Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. 79 mány ismételten tett is lépéseket, amint azt Huszár Károly t. képviselőtársam jól tudja, bizonyos könnyítések tekintetében. (Mozgás a baloldalon.) Anélkül, hogy a hadi segély végösszegét talán emelnünk kellene, azt biszem, hogy már a legutóbbi törvény azon rendelkezése alapján, amely szerint azok, akik munkára képesek, egyúttal munkára kötelezhetők is, mert ellenkező esetben hadi segélyüket elvesztik, enyhíthetjük a bajt, mert ha az ilyenek hadi segélyt nem kapnak, ha az ilyenek tényleg munkára köteleztetnek, akkor olyan összeg marad fenn, hogy az államháztartás ujabb megterhelése nélkül képesek leszünk azok részére, akik munkát betegség vagy egyéb ok miatt nem vállalhatnak, a hadi segélyt felemelni. A másik dolog, amit az indemnitás javaslattal kapcsolatban felemlíteni kívánok, a városok adóztatásának kérdése. Hiszen talán méltóztattak a lapokból látni, hogy Budapest székesfőváros maga is különböző adónemeket szavazott meg, amely adónemek jóváhagyását kéri a ministeriumtól, de a vidéki városok is különböző adónemek életbeléptethetését kérik, hogy a maguk szorult helyzetén ezzel segítsenek. Erre vonatkozólag már van a t. képviselőháznak egy határozata, amely a városok háztartásának, adózásuk kérdésének rendezését, mint egyetemes kérdést az állami adózás kérdésével kapcsolatban abban az időben rendeli megoldandónak, midőn a háborús bonyodalmak e kérdések megfelelő megoldására' befolyással nem lesznek. Azt hiszem azonban, hogy addig is, míg ez a kérdés — fájdalom, még hosszabb idő fog addig eltelni — megoldható lesz, talán volna mód arra, hogy a városok helyzete bizonyos mértékben megkönnyebbüljön. Nevezetesen a városok egy része kéri, hogy bizonyos lukszusczikkek megadóztatására kapjon engedélyt. Ilyen pl. a pezsgőbor megadóztatása, ilyen a vigalmi adó, stb., amelyek nem szolgálnak életszükségletek kielégítésére, hanem amelyek mint tisztán fényűzési czikkek a tehetősebbek megadóztatását tennék lehetővé. Készemről különösen a háborúnak rettenetes megpróbáltatásaiban azt, hogy a lukszusczikkek megadóztattassanak és pedig a legkülönbözőbb oldalról: a helyi hatóságok, a vármegyei hatóságok, vagy az állam által, igazán erkölcsileg is indokoltnak és megokoltnak tartom, ugy hogy épen ezért a t. kormány figyelmébe ajánlom, hogy amennyiben a városoknak ilyen irányú felterjesztései érkeznének, ezeket abban az értelemben méltóztassék elintézni, hogy minden lukszusczikk adó alá legyen vethető. Természetes, hogy nagyon óvatosan kell e kérdésben eljárnunk, mert hiszen az államfinancziáknak semmi körülmények között sem szabad a városok financziáinak rendezése miatt szenvedniök; különösen nem szabad, hogy szenvedjen az állam financziája olyan városi gazdálkodások miatt, amelyek, amint azt itt a parlamentben is volt már alkalmam jelezni, egyáltalán nem a szolid, a reális gazdálkodás jellegét viselik magukon, hanem a könnyelmű, a pénzzel bánni nem tudó, a máről-holnapra élő gazdálkodás jellegét mutatják. Ha ily gazdálkodás folytán egyes városok feljajdulnak és még könnyebb és még bővebb bevételi forrásokra óhajtanak szert tenni, az természetesen nagyon érthető. De, t. ház, ezt a kérdést nem szabad a kormánynak oly módon kezelnie, hogy abból azután az államra, az állam nagy feladataira, amelyek most, ez élet-halálküzdelemben reá várnak, hátrányos következmények háruljanak. T. ház! Bakonyi Samu t. képviselő ur tegnapelőtti beszédében annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy legyen vége a jelszavak uralmának. Reális ember, reális politikus igazán nem kívánhat egyebet, mint azt, hogy a jelszavak uralmának vége legyen. Ilyen jelszó azonban magának a demokrácziának jelszava. Ma az ember egyebet sem hall, mint demokrácziát és demokrácziát és ismételten demokrácziát ajkakról, amelyek ezt talán frázisképen mondják, anélkül, hogy ennek belső, igazi értelmét ismernék és átéreznék. Héderváry Lehel: Bizza ránk! Antal Géza: T. ház! Most jő egy kormány, amely a demokráczia jelszavával alakult meg. Én sohasem neveztem magam demokratának, de azért tartom magam olyan demokratának, mint akármelyik a tizenhárompróbás demokraták közül. Hódy Gyula: Arisztokra ugy sem lehet! Antal Géza: Hődy Gyula képviselőtársam esetleg lehet az uj rezsim alatt, és semmi kifogásom ellene; melegen fogom üdvözölni. (Mozgás balfelöl.) Mondom, t. ház, én sohasem neveztem magamat demokratának, de azért tartom magam demokratának. Mert én a demokrácziát a becsületes, az állandó, kitartó munka tulajdonképeni diadalának tartom. Ha azt nézem, hogy a bemutatkozott kormány vájjon hogyan valósítja meg azt az elvet, amelynek alapján tulajdonképen létesült, t. i. a demokráczia elvét, akkor azt látom, hogy nem ugy teszi ezt, hogy kikeresné a legalkalmasabbakat, a legmarkánsabb, a legarravalóbb, a legtehetségesebb, legszorgalmasabb, a legszakértőbb elemet... Hódy Gyula: Hát Tisza azokat kereste? Antal Géza: ... tekintet nélkül arra, hogy honnan veszi őket, hanem megalakult ugy, hogy a különböző pártok a maguk bizalmi férfiaival megjelölték, hogy kik azok, akiknek utján óhajtják a pártok, hogy ellenőrző szerepük ezen kabinetben megfelelően érvényesüljön. Azt hiszem, hogy ez homlokegyenest ellenkezője annak, amit az ember a demokrácziáról tud és attól vár. Ez nem a demokráczia diadala, ez, azt mondhatom, a demokráczia megcsúfolása.