Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

4 726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. tozott politikai helyzetre tekintettel, az elnök­ség tagjai, ugy az elnök ur mint én és alelnök­társam, helyesnek tartottuk elhatározni tisztünk­ről való lemondásunkat. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) A ministerelnök ur azonban tekintettel és utalással arra, hogy a pénzügyi felhatalma­zásra, valamint a magyar-horvát pénzügyi egyez­ményre vonatkozó, időhöz kötött javaslatok kép­viselőházi tárgyalására már csak néhány napi idő áll rendelkezésre és e javaslatoknak kellő időben törvényerőre emelkedése viszont állam­érdek, azzal a kéréssel fordult hozzánk, az el­nökség tagjaihoz, hogy tisztünket tartsuk meg addig, amig a javaslatok a képviselőházban el­intéztetnek, nehogy az uj elnökség tagjainak megválasztásával járó formaszerüségek miatt e javaslatok tető alá hozása késleltessék. A minis­terelnök ur ezen indokolt kérésének engedni kötelességünknek tartjuk és ehhez képest — ámbár lemondó szándékunkat már most beje­lentjük — lemondásunkat csak akkor fogjuk kellő formában a tisztelt háznak bejelenteni, mikor a szóban forgójavaslatoknak képviselő­házi tárgyalása befejeztetik. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt az egész elnökség nevében tett bejelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. T. ház! Az elnökségnek a világháború folyamán már több izben volt alkalma megem­lékezni azokról az óriási küzdelmekről, amelyek során vitéz hadaink vérben és dicsőségben fürdő lobogói annyiszor plántáltattak az ellenséges sán­czokra. Ezúttal a lehető legnagyobb rövidséggel, de mégis a magyar lélek mélyében igyekezve a hangokat keresni, utalok arra az óriási küzde­lemre, amely legutóbbi ülésezésünk óta a dél­nyugati harcztéren folyt le s amelyet a világ­történelem a tizedik isonzói csata néven fog megörökíteni és kellőleg méltatni. (Helyeslés és éljenzés.) Ebben az óriási védekező csatában vezér és sereg, tisztikar és legénység ismét egy szent érzésben forrva össze és egy megdönt­hetetlen akaratban egyesülve, hadaink ismé­telten világra szóló győzelmet arattak (Mjen­zés.) és én megilletődött lélekkel kérem a tisz­telt házat, méltóztassék engem felhatalmazni, hogy kellő módon és formában isonzói hőseink előtt kifejezésre juttassam a magyar képviselő­ház lelkes bámulatát és soha el nem múló háláját. (Helyeslés, éljenzés és taps.) A ház a felhatalmazást megadja. Jelentem a t. háznak, hogy gróf Tisza István akkori ministerelnök úrtól vett értesítés szerint 0 császári és apostoli királyi felsége leg­kegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy mindama katonai személyek, akik a magyar országgyűlés tagjai, bizonytalan időre szabad­ságoltassanak. Tudomásul vétetik. Bemutatom a t. háznak gróf Tisza István akkori ministerelnök ur átiratát, amely szerint O császári és apostoli királyi felsége báró Kro­batin Sándor vezérezredes, császári és királyi hadügyminister urat ezen állásától saját kérel­mére legkegyelmesebben felmenteni és Stöger­Steiner Rezső gyalogsági tábornok urat csá­szári és királyi hadügyministerré legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Tudomásul vétetik. Jelentem a t. háznak, hogy Zita királyné O felsége legmagasabb névünnepe és legmaga­sabb születésnapja alkalmából a képviselőház hódolatteljes üdv- és szerencsekivánatainak ad­tam kifejezést. Gróf Tisza István akkori ministerelnök ur átirata szerint 0 felsége, a királyné, a kép­viselőház részéről nyilvánított üdv- és szerencse­kivánatokért legmelegebb köszönetét méltóztatott a legkegyelmesebben kifejezni. Ezzel kapcsolatban jelentem a t. háznak, hogy gróf Tisza István akkori ministerelnök ur értesítette a képviselőházat Zita királyné 0 felsége legmagasabb névnapja alkalmából folyó évi április hó 27-én, továbbá legmagasabb szü­letésnapja alkalmából ezévi május hó 9-én tartott ünnepi istentiszteletekről. A ministerelnök ur ezen értesítéseit a hír­lapok utján hoztam a t. ház tagjainak tudo­mására s az istentiszteleteken a képviselőház nevében én vettem részt. Tudomásul vétetik. T. ház! Őszinte megilletődéssel jelentem a t. háznak, hogy négy érdemes képviselőtársunk: Schmidt Károly, Posgay Miklós, Burgyán Aladár ós Mártonffy Márton elhalálozott. Schmidt Károly hazánk egyik határkerü­letének volt két évtizeden át képviselője. Az ottani széthúzó irányzatok közt mindig a ma­gyar állameszme szolgálatában hazafias és üdvös közéleti működést folytatott s e házban csendes, de buzgó munkásságával és vonzó egyéniségével mindnyájunk tiszteletét és szeretetét bírta. (He­lyeslés.) Bizonyára őszinte részvéttel adózik a ház a függetlenségi eszme egyik következetes har­czosának: Posgay Miklós képviselőtársunk emlé­kének is, aki másfél évtized politikai küzdelmé­ben nyilt egyéniségével mindig élénken vett részt. (Helyeslés.) Kegyelettel kell még megemlékeznünk Bur­gyán Aladár kötelességérzettől irányított poli­tikai tevékenységéről ós Mártonffy Márton aránylag rövid törvényhozói működéséről, amit azonban egy érdemekben és tevékeny munkás­ságban oly gazdag, különösen a hazai ipar­oktatásnak, de általában a magyar közművelő­dés ügyének szentelt közszolgálat előzött meg. (Helyeslés.) A ház e halottainak ravatalára koszorút tétettem. Most pedig indítványozom, hogy elha­lálozott képviselőtársaink elvesztése felett érzett kegyeletes részvétének a ház jegyzőkönyvében adjon kifejezést. (Helyeslés.) A ház ez értelemben határoz.

Next

/
Thumbnails
Contents