Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
1Z9. országos ülés 19j sága, amit féltenie kellene ? Epén azért ment, mert semmivel sem bir ; küzd a gazdag, de nem a hazáért ; védi az a maga gazdaságát, csak a szegény szereti hazáját. Az a szegény alföldi parasztnép, az alföldi paraszt-proletariátus, amely anélkül, hogy birtokában volna annak a földnek, amelyet művel, mégis műveli azt, hull arra verejtéke, vére, az a nép megérdemli azt. rászolgált arra, hogy méltányolja munkáját és önfeláldozásra való készségét ez az ország ; ezt pedig nem teheti máskép, csak akkor, ha létesülnek azok a demokratikus intézmények, amelyek ezt a hazát kedvessé, ennek földjét igazán otthonává avatják. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) En, aki a demokráczia izzó szeretetében nőttem fel és azt hirdettem, harczoltam érte akkor is, amikor azt hirdetni és érte harczolni félreértésekre adott alkalmat, most, amikor ezek a félreértések eloszlottak és ott látom az én barátaimat, akikkel együtt küzdöttem negyedszázadon keresztül a demokráczia szolgálatában, amikor ma már a demokráczia hóditó ereje, a demokráczia szava — igaz, hogy egy világháború vértengerén keresztül — eljutott egészen a trón zsámolyáig és megértő lélekre talált a mi királyunkban is, (Elénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt hangoztatom, hogy ez öröm minden hazáját szerető és demokratikusan gondolkozó magyar emberre nézve, (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért állok én is sorompóba ennél az uj alakulásnál. Hiszen élnek az én lelkemben is aggályok, aggodalmak a kormányváltozás hirtelen keletkezett módjára vonatkozólag, esetleg azokra a konzekvencziákra vonatkozólag, amelyek ebből folyhatnak és amelyek a jövőre nézve ebből esetleg levonhatók. Azonban a legelső és leghatalmasabb érzés mégis az, hogy ime lendületet vesz egy irányzat, amely irányzat mellett képzeljük mi hazánk jövőjét igazán megalapozhatónak és a magyarságot, a magyar nemzetet ugy megerősithetőnek, hogy ez a munka valóságos uj honalapitásnak jellegével fog bírni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Epén azért óhajtok rátérni azokra az ellenvetésekre, amelyek a t. túloldalról felhangzottak, mert ezzel a nagy világeszmeáramlattal szemben elfoglalt álláspontjuk egyfelől anachronizmus, másfelől olyan nyilatkozatok tételére ragadta a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. A kabinet tagjai világnézletének különbözősége miatt aggodalmaskodnak a túloldalon. Mióta kabinetek vannak a világon, mióta Magyarország rátért az alkotmányos élet útjára, vezető nagy emberei között mindig volt az árnyalatokban, a felfogásokban különbözőség. Hogy csak egyre mutassak rá, az 1848-iki nagy magyar kormányban, Batthyány Lajos kormányában milyen különböző világnézletü és felfogású emberek voltak! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) június 2ő-én, hétfőn. 95 A legnagyobb magyar, Széchenyi István nem ugyanolyan gondolatok szerint vélte a maga hazája boldogulását előmozdithatónak, mint pl. Kossuth Lajos. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Széchenyi Kossuthot veszedelmes forradalmárnak tekintette, de mikor tettekkel tényezővé kellett válniok, amikor a kormányzati székben kellett helyt államok azokért az elvekért, gondolatokért és ott kellett értök küzdeniök, együtt találta őket ez a felhívás és Széchenyi egy perczig sem habozott egy kabinetben helyet foglalni az ő legszemélyesebb, legélesebb politikai ellenfelével, Kossuth Lajossal, mert egyesitette őket egy másik nagy gondolat : a hazának önzetlen szeretete. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arról pedig meg vagyunk győződve, hogy ennek a kabinetnek tagjai között sincs egysem, ald hazaszeretet dolgában a másikon túltenne. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) A nagy vezérlő eszme, a nagy gondolat meg van tehát bennük, ha az árnyalatokban, ha egyik-másik kérdésben más-más álláspontot foglalnak is el, vagy más-más világnézletet vallanak is. Jakabffy Elemér : Mi is szeretjük a hazát! Benedek János: Nem is vonja azt kétségbe senki, nem is tagadta meg azt senki! A képviselőház legutóbbi ülése alkalmával különösen Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur volt mintegy czélpontj a a felszólalásoknak. Mindjárt első felszólalását, amelyet 1910. évi deczember 4-én tartott, lobbantották a szemére, hogy mikor ő a demokráczia zászlóját kibontotta, oly elveket hirdetett és olyan gazdasági törekvéseket támadott, amelyeknek ekszponenseivel egy kabinetbe összeült. Vázsonyi diadalát jelenti ez ; (Helyeslés jobbfelől.) ez azt jelenti, hogy Vázsonyi eszméi utat törtek a lelkekben és hogy a kabinet tagj ai is a demokráczia követelményeinek fognak megfelelni (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) B. Radvánszky Antal: Ö a diktátor! Benedek János: Valamikor gróf Apponyi Albertet, amikor Amerikából visszajött és demokratikus húrokat pengetett, holott Amerikában léte és utána való demokratikus fellépése csak időrendi és nem okozati összefüggésben állott egymással, azzal gúnyolták, hogy ime Apponyi Amerikában felfedezte a demokrácziát. De hát Apponyi Albertnek nincs oka szégyenkezni amiatt, hogyha akár Amerikából, akár máshonnan hozott volna olyan felfogást, amely miatt őt ekképen aposztrofálták. (Helyeslés balfelől.) Annak idején Vészi József lapja, a Budapesti Napló vezérczikket irt róla »Gróf Vázsonyi Albert« czimmel. Ime az, hogv valaki a demokrácziához való közeledést c^ak némiképen tantuitotta, az azok szemében, akik Apponyit emiatt gúny tárgyává tették, az már mint Vázsonyizmus tűnt fel, holott demokráczia létezett Vázsonyi előtt is, létezni fog Vázsonyi után is, mert a demokráczia a legtermészetesebb emberi igazság. (Tetszés és taps balfelől.) Es tudtommal az ellen párton, a volt kormánypárton sem voltak soha olyan egyének,
