Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

66 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. most fölemelt fővel beszélhetünk, most kitérhe­tünk dolgokra, melyekre nem térhettünk rá esztendőkkel ezelőtt, mert nem engedte meg a helyzet, hogy elmondjuk azokat az igazságokat, melyek bennünket mindenkor vezettek. Ma, mi­kor a világtörténelemnek az a nagy fejlődése, melyet mi esztendők óta láttunk előre, melyet ennek a pártnak vezére majdnem egy ember­öltő óta előre látott és megakadályozni próbált, melyet próbált ugy irányitani, hogy az a ma­gyar nemzet érdekében a lehető legjobb legyen, ma, mikor már három esztendő óta benn va­gyunk a világháborúban, mikor kiderült, hogy ennek a pártnak programmja, a veder őt meg­menteni iparkodó törekvésünk, mindaz, amit ez a párt képviselt, már igazságnak bizonyult, — akkor ez a párt nyugodtan beszélhet ezekről az igazságokról. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Szokás volt, — évek óta hallottuk — hogy a munkapártot mindig ugy állították be, mint egy, a hatalomhoz görcsösen ragasz­kodó közkereseti társaságot, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) amely élvezi a hatalmat. Egy hang (jobbfelöl) : Ezt hazudtak! Farkas Pál: Hát igaz, közöttünk talán nem folyt le soha hatalomért, állásokért és egyéb közéleti jókért az a nemes harcz. (Derült­ség és taps a jobboldalon.) melyet most nem a magunk rosszhiszeműségéből, hanem az igen tisztelt kormányhoz legközelebb álló sajtónak hasábjairól ismerhetünk meg. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) És ha már erről beszélünk, nagyon gyakran hallottuk, hogy gondoljunk a frontra. Hát azt méltóztatnak gondolni, hogy ma, mikor a fronton künn a lövészárokban szenvedő katona azt olvassa, nem aljas munkapárti lapokból, hanem a saját hivatalos lapjaikból, hogy itt egy olyan szemérmetlen harcz folyik, hogy itt tör­tetők, tülekedők, állásokra oda nem valók revol­vert szegeznek a kormány mellének, hogy az, aki véletlenül idejön, most csámcsogó élvezettel ki akarja venni a részét a hatalomból, (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) hogy akkor ez a fronton lelkesedést fog kiváltani, hogy ezt a változást ugy fogják fel, mint ami az ő szem­pontjuknak megfelel? Nem, én igen sok képviselőtársamat isme­rem a túlsó oldalon, kiknek jóhiszeműségében, becsületességében, hazafiságában soha semmi okom kételkedni nem volt és meg vagyok győ­ződve, tegyék kezüket a szivükre, hogy ugyan­úgy gondolkoznak erről, mint ón és époly érzü­lettel gondolnak arra, hogy mit érez az Isonzó­fronton vérző baka, mikor azt olvassa, hogy idehaza most egy országos osztozkodás van, amelyben szétosztják, ami jó és drága, bizalmi emberek tanácskoznak és kiosztják: nekem ennyi jut, neked ennyi jut. (Igaz! Ugy van! jobb­felöl). Én el tudom képzelni, hogy a kormány igen t. elnöke, akit eddig mint komoly, becsü­letes embert ismertünk és a kormányhoz tar­tozó igen sok férfiú, kikről épen igy gondolko­zunk és a kormányt támogatók közül igen sokan, kik ott ülnek a kormány háta megett, ép olyan undorral és megbotránkozással szemlélik ezt, mint mi. Történhetnek kormányváltozások és rendszerváltozások a háborúban, törvényes okok­ból történt ez és semmi kifogásunk ellene, de akkor ez egy komoly dolog. (Zaj balfelöl.) Igen, az ország szempontjából az és nem beszélek most a mi pártunk és más pártok szempontjá­ból. Én elfogadom, jól van, átvették a hatalmat, gyakorolni fogják, örüljenek neki, ha jobban tudják csinálni, mint mi, de hogy a világhábo­rúnak negyedik évében ez hatalomkiosztással, törtetéssel, tülekedéssel történik, ezt nem hiszem, hogy az önök lelkiismerete helyesli. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl) Tisztelt ház! Ez a párt igen sokat hall­gatott, de most csináljuk meg a mérleget. Ká fogok térni mindjárt a tárgyi mérlegre, most csináljuk meg először a személyi mérleget. Néz­zenek meg bennünket sorban, kik itt ülünk, gondolják meg, hogy nyolcz éve támogatjuk ezt a kormányt és pártot és mondják meg, hogy közülünk valaki erkölcsileg vagy anyagilag, köz­vetve vagy közvetlenül ki kapott valamit, ki vett részt valamiben? (Igaz! Ugy van! jobb­felöl.) Merjen felemelkedni valaki odaát és merje mondani, hogy azok, kik itt ülünk, egyebet, mint elveinkért gyűlöletet, ódiumot és meghur­czoltatást kaptunk-e ? (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Egész hadjáratuk arra tömörült, hogy néhány összeférhetlenségi esetet tudtak felhozni. Jó, de ezekből a padokból emelkedtünk fel és azt mondtuk, hogy aki közöttünk ezen a téren a legcsekélyebb mértékben bűnös, pusztuljon innen és aki bármit tett, aki a saját hivatalos köz­életi állását felhasználta arra, hogy a legkeve­sebbet is kajjjon, ki innen, mert igen sokunk­nak az a meggyőződése, hogy aki a közélettel foglalkozik, az sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle előnyt a maga számára nem követel­het, sem ugy, hogy összeférhetlenségi kihágáso­kat csinál, sem ugy, hogy kommünikékben kö­vetel állásokat a maga számára. (Helyeslés jobb felöl.) Jakabffy Elemér: Sem hadseregszállitókat nem védtünk. Farkas Pál: Legyenek őszinték és jóhisze­műek. Elhiszem, hogy tudnak lenni, mert na­gyon sokan vannak a tisztelt korábbi ellenzéken, akik, ha magukban mérleget vonnak, nem ugy gondolkoznak, mint amit hivatalos álláspontból helyeselniük kell. Ha végignéznek bennünket egyenként, felteszem a kérdést: mondják meg képviselőtársaim, hogy milyen előnye volt e párt 99 századrészének abból, hogy magára vállalta az ódiumot, a népszerűtlenséget, olyan dolgok­nak megcsinálásáért, amelyeket meg kellett tenni a nemzeti fejlődés érdekében? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mit kaptunk ezért ? Sem-

Next

/
Thumbnails
Contents