Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 129 zöme, óriási többsége ugy a harczmezőn dicsőségesen, mint a front mögött hűségesen teljesítette hazafiúi kötelességét. (Ugy van! jobb- és balfelöl.) Rá kell mutatnom azoknak a hadtesteknek hőstetteire, amelyek a hőstetteknek nagy mennyiségében is, amelyben e háború bővelkedik, magukravonták a figyelmet; csak rá kell mutatnom hogy példát idézzek, anélkül, hogy ezáltal a hadsereg bármely részének dicsőségét elhomályosítani iparkodnám, a pozsonyi és a kassai hadtesteknek viselt dolgaira, amelyekben magyarajkuakkal együtt tótajku polgártársaink is vannak, rá kell mutatnom a doberdói fensik dicső védőire, a temesvári hadtestre amelyben magyarajkuakkal együtt svábjaink, szerbjeink, románjaink is szolgálnak, csak rá kell erre mutatnom, hogy megerősítsem azt a tényt, hogy a magyar államnak egységes, hagyományos évezredes struktúrája olyan ellenálló képességet bizonyított be ebben a háború-r ban, hogy minket a jövőre teljes bizalommal, de népünknek tömegei iránt is bizalommal tölt el. (Ugy van!) De a másik háborús tapasztalás is tagadhatatlanul igaz: az, hogy. különösen az erdélyi részekben, különösen a román királysággal határos részekben a román intelligenczia köreiben az államhűség megingásának igen szomorú tünetei mutatkoztak. Már most micsoda következtetéseket lehet e kettős tapasztalásból levonni? Azt, hogy, igenis, nem magyar ajkú polgártársaink nagy zöme iránt nem csak rokonszenvvel, nemcsak testvéries érzülettel, hanem igaz bizalommal is lehetünk; másfelől azonban, hogy be kell dugulniok azoknak a forrásoknak, amelyekből a nem magyarajku, különösen a románajku intelligenczia egy részének megtévelyedése fakad. (Ugy van! jobbés bál felől.) Az erre irányuló feladatnak nagy része az ón tárczám ügykörébe esik. Mindenekelőtt kell hogy birjak a tényeknek teljes ismeretével és intézkedéseket tettem már arra nézve, hogy minél hamarább rendelkezzem az összes erre vonatkozó adatokkal, hogy a bajok kiterjedését és a bajok kutforrásait egészen konkrété tudjam magamnak megjelölni, magam elé állítani. S azután, t. kéjaviselőház, feladat fog előttem állani s ennek a feladatnak a teljesítésében igazán reménylem a ház minden oldalának a támogatását, hogy azokon a veszélyeztetett területeken és azokban a veszélyeztetett körökben, azoknak összes közoktatási intézményeiben, de különösen a tanítóképzés terén megerősítsem, megszilárdítsam az állam befolyását. (Általános élénk helyeslés.) Távol állok attól, hogy aggressziv politikát akarjak folytatni bármily téren nem magyarnyelvű polgártársaim vagy azok bármely része ellen. Azt is, amit e téren mint kivételes intézkedést tenni akarok, amennyire csak lehetséges, az illetékes egyházi főhatóságokkal egyetértőleg akarom végezni. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. SXXVI. KÖTET. Mert én nem osztályozom a felekezeteket, az egyházakat hazafiasokra és hazafiatlanokra. Ez a legnagyobb hiba, a legnagyobb igazságtalanság és a legveszedelmesebb térre való lépés volna. De bizonyos helyzeteket állapítsunk meg. Bizonyos egyházak azáltal, hogy híveik nagy része a velünk ellenséges lábon álló nemzetekkel fajrokon, különleges helyzetben vannak, nagyobb mértékben ki vannak téve a csábitásnak, nagyobb téren vannak kitéve az eltántorodásnak, s miután az egyházmegyei hatóságok e fokozott veszélyekkel szemben, melyek a rendelkezésükre álló személyzet egy részét is megragadják, önmaguk a legjobb akarat mellett sem birják a kellő ellenállást kifejteni, ép az ő érdekükben szükséges, hogy az állam segítségükre siessen és a nemzeti hatalmat velük egyetértőleg, ha lehet, de mindenáron érvényesítse, hogy mindazon helyeken és körökben, hol a megtántorodás jelei mutatkoztak, az összes nevelésügy vezetésében, de különösen a tanár- és tanítóképzésben az állam befolyása ugy érvényesüljön, hogy ki legyen zárva azon tanintézetekben más, mint az államhoz hű tanerők nevelése. (Altalános élénk helyeslés; taps balfelöl.) Én e téren félmunkát végezni nem akarok. Én e téren nem valami tessék-lássék dolgot akarok csinálni, nem rendszabályokat, melyekkel eldicsekedhessem, melyeknek azonban tartalmuk nincs, hanem elevenébe akarok vágni a helyzetnek s odáig elmenni, ameddig szükséges, hogy e bajokkal gyökeresen leszámoljunk. (Általános helyeslés.) Az igen tisztelt volt ministerelnök ur kükülönösen figyelmeztet arra, hogy ne hajtsam túl a nyelv szerinti magyarositási törekvésemet, hogy az állami tanintézetekben is engedjek bizonyos tért nem magyarajku polgártársaink anyanyelvének. Hát az igen t. volt ministerelnök ur nem volt szíves első miniszterségem működését legalább beható figyelemmel kisérni, különben talán nem találta volna szükségesnek hozzám e felhívást oly nyomatékosan intézni. Mert én voltam az első vallás- és közoktatásügyi mínister, aki rendeletet adott ki abban az irányban, hogy az ország különböző vidékei szerint különböző mértékben, az állami elemi iskolákban a vallásoktatáson kivül 4—6 óra fordíttassák az anyanyelvi és az anyanyelven való tanításra. Én e tekintetben sokkal merevebb álláspontokat találtam hivatali elődeim kormányzata alatt, mint aminőket én megvalósítottam. Sohasem fektettem fősúlyt a nyelvi szempontokra, bár a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének és az összes állampolgárok közötti szellemi érintkezés és igy erkölcsi összeforradás tényezőjének intenzív tanítására igen nagy súlyt fektettem és fogok fektetni ezentúl is minden jellegű tanintézetben. De a fősúlyt arra fektettem, hogy az államhűség nevelése feltétlenül biztosítva legyen. S ha nyelvi tekintetben állami iskolákban 17