Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés 1917 nem befolyásolt minket, mert lehetetlennek tartjuk, hogy a háború alatt választások legyenek, hanem azért sem, mert azon hét évi önzetlen, becsületes munka után, melyet e párt a haza érdekében végzett és amely munkában — ezt fölemelt főve] mondhatom — mindnyájunkat hazafias meggyőződésünk, becsületes hitünk vezetett, mi bármely pillanatban nyugodt önérzettel és a kedvező kimenetelbe vetett bizalommal vagyunk hajlandók ügyünket a nemzet Ítélőszéke elé vinni. (Élénk helyeslés jobbról.) Hát ha nem a választásoktól való félelem vezet bennünket, legyen szabad röviden azt is megmondanom, mi vezet ? Minket az vezet, amit Bródy Ernő képviselő ur imént szemünkre hányt : hogy mi elveinket nem változtatjuk. Mikor kormánypárt voltunk, azt mondtuk, az indemnitás nem bizalmi kérdés, azt nem a kormánynak, hanem a hazának szavazzuk meg. B hitünkhöz ma az ellenzék padjain is ragaszkodunk. Ha békés időben állott az, hogy az indenmitás nem a kormánynak, hanem a hazának szól, fokozottabb mértékben áll ma, mikor ellenséges seregek milliói állanak fegyverben ellenünk. Mi munkapárt, kiket százszor megdobáltak az utcza sarával, kik ellen a legsúlyosabb, legképtelenebb vádak özönét szórták,. mi jobban tudjuk szeretni a hazát, mint legkíméletlenebb ellenfeleink ádáz gyűlöletét viszonozni ! (Zajos helyeslés és taps jobbról.) A felhatalmazási törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság fogalmazásában általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó élénk tetszés és taps jobbról. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző : Serbán Miklós! Serbán Miklós: T. képviselőház ! Midőn 25 évvel ezelőtt ebben a t. házban megjelentem, fiatal korom daczára . . . (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Nincs egy minister sem ! Ministert kérünk ! Szaporítani kell a tárczákat ! Elnök csenget.) Csuha István: Régi szokás ! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Nem lehet tárgyalni!) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! (Felkiáltások a baloldalon : Van már minister!) Serbán Miklós : . . . akkor is, mint most, abban a szent meggyőződésben voltam, hogy itt, keleten, két nép létezik, a magyar és a román, amelyeknek nemcsak kötelessége, de nemzeti érdeke is, hogy egymást támogassák, egymást megértsék és ennek a két népnek boldogsága egymástól függ, egyik boldogsága függ a másikétól. Nem akarom a t. ház figyelmét sokáig igénybevenni, igyekezni fogok mondanivalómat röviden, világosan, érthetően, úgyszólván dióhéjba szorítani. Beszédem folyamán érinteni fogok oly dolgokat, amelyek esetleg önöknek nem fogKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. íinius 23-án, szombaton. 57 nak tetszeni, mondani fogok oly dolgokat, amelyek a románoknak nem fognak tetszeni, de teszem mindezeket azért, mert minden képviselőnek, különösen akkor, amikor egy uj kormánnyal áll szemben, kötelessége megmondani mindazt, ami az egyetértésre vezet, mert ezzel tartozunk hazánknak és a trónnak. Beszédem fonalán igyekezni fogok teljes tárgyilagossággal, lehetőleg minden disszonan czia elkerülésével megállapítani, hogy elsősorban mik azok a motívumok, amelyek önönet késztették és késztetik, hogy velünk szemhen politikai bizalommal nem viseltettek sem a múltban, sem a kiegyezés után és a jelenben sem. Szerény véleményem szerbt ugy a házban, mint a házon kivül is és különösen az újságokban ugy a múlt eseményeit, mint a jelen állapotokat hol világosabb, hol sötétebb színekkel ecsetelik, de semmi esetre sem azokban a színekben, amelyek a valóságnak megfelelnek. Innen ered azután a félreértések egész sorozata. Kezdem, t. ház, rövidesen az 1844-iki eseményekkel. Akkor a forradalom kitört, Kossuth Lajossal az élén . . . (Felkiáltások : ISií-ben ? 1848-6an l) Igen, 1848-ban . . . HÓdy Gyula : Nem forradalom volt, hanem szabadságharcz. Nagy különbség ! Serbán Miklós: Szabadságharcz, igen. Mondom, Kossuth Lajos állott az élén és fel lettek szólítva az összes nemzetiségek, hogy fegyvert ragadjanak a meglevő rend ellen, önök mindanjiyian azt híresztelik és meggyőződésszámba megy, hogy a nemzetiségek és különösen a román nép önöket cserben hagyta és a császári hadak mellett harczoltak és emiatt a szabadságharcz elnyomatott. A tételt így állítva fel, ez a történelmi igazsággal nem jár egy utón. (Mozgás.) A császári hadakkal harczolt a románság nagyon kis része. Erdély nagyobb része és a magyarországi részekben levő románság a maga teljes egészében önökkel együtt harczolt. Csuha István : A java ! Serbán Miklós: Az egész Magyarországon. Kérdem a t. képviselő uraktól a következőt: Az egész magyarság a forradalom mellett harczolt ? T. uraim, önök közt is voltak nemcsak egyesek, de a többség is, akik a császári hadak mellett kardoskodtak. Akkor miért illetnek minket folytonosan meg nem érdemelt szemrehányásokkal ? És ha e szemrehányások csak a függetlenségi pártok részéről jönnének, még megérthető volna a dolog, mert ők abban a szent meggyőződésben vannak, hogy mi akadályoztuk meg Magyarország függetlenségének megteremtését. De a munkapárti t. képviselő urak és azok elődjei hogy jönnek ahhoz, hogy minket hazaárulással vádoljanak ? Ha kezükbe veszik Magyarország térképét, amelyen ki van tüntetve, hogy az egyes pártok mily területeket képviselnek, meg fognak győződni, hogy a függetlenségi pártot, illetőleg az ellenzéket, illetőleg a mai kormányt, a magyarság által lakott kerületek képviselik. (Ugy van! baljelöl.) Mig a szabadelvű párt, vagy a munkapárt kerü8
