Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

713. országos ülés 1917 márczius 14-én, szerdán.. 91 nyitó-, kaucsuk-, szilva-, újságpapír-, vágómarka-, olaj- és zsirközpont. Azonkívül vannak nem központok, de átvételi irodák, amelyeknek tehát teljesen központ jellegük van : gummi, len, ócskavas, teksztil és még egyebek. A legsúlyosabb vád ellenzéki oldalról nem a mezőgazdasági központok ellen volt, hanem azok ellen, amelyek — ezt a gyüjtőkifejezést kívánom használni — a kereskedelmi ministérium illetősége és hatásköre alá tartoznak. Ezeknek árdrágító hatása minden kétségen felül áll. Es hogyha a t. földmivelésügyi minister ur ezekre is azt állítja, hogy az árdrágítás lehetősége itt ki van zárva és annak a kérdésnek komoly alapját, hogy milyen vonatkozásban állanak ezek egyes bankokkal, szintén kizártnak tartja, — hát én e tekintetben a hitelesség minden bélyegével felruházott adatokat nem szolgálhatok, mert ezen központok működését tisztán csak a zsurnalisztikából szedett adatok alapján ellenőrizhetem, hivatalos adat rendelkezésemre nem áll. Azonban, hog}

r nem szolgálhatok : ez épen a kormánynak egy. súlyos mulasztása, melynek jóvátételét a leghatározottabban követeljük. (Helyeslés bálfelől.) Mert mig Németországban vagy Ausztriában az összes központok működéséről, tevékenységéről üzletszerű mérlegeken kívül évi jelentéseket terjesztenek a parlament elé, addig itt előttünk fekszik egy rendeletgyüjtemény, mely a hivatalos lapban megjelent s halvány sejtelmem sincs arról : sem, hogy egyes központok miként alakíttattak, sem, hogy a megalakított központok minő tevékenységet fejtenek ki. Vegyük csak pl. a gyapjúközpontot. Ennek létrejötte hosszú ideig a levegőben lógott, mert két hatalmas bankcsoport — ugy tudom a Kereskedelmi és a Hitelbank — azokon az állásokon s talán azon a hatáskörön és valószínűleg azon a hasznon is. (Felkiáltások halj elől: Leginkább !) mely ezzel kapcsolatos, megosztozni nem tudott. Mikor aztán a gyapjuközpont létesült, hogy árdrágító intézménynyé lett-e vagy nem, csak akkor tudnám elbírálni, ha tudnám azt, hogy a bevett gyapjumennyiségeket mennyiért váltotta be a bankoktól s mennyiért értékesitette a gyárosoknál, vagyis a bevásárlási és értékesítési összeg közt a differenczia milyen volt és aztán, hogy azon gyárak, melyek a gyapjút feldolgozták, miként szállították azt akár a hadseregnek, akár a közfogyasztásnak. Ha már most volna ennek a gyapjuközpont nak egy ilyen jelentése, statisztikailag és egyébként is megokolva, akkor talán én is arra a meggyőződésre jutnék, hogy a hirlapoknak az a felfogása és az a széltében közölt adatuk, hogy itt minden évben 10—12 milliós nyereségről van szó, •A valóságot nem fedi. Darányi Ignácz (mosolyog). Mezőssy Béla: T. barátom nevethet ezen, mert talán módjában van a Gyapjuközpont működését ellenőrizni. Nekem nincs módomban. Es ha erre azt mondja a t. földmivelésügyi minister ur, amint mondta, hogy hiszen kérem, ott van a hatósági kiküldött, hát akkor először is nem tudom, hogy ki az a hatósági kiküldött. (Zaj. Halljuk l Halljuk!) Tudom, hogy kirendeli a kereskedelemügyi minister ur egy minden tiszteletreméltó tisztviselőjét, akinek azonban valószínűleg sem az üzleti életről, sem a gyapjúról, sem a gyapjú forgalmáról halvány sejtelme sincs. (Derültség bálfelől.) Hegedüs Lóránt: Kiváló szakember! Mezőssy Béla: Csodálkoznám, de legyen. Nem tudom a nevét, ez mellékes is, de legyen. Egy hang (bálfelől) ; Jogvégzett ember ! Mezőssy Béla : Legyen ; igaza lehet képviselőtársamnak, hogy nagyon kiváló szakember és feladatának magaslatán áll. De ha ez így van, akkor meg épenséggel semmi akadálya nincs annak, hogy az illető központ — én csak ezt az egyet választottam Id — a maga részletes és tüzetes jelentését ide be ne adja. (Helyeslés bálfelől.) De most átmegyek, t. ház, egy másik, szintén központ jellegével biró s a kormány részéről több ízben tárgyalt intézményre, — s ez már szorosan vett mezőgazdasági vonatkozás — a sertésátvételi bizottságra, vagy sertésközpontra. A magyar gazdáknál és a magyar gazdaközönségnél egy pillanatnyi kétely sincs aziránt, hogy a hadseregnek mindent, amit tőlünk kér és kivan, készséggel adjuk át. (Ugy van! bálfelől.) Ez hazafias kötelesség s ez alól egyetlen tisztességes, jóérzésű magyar gazda sem akarja magát kivonni. (Helyeslés balfelöl.) S mondhatom a t. földmivelésügyi minister urnak, akinek jóindulatát és ügybuzgalmát készséggel elismerem, hogy semmi olyan izgatást és semmi olyan rossz vért nem szül a magyar gazdaközönségnél, mint az úgynevezett kukoriczarckvirálás. (Ugy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: És a cselédkonvenczió levonása ! Mezőssy Béla : A cselédkonvenczió levonása is teljesen elhibázott és helytelen intézkedés volt. ezen a szerencsétlen rendeleten, hál' Istennek, segített az élet, mert a legtöbb közigazgatási tisztviselő a törvényes keretek között a lehetőségig mégis csak enegdett bizonyos latitüdöt. De ami a kukoriczarekvirálást illeti, erre vonatkozólag több izben panaszkodtak a gazdák gyűléseiken. A t. ministerelnök ur ismételten azt a kijelentést tette, hog}'' a lerekvirált kukoriczából egy szemet sem adott a magvar állam más czélra. mint a hadsereg czéijára. A t. földmivelésügyi minister ur ezt szintén megerősítette, azonban beszédjében, amelyben e kérdéssel foglalkozott, bizonyos részletekbe is belement. T. i. beszélt a t. minister ur a múlt évi hizlalásról és azt mondotta, hogy a hizlalásnak különböző nemei voltak. Voltak gazdák, akik Kőbányán a saját állataikat, a saját tengerijükkel hizlalták. Ezek mindenesetre szerencsés helyzetben lévő gazdák voltak, mert minálunk a tengerit egészen elrekvirálták. Szeretném tudni, hogy kik lehettek ezek a szerencsések, de ez mindegy ; bárki lett légyen is, ha tényleg gazdák voltak, 12*