Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728, országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. nem mi vagyunk hivatva foglalkozni; a t. ministerelnök ur dolga, hogy kiket miképen kivan kielégíteni. Ha kabinetalakitásának sikere attól függött, hogy szüksége van még néhány tárczára, olyan tárczákra, melyek háborús szükségletek kielégítésére hivatvák, e tekintetben nehézséget csinálni nem feladatunk. De az ellen eleve tiltakoznunk kell, hogy szerves, maradandó intézkedés legyen. Jól tudjuk, hogy a ministeriumoknak egyes osztályai, ha nagyobb önállóságot kapnak, mint pl. az az állami gépgyárak, igen szép munkát tudnak kifejteni. Teljesen felesleges ministeriumszaporitás volna pl. a külön közlekedési ministerium létesítése, mert ez a mai keretek között is megoldható kissé több önállósággal, több hatáskörrel. A minister ne avatkozzék bele uj mozdonytipusok megrendelésébe és bakterek kinevezésébe. De csodálkozom, hogy az alkotmánypárt részéről, ha már ministeriumszaporitásról volt szó, nem gondoltak arra is, hogy egy ujabb közös mimsteriumot is létesítsenek. Néhány nappal azelőtt, mielőtt megjelent az az intézkedés, amely közös élelmezési szervet hivott életbe Bécsben, az alkotmánypärt igen t. vezére siralmasan panaszkodott, hogy a monarchia közélelmezése amiatt hiányos, mert nem egységesen látják el. Én nem kívánom egy ilyen közös ministeriumnak létesítését, sőt nem is tudom kilátásba helyezni, hogy megszavaznám, de csak logikusnak tartanám annak felállítását, ami egyenesen folyik gróf Andrássy Gyulának akkori álláspontjából. Különben is ma már, ugy látszik, semmi sem lehetetlen. (Mozgás. Felkiáltások : Lehetetlen!) Ezekben adtam elő főbb vonásokban azt, miért viseltetem a t. kormány iránt a legmélységesebb bizalmatlansággal. Hódy Gyula: Szegény kormány! (Zaj.) 8. Radvánszky Antal: Bizony, szegény kormány! Nem tudom, ki sajnálandó jobban, mi-e, akik a kormány iránt bizalmatlansággal vagyunk, vagy pedig azok, akik iránt csak Pop Csicsó és Christea Mirón viseltetik bizalommal. A magam részéről a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, minthogy azonban az indemnitást nem a kormánynak, hanem az országnak szavazzuk meg, azt a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Antal Gréza! Antal Géza: T. ház! Sohasem éreztem jobban, hogy mennyire igaz a horatiusi mondás, hogy difficile est satiram non scribere, mint ezekben az utolsó napokban, amikor a kormányhoz közel álló lapok szerint a volt ellenzék soraiban olyan tülekedés folyt bizonyos állásokért, amely, azt hiszem, párját ritkítja a parlamentek történetében. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha a helyzet nem volna az országra nézve annyira szomorú, ha mi nem állanánk a világháborúnak — reméljük, talán a végső —• stádiumában, akkor tényleg nem uralkodtam volna magamon és ha nincs is Juvenalis vagy Marcialis tolla kezemben, hogy szatírát Írhattam volna, de azoknak a hirlapközleményeknek az alapján hű képét mutattam volna be ezeknek az eseményeknek. Ezek a közlemények egyébként igazi kortükröt képeznek a jövő történetírása számára, amely kortükörből megláthatják majd az utódok, hogy az a nagy küzdelem, amelyet a hazafias ellenzék folytatott, micsoda tülekedésben végződött. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A mostani viszonyok visszatartanak attól, hogy szatirikus éllel tárgyaljam ezt a kérdést. Inkább — azt mondhatnám — bizonyos fájdalom, hazafiúi szomorúság tölt el ezeknek a .jelenségeknek a láttára. Sokkal jobb szerettem volna, ha az ellenzék is felemelkedik arra a magaslatra, amelyre ma minden magyar hazafinak fel kell emelkedni és nem teszi személyi tülekedésekkel nehézzé egy szimpatikus, a szélsőségektől való tartózkodása és mindig egy bizonyos közvetítő irány követése miatt nekünk is szimpatikus ministerelnöknek kabinetje megalakítását, hanem lehetőleg megkönnyíti azzal, hogy az a ministerelnök a legjobb erőket szerzi meg magának és az egyéni érdek háttérbe szorításával tisztán az ország és nem az egyes pártok érdekét nézte volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De szomorúsággal töltenek el azok a különben nagy derültséget keltett régebbi nyilatkozatai is a t. ellenzéki, most már kormánypárti uraknak, amiket a mai gyűlés temperamentumos szónokai olyan animóval olvastak rájuk. Szomorúsággal töltenek el, bár épen nem tartozom azok közé, akik a politikai életben a konok maradiságot hirdetik. Elismerem a jogosultságát annak, hogy valaki a maga politikai meggyőződését megváltoztathassa. De változtassa meg azt komoly, lelkiismeretbeli vizsgálódás alapján és ne hirtelen bizonyos viszonyoknak a változása alapján. Mert ha egy politikus komoly, nyugodt, higgadt vizsgálódás után változtatja meg a maga meggyőződését, akkor igenis, áll latin mondás, hogy sapienti est consilium mutare in melius; de ha egy politikus nem ilyen komoly vizsgálódás alapján változtatja meg a meggyőződését, hanem a változó viszonyokhoz igazodik, akkor ez politikai frivolitásnál nem egyéb. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Őszinte sajnálattal vagyok kénytelen látni, hogy diametrálisan ellentétes nézetek márólholnapra változnak, diametrálisan ellentétes nézeteket valló egyének foglalnak helyet abban a kabinetben, melyben saját meggyőződésük alapján helyük nem lett volna. Csak két, általam különben nagyon tisztelt egyént említek fel. Az egyik gróf Apponyi Albert, ki a háború alatt való viselkedésével mindnyájunk rokonszenvét és meleg szeretetét szerezte