Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés 1917 falui választás kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a jobboldalon.) Ki fogom elégíteni a t, képviselő urak kíváncsiságát, akár intervjura is rendelkezésére állok, de megkímélem tőle és magam fogom előadni a tényállást. Egv kérdést kívánok először tisztázni. Egy budapesti lapnak erre vonatkozó czikkét akarom elintézni. (Felkiáltások a baloldalon: A Világ!) Nem tartanám lojálisnak és legálisnak sem, hogy e, napilappal kontroverziába bocsátkozzam, mert hiszen itt ennek a napilapnak egyenértékű falctora és képviselője nincs, nincs velem szemben egyenértékű fegyvere. Ezt arra a fórumra bizom, amely illetékes. Van a dolognak egy másik érdemi része, még pedig van egy személyi és egy anyagi része. A dolog személyi része vonatkozik reám, bocsánatot kérek, hogy magamat emiitettem először és Valentsik képviselőtársamra, még pedig az önzetlenség szempontjából való kérdés. Én már maholnap tizenkettedik évét élem képviselői pályafutásomnak és elérkeztem szerencsésen oda, hogy üres zsebbel, de meg nem tört becsületérzéssel és telt szívvel állok itt. (Ugy van ! Taps a baloldalon.) A nemzet jobb jövőjében vetett hittel állok a képviselőház szine előtt és ha önök közt van bárki is, idevéve a koalicziós időkbeli képvisel ősködésemet is, amikor mint kormánypárti politikus működtem, mondom, ha van valaki, aki csak egy pillanatot, egy esetet tud, amelyből az tűnik ki, hogy a képviselőséget magánérdekben használtam fel, hát képviselői szavamat és mandátumomat teszem fel, nem tekintem a paktumot, az önök javára lemondok és mélyen tisztelt utódomat el fogom ismerni. (Helyeslés a baloldalon.) Már most furcsán néz ki a t. túloldal egyik igen agilis, tiszteletreméltó tagjának közbekiáltása, Pál Alfréd képviselő urat értem. Zábráczky József képviselő ur érdeklődött, hogy mit kerestem Oláhfalun. Ez az érdeklődés jogos. Elvégre, a ki a közélet terén működik, a politika terén, arra nézve lehet kritikát gyakorolni. Pál Alfréd képviselő ur azonban jónak látta a következő disztinkciót tenni : »Nem mit, mennyit ?« (Mozgás.) Hát ennyire sülyedt a munkapárti rendszer hét évi uralma alatt a közélet, hogy nem tételezik fel, hogy a politikai élet terén önzetlenül is lehet működni ? (Zaj és mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Végezze el Pál Aljréddal.) Egry Béla." Itt lett mondva, itt kell végezni ! (Zaj a jobboldalon.) Andrics Tivadar: Nem mi mondtuk ! Egry Béla: De ott mondták! Elnök: Kérem Andrics Tivadar képviselő urat, ne méltóztassék párbeszédet folytatni. (Zaj.) Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: Vájjon ez a közbeszólás engem terhel-e, vagyat, képviselő urat ? Vájjon ez a közbeszólás engem kompromittál-e, vagy az illető képviselő urat ? Egyebet nem tehetek, mint hogy az ilyen csúnya inszinuácziót visszautasítom oda, ahonnan származott. (Élénk helyeslés a baloldalon.) | KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, XXXV- KÖTET. június 26-án, kedden. 137 Ami a választás érdemi részét illeti, rátérve magára a választás kérdésére, nevezetesen arra, hogy miért lett megválasztva Guttmann Henrik és nem a munakpárt jelöltje, szükségesnek tartom felemlíteni, mert idehozták a kérdést. Felfogásom szerint változott kormányzati rendszerrel és változott kormánynyal állunk szemben. És az volt a politikai becsületes meggyőződésünk, amikor a választás elé mentünk, hogy minket semmiféle paktum a múlt időkhöz nem köt és nem köthet. Megjegyezni kívánom, hogy ugy a t. ministerelnök ur, mint a belügyminister ur egyaránt a légkor rektebbül jártak el, másként nem is járhattak volna el, mert mindent megtettek a választás előtt, hogy mi a leutazásunk után j órészben létrej ött paktumnak minden tekintetben eleget tegyünk. De a helyzet ugy állott, hogy a választás napján, délelőtt nyolcz órakor, amikor tényleg választásra került a sor, az ellenjelölt sehol sem jelentkezett, a választók tömege sem volt abban a helyzetben, hogy két képviselőjelölt között válaszszon, mikor csak egy volt. Beck Lajos ." Ajánlók jelentkeztek ? Ábrahám Dezső; Hogy ajánlók jelentkeztek-e, nem tudom. Állítólag volt egy iv, amelyen tizenhárom ur volt felírva. Nem kívánok erre nézve bizonyságot tenni, talán nem vagyok teljesen informálva. On dit, de minden on ditnek van háttere, azt hangoztatták, hogy a tizenhárom ur közül csak nyoleznak volt választói jogosultsága. (Mozgás.) Kállay Tamás : Ez nem igy van ! Nyolczvanat könnyű elintézni, hogy ne maradjon tizenhárom ! Hock János: Az oláhfalui vértanú: tizenhárom. Kállay Tamás: Minket annak idején meg sem hallgattak. Hock János : Negyvenezer koronát tettek le ! Kállay Tamás : Hock Jánossal voltunk. Beck Lajos : Dániel előre tette le ! Kállay Tamás : Ugyanaz az eset ! Elnök : Kérem Kállay Tamás képviselő urat, hogy tartózkodjék a közbeszólásoktól, hasonlóképen Beck Lajos és Hock János képviselő urakat. Ábrahám Dezső : Ezen inczidens után méltóztassék megen gedni, hogy nagyon röviden az érdemleges tárgyalásra térhessek át. (Halljuk! baljelől.) A t. túloldalon felszólaltak temperamentuma meggyőzött bennünket arról, hogy önök jóleső megnyugvással törődtek bele a hatalmi kérdés eltolásába. Ez a jóleső megnyugvás az, amely bennünk is bizonyos megnyugvást kell, hogy keltsen. Nevezetesen önök mint uj ellenzék gyönyörködnek az ellenzékiség összes édes örömeiben és gyönyöreiben. Az indemnitást mesgzavazzák, nem bizalomból, mert hiszen ez nem bizalmi kérdés ; megszavazzák nem hat hónapra, hanem négy hónapra és megszavazzák nem azért, mert a kormánynak kell, hanem azért, mert az országnak kell, szóval a helyzet ugy áll, amint egyik képviselő ur mondotta, hogy önök jobban szeretik a hazát, mint gyűlölik az ellenséget, azonban a nagy elődöktől örökölt 18
