Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 105 czikkekben rendelkezésre álló készletek megcsappanásában rejlik. Alapjában véve tehát ez az ut nem változtat a helyzetükön és ezen az utón a végtelen csavar módjára haladva, végre is önmagunknak támasztunk irtózatos nehézségeket, önmagunk rontva meg pénzünk értékét és jövő megélhetésünket. Nem mondom, hogy már ott tartunk; de, ha tovább haladunk, tulajdonképen oly eljárást követünk, mintha ki akarnók vágni a munkások részére azt a fát, amelynek gyümölcseiből állandóan élniök kell. A. bérek nálunk már ma is jóval magasabbak, mint Németországban, ahol kevesebb idegességgel kezelték a kérdéseket és ennek következtében jobban tudtak ellenállani bizonyos fokozott igényeknek. (TJgy van!) A mi versenyképességünket rontjuk meg azzal, ha a termelési feltételeket megnehezítjük és végül is gazdasági krízisbe vihetjük az országot, amelynek a legelső áldozatai maguk a munkások volnának. Nagyon kérném tehát, annak a komoly felelősségnek a tudatában, amelynek e helyen minden szavamat át kell hatnia, hogy e kérdésben végre is teremtsünk bizonyos megnyugvást. Ami egyáltalán lehetséges, az kétségen kivül a legkiterjedtebb mértékben meg fog történni. Igen jelentékeny áldozatokat szándékozik az uj kormány ebből a czélból most is hozni, — erre vonatkozó intézkedéseim legközelebb nyilvánosságra kerülnek. Én azt hiszem, ezzel igen lényeges segítséget nyújtunk, de végnélkül ezen az utón továbbhaladni, fájdalom, teljesen lehetetlen. T. ház! Az állami terhek feletti e rövid áttekintés Titán kénytelen vagyok már most egy pillantást vetni arra is, hogy az állam jövedelmi forrásai a háború alatt miként alakulnak. Megállapíthatom, hogy az állami jövedelmek általánosságban egészen kielégítően alakulnak. Ha összehasonlítjuk az 1916 Julius 1-től 1917 márczius 31-ig befolyt jövedelmeket, azokkal a jövedelmekkel, amelyek egy évvel ezelőtt ugyanazon időszakban befolytak, akkor az állami jövedelmek legnagyobb részében, az egyenesadókban, a bélyegilletékekben, a sójövedékben és különösen a jogilletékekben jelentékeny emelkedést találunk. Csökkenést tulajdonképen állami jövedelmeink csakis bizonyos fogyasztási adóknál tüntetnek fel, igy különösen a dohánynál, ami szoros összefüggésben van a nyersanyag hiányával. Bár természetes, hogy nem érhetjük el a háború alatt a béke előtti állami jövedelmet teljesen, az alakulás nagyban és egészben nem kedvezőtlen és közgazdaságunk — ennyit megállapíthatunk — nagyobb ruganyosságot, nagyobb ellenállóképességet mutatott a háború alatt, mint sokan remélni mertük volna. Természetes azonban, tisztelt képviselőház, hogy az állami terhek igen jelentékeny részét hadikölcsönök formájában kellett fedezni. A magam részéről azon a véleményen vagyok és kétségenkivül ez nemcsak az egész tisztelt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. ház véleménye, hanem közfelfogás az összes hadviselő országokban, hogy elméletileg is helyes, ha a háború gazdasági áldozatai egy részét áthárítják fiainkra, mert hiszen tulajdonképen ezek lesznek azok, akik a háború gyümölcseit remélhetőleg élvezni fogják. Ezek túlnyomóan belföldön felvett kölcsönök és csak jelentékenyen csekélyebb részben az Osztrák-Magyar Banknál felvett előlegek, a külföldön csak valutáris okokból vettük igénybe szövetségeink segítségét, még kisebb összeg erejéig. Legyen szabad felhasználnom az alkalmat, hogy a legnagyobb elismerés hangján emlékezzem meg ezúttal is (Halljuk!) arról a nagy áldozatkészségről, amely a hatodik hadikölcsön jegyzése alkalmával is összes népünk részéről megnyilatkozott. Az aláírási idő csak holnap jár le, de azok az eredmények, melyek már ezidőszerint is előttünk fekszenek, (Halljuk!) remélni engedik, hogy a hatodik hadikölcsön eredménye nem fog alulmaradni, de talán valamivel felül is fogja múlni ax ötödik hadikölcsön eredményeit. Mutatja ez, tisztelt ház, hogy népünk érzi az idők fontosságát, érzi, hogy mi forog koczkán, hogy sziklaszilárd bizalommal van a jövő iránt és ebben kétségen kivül csalódni nem is fog. Tisztelt ház! Az az adósságteher, amelyet a háború alatt vállalnunk kellett, kétségenkivül rémitőnek látszik, ha a régebbi államadósságokkal hasonlítjuk össze; de van néhány vigasztaló momentum is, amely arra enged következtetni, hogy talán nem kell egész államadósságunk összegét nemzeti jövedelmünk passzív tételeként beállítani, hogy helyzetünk a háború után talán nem fog ugyanolyan mértékben rosszabbodni, mint ahogyan ez ilyen nagy adósságteherről szóló abszolút szám esetleg feltehetővé tenné. Magától értetődik tisztelt ház, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket a hadikölcsönből folyólag teljesítenünk kell, az állam az utolsó fillérig pontosan teljesíteni fogja. (Helyeslés.) Ez olyan természetes, hogy, azt hiszem, más lehetőség itt egyáltalában nem forog fenn és hogy más lehetőségekről még csak beszélni sem szabad, (ügy van! a haloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy az igen tisztelt előadó ur az ő beszédében erről szólt, hogy — habár negatív formában is, habár az én álláspontomra helyezkedve is — mégis megemlítette, mintha egyáltalán bárki is arra gondolna, hogy a hadikölcsönök kamatait nem fogjuk az utolsó fillérig beváltani. (Felkiáltások a baloldalon: Nem volt korrekt nyilatkozat tőle! Felkiáltások jobb felöl: Majd önöktől tanulunk korrektséget!) Huszár Károly (sárvári): Nem használt vele az országnak! Gratz Gusztáv pénzügyminister: Tisztelt ház! A legnyomatékosabban ki kell jelentenem, hogy ennek lehetősége egyáltalán nincs meg. (Helyeslés a baloldalon.) Természetes, hogy kötelezettségeinknek meg fogunk felelni a legutolsó fil14