Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

276 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. ozióval és kényszermunkát végeztetni a kisiparosokkal kényszerszövetkezetekben teljes abszurdum volna. (Ugy van ! jobhfelől.) Elég lesz az, ka a kormány nem követve el ezzel igazságtalanságot, méltánytalanságot a nagy érdemeket felmutató nagyiparral szemben, egész nyíltan és világosan azon elvet vallja, hogy a háború utáni gazdasági szervezeteknél a kisipart és kisipari szövetkezeteket fogja elsősorban támogatni és ha a kisiparosok bizalmiférfiainak az összes megállapítandó átmeneti szervezetekben előkelő helyet fog biztosítani. (Helyeslés jobbfelől.) De különösen a nyersanyagbehozatal lesz az átmeneti gazdaságnak legnehezebb kérdése és itt fog felmerülni a kisipar jövő életképességének is legnehezebb kérdése. Főfeladata volna tehát ezen átmeneti gazdasági ministernek arról gondoskodni, hogy a sokat szenvedett iparos középosztály a háború után talán könnyebben jusson a központi szervezetek által behozott nyersanyagokhoz, mint jelenleg tud jutni azokhoz. (ügy van ! jobbfelől.) Talán kis mértékben segíthetne a háborúból visszatérő kisiparosok anyaghiányán az, ha kimondatnék az az elv, hogy amennyiben a hadsereg anyagkészletére a béke után nem lesz teljes mértékben szükség és ez az anyagkészlet a gazdasági életnek adatik vissza, ez a készlet, amennyiben iparilag használható, főleg a kisiparosoknak, a kisipari szövetkezeteknek bocsáttassék rendelkezésére. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) De talán ép olyan fontos, mint a nyersanyag helyes és igazságos felosztása, az átmeneti gazdaságban az a kérdés, hogy a visszatérő katonaiparosok kaphassanak pénzt, juthassanak hitelhez, hogy üzemüket, üzletüket újra megkezdhessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Részemről nem tartanám állami, feladatnak óriási, sok milliót kitevő összegeket egyszerűen kamat nélkül államilag hitelezni. Komplikáltabban, de talán egészségesebben lehetne megszerezni ezt a hadihitelt a kisiparosok számára ugy, hogyha az állam támogatná a politikai községeket abban az irányban, hogy a kisiparosoknak segítségére legyenek. Elég pénzintézetünk van — a házban is elégszer volt erről szó — s azt hiszem, hogy a kis pénzintézetek különösen meg fognak felelni annak az igénynek, hogy a kisiparosoknak 3—4—5, legfeljebb 10 ezer koronás kölcsönöket engedélyezzenek. Nagyobb összegekről alig lehet átlag szó. De előre kell látni azt, hisz az összes szakférfiak azt állítják, hogy a háború után a kamatláb emelkedni fog és igy arra kell ügyelni, hogy a visszatérő kisiparosok ne fizessenek túlmagas kamatlábat és ha esetleg semmiféle fedezetet sem tudnak nyújtani vagyonilag, hanem csak személyi megbízhatóságuk van, akkor politikai községük, amely őket ismeri, kezességet nyújthasson valamely formában a bankokkal és pénztárakkal szemben, hogy ők igy a hadihitelhez hozzájuthassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Kisebb mértékben, de azt hiszem, elég kisiparoson segíthetne annak az ideának a megvalósítása is, hogy a vitézségi érmekkel kapcsolatos dijakat ne ugy kezelje az igen tisztelt kormány, hogy azok egyszerűen kifizettetnek, hanem, hogy azok esetleg megválthatók is legyenek és egy összegben bocsáttassanak az illetők rendelkezésére. Kun Béla: Évek óta sürgetjük a rokkantak és hadiözvegyek dijainak felemelését! GÜndiSCh Guidó : Az átmeneti gazdaságban a mezőgazdaságnak is nagy érdekei forognak koczkán. Csodálkozom azon, hogy az agrárkörök nem érdeklődnek távolról se annyira az átmeneti gazdaság problémái iránt, mint a nagyipari körök. Talán abban a szuggesztióban élnek a földbirtokosok és a földmivesek is, hogy mert most jól megy a dolguk, a háború után is jó soruk lesz. Azt hiszem pedig, a legnagyobb aggodalmakkal kell a mezőgazdaság szempontjából az átmeneti gazdaság elé néznünk. Mert kétségtelen az, hogy bármennyire is akart ma egy mezőgazda okszerűen munkálkodni, rablógazdaságot kellett folytatnia ; nem kímélhette földjét, nem kímélhette állatait, nem kímélhette a gazdasági eszközöket, de főleg nem kímélte a saját maga munkaerejét és a háború után okvetlenül szükséges lesz pihenni, szükséges lesz a bajokat kijavítani. Ennélfogva hiába beszélünk többtermelésről a mezőgazdaságban ; a háború után közvetlenül következő időkben szerény nézetem szerint örülhetünk majd, ha a mezőgazdaság anynyit tud termelni, mint a háborúban. (Ugy van ! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy a mezőgazdaságot súlyos helyzet elé fogja állítani az is, hogy a pénz értéke a háború alatt annyira változott és hogy a háború után mindenesetre még előre nem látható, de nagy változásoknak lesz kitéve. Épen a mezőgazdaságnak, a gazdatársadalomnak egyik legbiztosabb bázisa az, hogy konzervative ugyanazon elvek szerint dolgozhassék, hogy ugyanazok a fogalmak szerepeljenek számításában, már pedig a háború alatt változtak az árak, változott a földnek ára is, és ez az ár meg fog változni a háború után. Itt a hozadéki és a forgalmi érték közt valószínűleg nagy differenczia lesz (Ugy van! jobbfelől.) és ha sokkal nagyobb a föld forgalmi, mint hozadéki értéke, akkor ez mindig krízist j elent ; akkor mindig rossz befolyása van a társadalmi viszonyokra, az ingatlanforgalomra és a mezőgazdasági társadalom egész szocziális elhelyezésére. (Ugy van! jobbfelől.) De még egy másik körülménynek is lesz befolyása az átmeneti gazdaságban a mezőgazdaság szempontjából. Az igények emelkedtek azoknál a katonáknál, akik még a szerény katonai koszton is sokkal jobban éltek, mint a háború előtt otthon falujukban. A városi ember nem is tudja milyen mérhetetlen szerénységgel élt a legtöbb falusi ember a legprimitívebb szükségletek terén is. Ezek az igények a háború alatt nagyrészt megváltoztak. Megváltoztak a napszámosok bérei. Ezek alapjokban véve örvendetes jelenségek, örvendetes fejlődés jelei volnának akkor, ha egész gazda-