Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
17 június 25-én, hétfő. 98 729, országos ülés lí ban. És ebből kirekeszteni épen Magyarországon a huszonnégy éveseket egészen harmincz évig és csak, amikor már igen nagy az ostrom, engedni meg kegyesen az ipari munkásoknak, hogy ott már 27 éves korban megkapják a választói jogot : ez oly szűkkeblűség, amely igazán ellentétben áll azzal a lángészszel, amelyről különben mindnyájan ismerjük. Csak azt lehet rá mondani, amit a jó magyar közmondás szokott tartani, hogy nagy észszel lehet nagyot botlani. Végzetes botlása ez gróf Tisza István igen t. képviselő urnak. Ezt mondta, igenis, a képviselőház múltkori ülésén, ezt hirdette általában, ezzel akarnak menni a nép közé, hogy boldogitsák a népet, a nép hozzájárulását kérik, hire, beleegyezése nélkül, hozzászólása nélkül akarják boldogítani, sőt oda sem akarják ereszteni a szavazóurnához. Ez megalázó egyfelől reájuk, másfelől Magyarországra nézve. (Ugy van ! bálfélól.) mert Magyarország nem az az ország, ahol nem lehetne a magyar népnek, az államfentartó és mindenekelőtt vezető nemzeti szerepét másképen, csak az erőszak fegyvereivel biztosítani. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. képviselőház ! Sztranyavszky Sándor t. képviselő ur az imént azt mondta, hogy a képviselőház feloszlatásával fenyegetik a t. munkapártot. Azt mondja tehát: rendben van, gyerünk, hadd menjen magyar ember magyar ember ellen. (Derültség jobbfelől.) T. képviselőház ! Erről az oldalról, azokról a kormánypolczokról nem fogja senki azt mondani önöknek, hogy eltiporjuk önöket. (Ugy van ! balfelől. Felkiáltások jobb felöl I Ki mondotta ?) Én emlékszem rá, hogy énfelém sokszor hangzott onnan 1903-ban, 1904-ben ez a kiáltás és barátaim felé is, hogy : eltiprom önöket. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki mondotta ? Justh akart minket lehengerelni!) Istenem, hát mit vétettem én a haza ellen, micsoda bűnt követtünk el a haza ellen, micsoda gonoszságot akartunk az országnak, hogy minket, el kell tiporni í (Felkiáltások jobbfelől : Ki mondta- ?) Azért, mert más elvek szerint akarjuk hazánkat szolgálni, ezért akarnak minket letiporni ? Kozma Andor: önök akartak minket lehengerelni ! Benedek János ." Lehetővé kell teiini, hogy nem letiprás utján, hanem a nemzet igazi akaratának megnyilatkozása utján adassék alkalom a nemzetnek választani a jó és rossz között, befolyásolás, kényszer, csendőrszurony, vesztegetés és pálinka nélkül. (Zajos helyeslés balfelöl.) T. képviselőház ! Megadom azt az elégtételt gróf Tisza István t. képviselő urnak, hogy amikor először apellált a nemzetre, az meglehetősen tiszta választás volt. Nem volt annyi erőszak, nem volt annyi etetés-itatás és nem volt olyan előre való niegkorrigálása a választási szerencsének, amelyet már bizonyos tekintetben hamisjátéknak is lehet nevezni, (ügy van I balfelől.) Ez a választás, az 1905. évi választás tiszta választás volt. És mit eredményezett a szabadéivüpártra nézve ? Azt a tanulságot eredményezte gróf Tisza István részére, hogy többé ilyen választásba pedig bele nem meg}r, (Ugy van ! balfelől.) hanem intézi a választásokat, amint a múlt alkalommal történt: együtt lesz a kis költség (Felkiáltások balfelől: A nagy költség !) és együtt lesznek mindazok az eszközök és fegyverek, amelyek segitségével azután meg fogja találni a nép igazi megnyilatkozásának feléjük hajlítható módját. Hock János: Mandátum-jegy! (Derültség balfelől.) Benedek János : Hogy magyar ember magyar ember ellen megy, alkotmányos küzdelemben, attól nem félek. Sőt ellenkezőleg, a nézetek pengéjének egymással szemben meg kell villannia . . . Kozma Andor : Nem csupa magyar ember lesz ! Benedek János: Nem árt, ha egymást meggyőzni törekszenek szóval és erős, okos szóval, amint azt Kozma Andor t. barátom gyönyörűen mondta a magyar parasztról irott költeményében : Hallottam én őket ott a faluházán Eszes, erős szóval egymásközt vitázván ! Szivesén fogadom majd én is azt az erős, okos szót, tisztelem én azt az okos magyar parasztot, de az ő véleményének az erejét nem igyekszem bütykös pálinkával hajlítani magam felé, nem akkor állok szóba vele, amikor már a kortes elvégezte a munkáját vele és nem az a hozzáméltó okosság szól belőle, nem az az életbölcseség, amely világnézletét jellemzi, hanem megszólal belőle a kortespálinka, megmérgezve annak a népnek a lelkét, amelynek a szavazatát, amelynek a megnyilatkozását csak akkor akarja már meghallani és igénybe venni, amikor először beadta neki a mákonyt,, amelylyel egyfelől megzavarta gondolatát, másfelől megalázta őt emberi méltóságában. (Ugy van ! balfelől.) Vissza kell adni a népnek a maga szabad mozgását, a maga becsületes lelkét, hogy ugy gondolkozzék és ugy nyilatkozzék meg a maga szive és a maga lelke szerint, amint tette az az öreg jiaraszt, akivel Hermann Ottó szóbaállott egy este, amikor ő alkonyatkor még mindig bogarászott, mig az öreg paraszt kaszált. Odament hozzá : — Adjon Isten jóestét ! — Szerencsés jóestét kívánok, — szólt az öreg paraszt és letette kaszáját. — Ejnye, urambátyám, mióta kaszál itt ? — Virradat óta uram. — Hány esztendős ? -— Nyolczvankétesztendős vagyok . . . — Na ez szép idő. Ilyen erős öreg ember ! Még így birja a mezei munkát ! Még sokáig élhet! Azt mondja rá rezignáltán az öreg paraszt : — Még nem harangoztak, de már beesteledett ! (Tetszés.) Ennek a népnek a szivét kell megnyerni, amely öreg korban, fáradtan is ennyire megőrzi elméjének tisztaságát, nincsen befolyásolva véleményében, (Felkiáltások balfelől: Lerészegitve ! Bekísérve!)
