Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden, 149 kivan kreálni az ipari szakmunkások számára, hogy ezek után természetes, hogy mind istentagadók, kozmopoliták, hazaárulók vagyunk. (Derültség és taps a baloldalon.) Aki nem végzett nyolcz középiskolát, annak az 1913. évi törvény szerint nincs pardon, az lehet gyáros, annak 400 munkása ezen terv szerint le fog szavazni 27 éves korában, ő maga lehet 29 esztendős és akkor sem szavazhat le. (Taps a baloldalon.) Tovább megyek. (Halljuk ! Halljuk ! balfdől.) Ez a nagyszerű terv,, amelynek az volt a czélja, hogy az általános szavazati jognak legrégibb harczosait kiszakítsa és minket otthagyjon a porondon, a különbékének ez a taktikája a következő komikus eredményekre vezet. (Halljuk! Halljuk! báljdől.) Egy szabómester az csak 30 éves korban lesz választó, a szabólegény 27 éves korban. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A ozipészmester 30 éves korában lesz választó, a czipészjegény 27 éves korában. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) A komikum ott kezdődik, hogyha egy ezipészlegény megnősül, örököl, vagyonhoz jut és önállósitja magát, akkor 28-ik évében kitörlik a választók közül. (Hosszantartó derültség és taps a baloldalon.) Emlegetik folyton az atheizmust. Nem tudom minő alapon, honnan szedte a volt ministerelnök ur az atheizmus vádját. Bizonyítsa be, ki hirdet közülünk atheista tanokat ? Azt mondja, hogy a magyarságot nem kívánjuk honorálni. Amint azt már tegnap Apponyi Albert remek beszédében kimutatta, azt a magyar mezőgazdasági proletárságot, a melyben, fájdalom, nagyobb az aránya a magyarságnak, mint a birtokosság között, mert hivatalosan kiadott statisztikájuk szerint a magyarság a birtokosok között csak 40%-ot képvisel, az írni és olvasni tudó mezőgazdasági munkások között pedig 64.6%-ot, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ezt a teljesen magyar réteget, amelynél csak a gazdasági cselédség magyarabb, amelynek 78%-a a magyar az irni és olvasni tudók közül, ezt a törzsökös magyar réteget, ezt a zsellérséget kihagyják a választók sorából és külön kiváltságos arisztokrácziát akarnak csinálni a városokban és mégis mirólunk mondják, hogy mi a magyarságot nem honoráljuk. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : A nép ezt nem fogja tűrni! Szmrecsányi György : Találkozunk a választók előtt, reméljük nemsokára! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: A mai napon is több alkalommal hangoztatták, hogy a dinasztia érdekében lévőnek tartják, hogy az általános választói jog, ezen gyökeres demokratikus reform meg ne valósuljon. Ha én a társadalmat ugy képzelem, mint egy piramist, amely társadalmi rétegeiben felfelé egyre keskenyedik ós melynek csúcsa a királyság, vájjon a csúcsnak az-e a nagyobb biztonsága, ha keskenyebb talapzata van, vagy ha szélesebb talapzaton nyugszik ? Vájjon a dinasztiának az-e az érdeke, hogy a szeretet, a rajongás a király személye iránt ne éljen a nemzet minden fiának szivében azért., mert/ látja, hogy a király áll a jogkiterjesztés élén % (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem-e ez a rajongás a dinasztiának az érdeke ? Nem-e ez felel meg a magyar királyság hagyományainak ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem a magyar királyság volt-e az, mely a rendi korszakban a jobbágyságot védelmezte ? Nem a magyar királyság volt-e az, melynek a városok, a polgárság szabadalmait, kiváltságait köszönhette ? Nem a magyar királyság volt-e az, mely 1848 előtt a 40-es esztendőkben a királyi hivatalokban helyet adott a polgári származásúaknak, amikor még a vármegyékbe Q csak nemesek lehettek tisztviselők. Igenis, a jogkiterejsztés, az elnyomottaknak, a jogokból kitagadottaknak a védelme ez a királyság hagyománya, ez a királyság érdeke, önök nem a dinasztiát védik, csak önmagukat kínálják fel és önmagukat védik, amikor azt mondják, hogy ez a reform a dinasztiát fenyegeti. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A dinasztia védelmének szempontjából még két kérdés merül fel. Az egyik az orosz dernokráczia megalakulása. Ha lehetséges volt még az a felfogás, hogy Magyarország egy Araráthegye a demokratikus vizözönben és mi ott az Ararát-hegyen vidám majálist tartunk, (Derültség balfelol.) ha lehetséges volt ez a felfogás azelőtt, lehetséges-e ennek fentartása az orosz demokráczia megalakulása után ? Azelőtt, amikor Oroszország, amely a nemzetiségek szemében mégis a nemzetiségi ideál kicsucsosodása volt, egyúttal a czári önkényt, a szolgaságot képviselte, nem volt oly nagy vonzó ereje, de ha a demokratikus Oroszország mellett mi a reakezionárius elzárkózottság álláspontján maradunk, akkor a vonzó erőt és a veszedelmeket szaporítjuk. Mi nem lehetünk sziget az immár egészen demokratikus Európában és nem lehetünk sziget a czentrális Európában sem, amelynek akkor leszünk méltó tagjai, ha lesz nálunk is legalább annyi demokráczia, mint a czentrális Európának többi államában, mert a német birodalmat az általános választójog egybeforrasztó ereje teremtette meg és tartja fenn. (Ugy van ! Ugy van ! balfelol. Derültség és ellenmondások jobbfelöl.) Csak nevessenek Bismarckon. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi Lajos : Ez már nem igaz ! Beck Lajos : Hol volt a szoeziálizmus olyan nemzeti, mint Németországban volt ? Ok még Bismarcknál tartanak ! (Zaj !) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: A német birodalomban megvan a birodalmi választásoknál az általános választójog és megvan a velünk szomszédos Ausztriában a teljes választójog. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Szép dolgokat látunk ott ! Halljuk ! Halljuk ! balfelol.) Demokratikus alkotmánya van Bulgáriának és Törökországnak is. (Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) Hát nemcsak egész Európában, de ebben a czentrális Európában is mi legyünk az egyetlenek, akik nem csináljuk meg a demokratikus alkotmányt, ebben is egy elszigetelt