Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés l9l hogy sajnálja, hogy nincs törvény, melynek alapján ezért ellene eljárhatott volna. Ha olyan világot élünk ma már, hogy egy egyszerű nyilatkozat aláírásának megtagadásáért is a büntetőtörvényt kell alkalmazni, ez szomorú. Elmondom röviden az egész dolog történetét. Az eszme itt fogant meg Budapesten és két nap alatt kellett volna a nyilatkozatot megfogalmazni és aláírni. Én hivatalos személy részéről telefonon kaptam értesítést, hogy ime ez van készülőben és én erre azt válaszoltam, hogy a már eddig tett lojalitási nyilatkozatok után a románok részéről ugy a harcztéren, mint itthon tanúsított magatartás folytán nem tartom szükségesnek ezen lojalitási nyilatkozat aláírását, de ha erre szükség van, minthogy egészségi okokból és közlekedési nehézségek miatt én Budapestre nem jöhetek, azt mondom: sí omnes consentiunt, ego non contradico. És pár nap múlva megjelent a nyilatkozat anélkül, hogy velem a szöveg közöltetett volna. Nem azért mondom, hogy visszavonjam az általam mondottakat, mert amit mondtam, azt fentartom, de ha már a párt többi tagjai ebben a tekintetben óvatosabbak voltak nálamnál és azt mondták, hogy mi, igenis teszünk lojalitási nyilatkozatot, de nem azt, amelyet a kormánypárt protezsáltja proponál, hanem azt, amelyet mi szövegezünk, én azt hiszem, hogy ennyi ambicziót meg lehet engedni akárkinek, ha nem akarjuk az embereket a politikában terrorizálni. T. ház! Végezni akarok Pop Gs. István t. képviselőtársam dolgával, akit, midőn a volt ministerelnök ur megvádolt, ezen az oldalon is súlyos vádakkal illettek. Pop Cs. István kénytelen volt azt mondani, hogy »én már lojalitási nyilatkozatot a képviselőházban tettem, ennélfogva feleslegesnek tartom, hogy egy körözvénynyel házaljunk és azt aláírjuk« és hogy meggyőződjenek arról, hogy ő mindig lojálisán gondolkozott, emlékezetükbe idézem ós fölolvasom nevezett képviselőtársamnak az 1916 szeptember 5-iki ülésen pártunk nevében az én távollétemben tett nyilatkozatát (olvassa): »T. ház! A magyarországi román nemzetiségi párt mély megdöbbenéssel vette a hírt, hogy a velünk szomszédos Románia hazánk ellenségei sorába lépett ós monarchiánknak hadat üzent. 0 Mély megdöbbenéssel vettük a hírt, mert mindig lehetetlennek tartottuk azt, hogy Románia azon monarchia ellen harczoljon, amelyben a dicsőséges Habsburg-dinasztia védelme alatt több milliónyi román él hűségben és örvendetes fejlődésben és lehetetlennek tartottuk azt, hogy Románia az orosz birodalommal •szövetkezhessek, (Helyeslés a jobboldalon.) amely leginkább veszélyezteti a román fajnak ekszisztencziáját, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) mert hisz épen Románia történelme tanúskodik Oroszország hálátlanságáról és perfidiájáról. Egy évezreden keresztül Magyarország román népe a magyarsággal testvéries összejimhis 26-án, kedden. 163 tartásban védte hazáját (Éljenzés a jobboldalon) minden külellenség ellen és a jelen háború folyamán, amint azt az összes arra hivatott tényezők elismerik, a román nemzetiségű katonák hősiességgel tettek tanúbizonyságot (Ugy van! ügy van! jobbfelől), a trón és a magyar haza iránti hűségükről, (Élénk helyeslés a ház minden oldalán. Taps a baloldalon) az otthon maradottak pedig Magyarország összes népeivel egyetértésben és karöltve minden áldozatot meghoztak dicsőséges hadseregünkért és a végleges győzelem érdekében. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán) Magyarország román népének a / trón és a haza iránti hűsége törhetetlen; (Éljenzés a jobboldalon. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) azt a váratlanul jött hadüzenet meg nem ingathatja (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) és a román nép mint eddig, ugy ezentúl is minden ellenséggel szemben, jöjjön az bárhonnan is, hazáját és apostoli királya trónját vérével és vagyonával és minden tőle telhető áldozattal meg fogja védeni. (Élénk éljenzés és taps a ház minden oldalán) Kötelességemnek tartottam ezt a nyilatkozatot megtenni, nem azért, mintha a román nép hűségében monarchiánk keretén belül bárki is kételkedhetnék, (Helyeslés a jobboldalon) de ez utón akartuk felvilágosítani az igazságról azon kültényezőket, akik a világháború ezen ujabb fázisában Magyarország román népéről talán azt tételezték fel, hogy az a trón és haza iránti hűségben bizonyos körülmények között meginoghatna. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Hosszas élénk helyeslés, éljenzés és taps a ház minden oldalán)« Kérdezem már most, hogy ilyen tartalmú nyilatkozat után, amely a legilletékesebb helyen, a képviselőházban tétetett, hogyan vádolhatta a volt ministerelnök ur Pop Cs. István képviselőtársamat. (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Hiszen határozottan kijelentette, hogy nincsen Magyarországon törvény, amelynek értelmében el lehet járni az ilyenek ellen. Tessék elolvasni a naplót. De van a vádnak egy másik része is, amely ugy szól, hogy a román, különösen az erdélyi román intelligencziának nagy része ezen nehéz időkben nem tanúsított hazafias magatartást és ehhez hozzáfűzi azt a következtetést, hogy ennélfogva mindazok, akik a kérdéses iratot nem írták alá, — mert nem írhatták alá két nap alatt; nem lehetett az egész mtelligeneziát két nap alatt összehozni — szóval mindazok, akik nincsenek benne a listában, hazaárulók. Kérdem, hogy a mai nehéz körülmények között, midőn az emberek úgyis hajlandók egymást gyanúsítani, sőt egymás ellen árulkodni és midőn tudjuk, mennyi ártatlan ember szenvedett a háború folyama alatt csak azért, mert alaptalanul gyanusittatott, lehetséges-e, hogy egy volt ministerelnök ur is ilyen erős kifejezési*
