Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

146 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. ben. (Felkiáltások balról: Féltette a hatalmail) Ez az első. A második az, hogy ő, aki kifejtette, hogy háláról és ]utalómról a választójognál egyáltalában nem lehet szó, azt mondja az Igazmondóban 1917. június 2-ikán : »Három csoportra oszthatjuk ez intézkedéseket : A hála kifejezése azokkal szemben, kik a harcztéren különösen kitüntették magukat.« (Derültség a baloldalon.) Pedig csak az előbb olvastam fel azon kijelentéseit, hogy háláról, j utalómról nem is lehet szó. Tehát abból az álláspontjából, melyet a harczosok választójogával szemben elfoglalt, igenis hajlandó volt engedni és ellenjegyezni oly királyi kérziratot, melynek tartalma homlokegyenest ellenkezett azelőtt a házban tett nyilatkozatával. Most már hajlandó volt a harczosok választójogát megteremteni, azon csekély változtatással, hogy nem azoknak, akik a lövészárokban voltak, hanem csak azoknak akarta megadni a jogot kizárólag, akik vitézségi éremmel lettek kitüntetve. Ugyanezen jxintra nézve miként fejtette ki, hogy a bátorság egyáltalán nem lehet alapja a választójognak, azzal a bizonyos, a nyolcz éves gyermekre vonatkozó hasonlattal, azt a t. ház nagyon jól ismeri. így hát igen jelentékenyen változtak meg nála a nemzeti aggodalmak, annak a mértéke, meddig mehetünk a háború alatt. A volt t. ministerelnök ur dogmának kivánja felállítani azt, amit ő hisz ; az ő meggyőződése és hite egyúttal a nemzeti és állami érdek szempontjából dogma. Mikor az 1913-iki választójogi törvényt tárgyalták, akkor például dogma volt, hogy az ipari munkás, ha nem ugyanazon szakmában tölt el öt év közül három évet, vagyis, ha a szabászat teréről átlép a czipészet terére, már sérti a nemzeti érdeket, tehát csak az lehet választó, aki ugyanazon szakmában marad meg három esztendeig. (Derültség a baloldalon.) Már most gróf Tisza István képviselő ur itt maga elmondotta és az Igazmondóban is kifejtette és a munkapárti klubban tartott beszédében is hangoztatta, hogy e részben tévedett; tévedett abban, hogy ő azt hitte, hogy az ipari munkások mind be fognak jutni, akik tervezete szerint a papíron választójogot nyertek. Tévedett abban is, hogy a háború alatt nem lehet reformálni a választójogot. De ha annyi mindenben tévedett, miért tartja dogmának, hogy a választójog oly demokratikus és gyökeres átalakítása, mely végre e kérdést hosszú időre nyugvópontra hozhatja és végre megteremti a komoly politikai működés bázisát s e zavaró kérdést nem dobja folyton üszkül a társadalomba, miért tekinti dogmának, hogy ezt megcsinálni a nemzet és a dinasztia romlása, a nemzeti és az állami érdek teljes veszélyeztetése ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Változtak e dogmák más irányban is. Az 1913. évi törvénynyel elvetették az 1874. évi választási törvényben megvolt birtokczenzust, mely nagy aránytalanságokat mutatott fel, mert az egynegyed -úrbéri telek alapul vétele mellett egyes, Id vált magyar vármegyékben igen magas volt a fizetendő földadó, másutt pedig csak néhány krajczár vagy egy-két forintnak megfizetése is már választói jogot adott. E telántetben is megváltozott a dogma, mert nemcsak abban a levélben, amelyet bátor voltam idézni, de a klubbeli beszédben is az igen tisztelt volt ministerelnök ur most az egynegyed úrbéri telket modernizált formában mint 8 holdhoz kötött választói jogot újból proklamálta és életbe kivánja léptetni, tehát azt a birtokczenzust, amelyet épen magyar ^szempontból 1913-ban nem tartott kielégítőnek. Es csodálatos, hogy mikor ezen birtokczenzust most be akarta hozni ; mikor bizonyos az, hogy ezen birtokczenzus következtében bekerült uj választók között kevesebb lesz aránylag a magyarajkuak betódulása, mint a nemzetiségieké, mégis velünk szemben pártjának tagjai azt hangoztatják, hogy mi nemzetiségi érdekben kívánjuk lerombolni a magyar államot. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismételten hangsúlyozom, amint hangsúlyoztam akkor is, midőn felolvastam azt a bizonyos levelet, hogy én nem vagyok annak az álláspontnak hive, amely a nemzetiségi kérdést izgatással, a nemzetiségek elleni vagy a nemzetiségek részéről a magyar állam, vagy a magyarság elleni izgatással kivánja elintézni. Az igen tisztelt volt ministerelnök ur tehát akkor, midőn beszédében azt mondotta, hogy ez az a hazaárulás, amelyet elkövettem, egyszerűen a maga fantáziájának szárnyait eresztette meg, mert hiszen beszédemben egyenesen kijelentem, hogy egyáltalán nem helytelenítem, hanem helyeslem azt az irányzatot, amely a nemzetiségekkel való megértést és békés egyetértést keresi, csak azt nem helyeselhetem, hogyha akkor, midőn egy olyan részleges reformtervezettel állunk szemben, amely aránytalanul nagyobb részben a nemzetiségi választók szaporítását jelentené, akkor ezt a tábort, amely a demokratikus és gyökeres választójogért küzd, a nemzetiségekkel való czimborálással és a nemzeti érdekek elárulásával vádolják meg. (Ugy van ! Ugy van! Taps a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Hallottuk azt az állítást is, hogy kár volt a darabont kormányt minekünk megtámadnunk, mert hiszen ha mi gyökeres és demokratikus választójogot csinálunk, miért támadtuk mi a darabont kormányt és miért tartottuk őket az alkotmányosság ellen bűnösnek. De, t. ház, a darabont kormány nem választójogi kormány volt; az csak egy posthumus álláspontja volt a darabont kormánynak. Nem ezzel köszöntött be a darabont kormány, hanem egyszerűen egy fennálló óriási többség ellen, anélkül hogy proklamálta volna azt, hogy meg akarja kérdezni a nemzetet és választatni kivan, — ami alfája és ómegája minden kisebbségi kormány j)rogrammjának, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) mert anélkül a kisebbségi kormány abszolutista kormány (Ugy van ! Ugy van ! baljelől.) — a Pejérváry-kormány nem ezzel a programmal jött, sem a választójog programm-