Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

m 712. országos ülés 1917 márczius 13-án, kedden. ter úrhoz : mi az ő állásfoglalása, mi az ő gondolkodása, mi az ő czélja? Választott-e már utat és csapást, amelyen haladni akar, hogy ezt az áldatlan helyzetet megszüntesse és milliókat és milliókat megnyugtasson? Én ismerem a mi ellentáborunkban a szabadgondolkodóknak elszánt harczát, amelyet épen a pápa ellen akarnak indítani azért, mert nem sikerült nekik őt az ő oldalukra hajlítani. Tudjuk azt, hogy a mi ellenfeleink, amidőn a mi nagykövetünk és szövetségeseink nagykövete, illetőleg követei a nemzetközi jog sérelmével kénytelenek voltak Rómát elhagyni, felhasználták az alkalmat, hogy a szentszéknél azok is akkreditálják követüket, akik vele az összeköttetést a múltban megszakították. Tudjuk, hogy maga Anglia is szükségesnek tartotta, hogy akkreditált követet dezignáljon, szintúgy Hollandia, de sőt Francziaoiszág is újra fel akarja venni a szeparaczionális törvény után is az összeköttetést. Látjuk, hogyan törekszik az entente arra, hogy a pápát az ő oldalára birja, hogy ezt az erkölcsi erőt a központi hatalmak ellen zuditsa. Csakhogy a pápa nem Olaszországé, a pápa nem az entente-é, a pápa az egész világé. 0 népek és nemzetek felett álló egyedüli semleges hatalom, egyedüli szuverén hatalom, aki se nemzetek, se népek befolyása alatt nem áll, hanem isteni küldetését teljesítvén, az emberiség boldogitására tevékenységet fejt ki a béke és a szeretet érdekében. (Helyeslés balfélől.) Én hivatkoztam a szabadgondolkodóknak legutóbb megindított akcziójára, melylyel a pápának a jövőbeli béke iránt teendő lépéseit előre el akarták vágni. A londoni National Press Association az entente szabad gondolkodó szervezeteihez egy körlevelet bocsátott Id, melyet szó szerint kellene felolvasnom, de megelégszem azzal, nehogy a ház türelmét szokottnál nagyobb mértékben igénybe vegyem, hogy csak egyes részleteire hivatkozom. (Halljuk! balfélől.) Ez a körlevél olyan kitételeket enged meg magának, ametyek egyszerűen nevetségesek. Megfeledkezik arról, hogy a pápa nemcsak lelki szuverén hatalommal rendelkezik, hanem hogy az egész világon a legidősebb uralkodó. Ezzel szemben nevetséges módon holmi érsekhez, vagy a tibeti dalai lámához akarja hasonlítani, mert végtelenül fájt nekik, hogy nem sikerült a pápa befolyását Spanyolországban a mi kárunkra érvényesíttetni és tulaj donképen ezt panaszolják fel az entente szabad gondolkodói. Felpanaszolják azt. is, hogy a Lusitania elsülyesztését és az ártatlan utasok elpusztítását a Szentszék csak a Németországgal való blokádharczczal hasonlította össze, vagyis csak revánsnak minősítette azért az embertelen eljárásért, amelyet Anglia a blokáddal Németország millió és millió ártatlan lakosával szemben követett. Én azért bizom nemcsak a mi oldalunkon álló szabadgondolkodók igazságos érzésében, hanem abban is, hogy a túloldalon is azok, akik e nevet a szó valódi értelmében veszik, nem lesznek a szabadság ellenségei és nem fogják kívánni, hogy rab legyen az, akinek erkölcsi befolyása az egész világra elsősorban óhajtandó és kívánatos. (Helyeslés balfélől.) Mert ha szabadgondolkodó valaki, mi tiszteljük és becsüljük az ő privát meggyőződését, de viszont megköveteljük, hogy ők is épugy tiszteljék a mi meggyőződésünket és hogy ha nem tudjuk egymást argumentumokkal meggyőzni, akkor hagyják meg ők is a mi meggyőződésünket, amint mi meghagyjuk az övékét, mert különben kénytelen vagyok azt mondani, hogy az ilyen ember gondolkodása nem szabad, hanem nagyon is szabott! (Igaz I Ugy van !) Nem akarok belenyúlni a római kérdés taglalásába, (Halljuk! Halljuk! balfélől.) mert ez nagy tanulmányokat igényel. Mégis érzem, hogy ehhez a kérdéshez hozzászólhatok. Nem vindikálok magamnak csalhatatlanságot, sőt ellenkezőleg, állom a kritikát. A kormány állásfoglalását nem ismerjük, szintúgy a külügyminister ur állásfoglalását sem ; a külügyminister urat egyébként támadások érték hivatalba lépése alkalmával, de tudjuk azt, hogy a magyar állameszme érdekében olyan kijelentéseket tett, hogy mi azokban teljesen megnyugodtunk és azért mondhatom, míg az ellenkezőről meg nem győződünk, bizalommal vagyunk iránta. Miután azonban nem ismerem az ő konczepczióját és felfogását, egy múlt külügyministerre leszek bátor hivatkozni és felveszem e kérdésnek fonalát ott, ahol elhagytuk az alkotmányos életben. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Nem mondhatom azt, hogy a pápai állam állittassék vissza. Ez is egy megoldási mód. Nem mondom azt sem, hogy Róma adassék vissza a szentszéknek. Ez is egy megoldási mód lenne. Azt sem mondom, hogy a Tiberisen-túli keskeny földsáv, amely a tengerhez vezet, adassék vissza a szentszéknek. Azt sem mondom, hogy esetleg csak a Vatikán és a Vatikánt közvetlenül környező, azelőtt a Vatikánnal szoros kapcsolatban állt épületek, amelyek körülbelül majdnem a tengerig vezetnek, adassanak vissza, mert ebben az ügyben sem magamat, sem a t. házat nem tartom illetékesnek ; ez azoktól függ, akiket érint, de akinek ebben az ügyben az utolsó szót ki kell mondania, az egyedül a szentszék. Feltétlenül tiltakoznunk kell azonban az ellen, hogy az olasz kormány egy egyoldalú törvénynyel rendezze azt a kérdést, amely kettőn múlik : a szentszéken és az olasz kormányon. Ez a szentszék nélkül meg nem oldható. Innen van az a régi mondás, amely már szállóigévé vált, a »non possumus«. „ l Midőn mindezeket csak mint módozatokat emiitettem fel, kijelentem, hogy miután a negatívumokból már négy válfajt emiitettem, pozitívumot is kívánok statuálni, amely magyar közjogunkra, magyar állami szuverenitásunkra is befolyással bir; és ha ez megtörtént volna, akár csak a garancziális törvényben is, nem esett volna meg a magyar nemzet szuverenitásán az a sérelem, amelyet beszédem elején voltam bátor feltárni és mint fájó sebet bemutatni. Feltétlenül szükséges