Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

720. országos ülés 1Ö1T június 25-én, hétfon. 125 igazságosak legyünk, az ipari munkásosztály korhatárát annyira le kell szállítani, hogy ott is csak ugyanaz a perczentuális arány essék el a választői jogtól a legfiatalabb elemekből, mint a többi osztályokban. De meggyőződésem az, ha e reformot megcsináljuk, ha ezzel az iparos munkásosztályt megnyugtatjuk, nincsen számottevő tényezője a magyar nemzeti társadalomnak, mely bele ne nyugodhatnék a mostani választójogi törvénybe. A kérdés csak az, megijedünk-e attól a fülsüketítő lármától, amelyet az igazságügyminister ur és kisded tábora csapnak. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A kérdés csak az . . . (Mozgás és zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István: . . . hogy akarunk-e térdetfejet hajtani . . . (Mozgás és zaj balfelöl.) Pető Sándor (közbeszól). Elnök: Kérem Pető képviselő urat, szíveskedjék a közbeszőlástól tartózkodni! Pető Sándor: Nem szóltam semmit! Elnök: Szólott a képviselő ur, idáig hallottam. Gr. Tisza István: A kérdés csak az, hogy akarunk-e térdet-fejet hajtani ez előtt a romboló radikális irányzat előtt, (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) amely, amint ma is felolvasta Szász Pál t. barátom, csak rövid pár évvel ezelőtt olyan hangon, amelyet nem tudok parlamentáris hangon jellemezni, támadta meg mindazt, ami legszentebb kincse a magyar nemzetnek; vágta bele fejszéjét mindabba az életgyökerébe a magyar államnak, amelyből az táplálkozik és amely, ha nem lett volna, bizony kidőlt volna fa a mai világháború viharában. (Ugy van ! TJgy van! Taps a jobboldalon.) Én tehát nem fogok megijedni ettől az áramlattól; (Felkiáltások jobbfelöl: Mi sem!) én, ha a t. kormány azt hiszi, hogy sürgős szükség van bizonyos komoly elkeseredés és bizonyos komoly nyugtalanság lecsillapítására, megorvoslására, ennek a szanálása, ennek a kérdésnek megoldása nagyon egyszerű. Én azt hiszem, hogy néhány nap alatt megállapodhatnánk az ipari munkás osztályra vonatkozólag olyan választójogi reformban, (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amely, megint nem azt mondom, hogy megfelelne a túloldalon ülő összes képviselő urak álláspontjának, de amelyet, mint messzemenő első lépést elfogadhatnának a legradikálisabb választójogi reform hivei is, és amely, meg vagyok róla győződve, hogy ezen a téren, az ipari munkás osztály választói joga terén megadná azt a kiterjesztést ... (Mozgás és zaj a baloldalon.) Egy hang (jobbfelöl): Előre tiltakozik ellene ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István : . . . amelynél nem hiszem, hogy sokkal tovább akarna menni a t. kormány tagjainak legalább egy része. Mondom, misem egyszerűbb; a legrövidebb idő alatt közakarattal, mint első ideiglenes lépést megcsinálhatnók azt a törvényalkotást, amelylyel reparálnánk azt, amit 1913-ban elhibáztunk. (Helyeslés a jobboldalon.) És én figyelmeztetem a t. ministerelnök urat, hogy ennek a kérdésnek van egy nagyon fontos gyakorlati oldala. Én azt hiszem, hogy mindnyájan azt óhajtjuk, hogy az ipari munkás osztály már a következő választásnál érvényesüljön. Ha tehát mi nem akarjuk felforgatni egész választási rendszerünket; ha nem akarjuk kitenni az országot annak a sok rettentő, borzalmas konzekvencziának, amivel járt a múltban és járna a jövőben is Magyarországon az, ha közvetlenül a választások előtt, ad hoc, hevenyészve ütnének össze egy választói névjegyzéket; ha a választói névjegyzéket bizonyos jogi biztosítékokkal akarjuk felépíteni, ugy ahogy negyven év óta tettük: akkor hosszú időre van szükség, amig az uj választójogi törvény elkészülte után jogerős névjegyzékkel rendelkezünk, amely jogerős névjegyzék alapján a választásokat meg lehessen ejtene És akkor ott állunk, hogy ha néhány hónap múlva esetleg sikerül is a képviselő uraknak létrehozni azt a választójogi reformot, amely szemeik előtt lebeg, (Halljuk! Halljuk!) akkor is megkezdődik egy óriási munka és az előtt a nagy dilemma előtt állnánk, hogy vagy meg kell állítani a törvényalkotási munkát, vagy meg kell küzdeniök mindazzal az anomáliával és kellemetlenséggel, amivel a mai állapotok járnak, vagy pedig választást kell kiírni a régi választási törvény alapján. Hát méltóztassék meggondolni, hogy lehet-e mindazzal as óriási teendővel szemben, amely a nyakunkba szakad a háború után, azt mondani, hogy Magyarországon pedig a parlamentarizmus, hogy egy divatos kifejezést használjak, kikapcsoltatik és félretétetik és csak félig-meddig biczeg egy kerek esztendőn keresztül; hogy csak akkor fogunk tudni választani és majd akkor fogjuk az osztrák kiegyezést megcsinálni, a békekötést ratifikálni, a német kereskedelmi szerződést megkötni. Hiszik-e azt a képviselő urak, hogy a világ a mi szép szemeinkért meg fog állni egy álló kerek esztendeig? Hiszik-e azt, hogy Magyarország nem fogja-e a legborzasztóbb módon kárát vallani annak, hogy ha egy ilyen rettenetes inrpasse-ba lovagolja bele magát ? (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Ebből a szempontból is nagyon meg kellene tehát gondolni, hogy megcsináljuk az ijmri munkásosztály választójogát, akkor azután annak idején, — ón hiszem és kívánom, mert én bízom az igen tisztelt ministerelnök ur felelősségérzetében, hogy ez az idő a háború • után lesz, de hát ez nem tőlem függ — esetleg a háború alatt azután megküzdhetünk a választójog többi részével; előreláthatólag ebben a házban nem fogja a t. kormány ma hirdetett programmját megvalósitani; akkor ám lehet appellálni a vá-