, aki ennek a mindent megelőző választójogi programm megvalósítására kész. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon hiába vállalkoznak tehát arra, hogy minket egyenként kiszedegetnek ós életrajzainkat elmondják, (ügy van! a baloldalon.) Mert bármiféle különbségek vannak közöttünk, vagy voltak közöttünk, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. június 23-án, szombaton. 81 a közösen megállapított programmtól eltekintve, egyben teljesen egyetértünk, egy teljesen tisztázott közöttünk, teljesen tisztában vagyunk a választójognak azon mértékével, amelyet megvalósítani kívánunk ós amely a ministerelnök ur programmjában egészen világosan már kifejezésre jutott. (Ugy van! a baloldalon. Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Pál Alfréd: Ha akarom, vemhes ! B. Lévay Lajos: Ha majd itt lesz a javaslat. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: Legyenek róla meggyőződve, hogy azok, akik vállalták, hogy a kabinetben részt vegyenek, azok minden részletre nézve tisztában vannak (Mozgás.) és közöttük semmiféle alkudozás lefelé nincs, legfeljebb a reform még további kitági) tásáról lehet szó. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezt mondhatom itt az ezen az oldalon (A jobboldalra mutat.) nyugtalankodó radikális elvtársaimnak. Mert hiszen vannak ezen az oldalon radikális elvtársaim a múltból. Mert hiszen a munkapártban jól megosztották a szerepeket, egyik részük az aggódó hazafiságnak szerepében lép fel és sokalja a reformot, a másik rész pedig tüzel és hevít, amint e programm előadása alkalmával kitűnt, mikor közbeszólásokkal kívánták kifejezni azt az aggodalmat, hogy talán nem lesz elég általános és nem elég titkos a választói jog. Méltóztassék tehát radikális elvtársaimnak ezen az oldalon megnyugodni. Hiszen elegen vannak. (Zajos ellenmondás a jobboldalon. Félkiáltásvk: Nincsenek!) Pál Alfréd: Ne gyanúsítson, nevezze meg! B. Lévay Lajos: Megint gyanúsít! Elnök (csenget): Csendet kérek! Pál Alfréd". Eddig védő volt, most vádol. Nagy Sándor: Csak a humor végett mondta! Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: Ha már nincsenek, sajnálom! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is voltak!) Méltóztassék tehát nagyon megnyugodva lenni, az a választójogi reform, amely elég a magyar szocziáldemokrata pártnak is, legyen elegendő az aggódó radikálisok számára, akik itt közbeszólások alakjában, amikor a ministerelnök ur jDrograminját előadta, folytonosan az ugratásban dolgoztak: Hát hol jön az egyenlőség, hol jön az általánosság, hol jön a titkosság. Ez a szereposztás senkit megtéveszteni nem fog, miként nem fog megtéveszteni senkit ;eljesen ujdonszületett álláspont, amely most a nemzetiségekkel szemben az igen tisztelt munkapárt részéről megnyilvánult. (Ugy van! a baloldalon.) Itt ma délelőtt felszólalt egy román nemzetiségű képviselő ur, aki nem tartozik sorainkhoz és azt fejtegette, hogy tulajdonkép a munkapárt a nemzetiségi kerületeket képviseli. Nem kívánok ezzel a témával foglalkozni, amelyet ő bőven kifejtett. Fel akartam frissíteni az urak emlékezetét, a t. ház emlékezetét azokra nézve, 1]
