Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-727

32 727. országos ülés 1917 hogy a kormány programmja telítve van szocziális tartalommal és hogy azt valódi szocziális érzék hatja át. Nem is lehetséges az, hogy egy modern kormány ne kapcsolja bele programmjába mindazokat a kérdéseket, amelyek megoldása égetően szükséges, amelyek megoldása nélkül kormány sem ebben az országban, sem más országban nem állhat fenn. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Különös örömmel láttam azt, hogy a mostani kormány, szemben a régi kormánynyal, programmjába vette a demokratikus birtokpolitikát, és hogy ezt oly módon akarja megoldani, hogy lehetőleg elsősorban azoknak jusson föld, akik a hazáért véreztek és harczoltak. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Kun Béla: Nem a bankoknak! Gr. Károlyi Mihály: Felszólalásomat szándékosan szabom igen rövidre, mert hiszen az indemnitási vita alkalmával lesz még alkalmunk a választójogról és egyéb kérdésekről behatóan tárgyalnunk. Most még csak egy pontot akarok kiemelni, ami szintén igen lényeges és ez a kiegyezés kérdése. Gróf Apponyi Albert, vallásés közoktatásügyi minister ő ekszczellencziájának ebben a kérdésben tett nyilatkozata ezt a pártot is megnyugtatta. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Megnyugtatta, mert láttuk, hogy ő garancziáját képezi annak, hogy az ország nem lesz fait accompli elé állitva, hogy az országnak módja és alkalma lesz ebben a kérdésben dönteni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez az, amit mi kérünk, amit mi akarunk, ez az, amiért ez a párt harczolt. De ennek a kormánynak ebben a kérdésben is sokkal, de sokkal nagyobb, sokkal messzebmenő támogatást nyújthatunk, minthogy kifejezetten a választójog megalkotása kéjiiezi egész működésének előfeltételét. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha tehát ez a prius fel lesz állitva, ha a választójog megalkotása az első feladata ennek a kormánynak, akkor a kiegyezési kérdés megoldása elé is nyugodtan tekinthetünk, mert módjában lesz akkor a nemzetnek — és pedig nem a régi nemzetnek, de annak az uj nemzetnek, amely eddig ebből ki volt zárva — hozzászólni ehhez a fontos kérdéshez. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Végzem szavaimat, t. képviselőház. Csak egyet akarok még kijelenteni — és azt hiszem, hogy a kormány és a ministerelnök ur azt, amit én mondandó leszek, nem fogja félreérteni, sőt ellenkezőleg, helyeselni fogja — és ez az, hogy természetesen mondanom sem kell, • hogy programmunkat teljes épségében fentartjuk minden téren (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és fentartjuk magunknak azt a jogot is, hogy esetrőlesetre igazságos és méltányos kritikát gyakoroljunk a kormány ténykedése felett. Azt hiszem, e kritika nem lesz gáncsvetés, hanem elő fogja segiteni a kormányt azon nehéz utón, melyre vállalkozik. Mert a kritika az az eszköz, melylyel meg lehet találni a helyes utat. Az éremjunius 22-én, pénteken. nek mindig két oldala van és a legjobb baráttól, a fegyvertárstól is el kell várni, nem pedig visszautasítani, hogy kritikát gyakoroljon. Ezeket voltam bátor elmondani, természetesen fentartva magamnak azt a jogot, hogy a kormány programmját az indemnitási vita alatt behatóbban tárgyaljam. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház! Azt hiszem, senkit sem lepett meg e kormányváltozás, mert nem is lephetett meg, hisz az csak a legtermészetesebb folyománya, leglogikusabb következménye volt a múlt kormány uralmának. Ennek a kormányváltozásnak be kellett következnie. Miért? Elsősorban azért, mert az a többség, mely a volt kormányt támogatta, oly -eszközökkel és módokkal — hogy milyenekkel, arról nem is kell szólni, hiszen közismertek — (Ugy van! bal felől.) verődött össze, hogy azt sohasem lehetett a néj>kéj3viselet hű tükrének, a népakarat kinyomatának tekinteni, annál kevésbbé, mert hisz az is közismert dolog, hogy az ellenzékre több szavazat adatott be az általános választásokon, mint a kormánypárt tagjaira, jóllehet, azt az 50 egyhangú választást, melyben részesültek, teljesen nekik számítottuk be. (Ellenmondás jobbról. Za,j.) Elnök: Csendet kérek. Molnár János: Továbbá alig kezdődött meg az országgyűlés, oly esemény történt e házban, minő sem Magyarországon, sem az egész világ egyetlen parlamentjében sem történt; és ez az volt, hogy a volt ministerelnök ur, még mint házelnök, karhatalommal, erőszakkal, az egész ellenzéket, mely száz egyénnél többre rúgott, kivezettette, sőt kivettette a tárgyalási teremből. Még ki is gúnyolta őket, mert hiszen, ugy egy évvel ezelőtt azt mondotta itt egy ülés alkalmával, hogy az az ő hatalmi ténye csak a második, javított kiadása volt az ő első, hírhedt deczember 13-iki kísérletének, amely azonban nem sikerült. Aztán kitört e rettenetes világháború és az ellenzék, előrelátva annak borzalmas következményeit, igazán lojálisán, önzetlenül, nagylelkűen felajánlotta szolgálatait a ministerelnök urnak. De ő azt nemcsak el nem fogadta, hanem beszédeivel és intézkedéseivel egyre csak ingerelte és izgatta az ellenzéket, ugy hogy valóban példátlan türelemmel lehetett csak azt a folytonos mellőzést, lekicsinylést, sőt semmibevevést elviselni. Hozzájárult mindehhez az az óriási korrupczió és a bankokráczia határtalan uralma, mely Magyarországon dúlni, sőt virágkorát élni kezdte és mi ellen ugyancsak keveset tett a t. volt kormány, ugy hogy egész Magyarországon közös lett az óhaj, mely hangokban is egyre megnyilvánult, hogy vajha jönne már uj kor-