Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711. országos ülés 1917 márczius 1'2-én, hétfőn. 43 bérbe adják valamely vállalkozónak, amint arra most jó alkalom volna a földmivelésnél; nagyon szívesen vennének át a gazdák 100 — 200 rabot, akik azelőtt is a fö'ldmiveléssel foglalkoztak, ismerik a hazai földet és akiknek őrzése nem járna több gonddal, mint az orosz foglyok őrzése. Másik rendszer a szerződéses rendszer, amikor egy bizonyos munkatömeget vállalnak el a rabok és benn dolgoznak a fogházban; ezek többnyire ipari munkások, akik kefét, czipőt stb. készitenek nagyobb kvantumban. Adnak munkát darabszámra is és ismerik azt a rendszert is, amelyet mi is kultiváltunk, t. i. utak javítására és vasutak trasszirozására basználják őket, ott mindenütt megtalálták annak a módját egészen hatásos eredmónynyel. Nálunk, amit eddig kísérleteztek, az nagy eredményre nem vezetett. Egyről tudok : a váczi fegyházban nagyon eredményesen, jól és szépen müvelik a kertészetet. Azt hiszem sokkal nagyobb mértékben, sokkal szebben és intenzivebben lehetne ezt megcsinálni, ha kivételes hatalmánál fogva oly intézkedéseket léptetne életbe az igazságügyminister ur, amelyeket a régi törvény alapján nem tehetett. Meg lehet próbálni mindent, de ugy, hogy az lehetőleg beleállittassék a háborús munkaszükséglet keretébe. Én tehát azt hiszem, hogy ez oly czél volna, amelyet ma még nem eléggé, nem intenzive kultivál az igazságügyi kormányzat. És ha hozzáveszem, hogy Ausztriában legalább kétszer annyi rab van,— nálunk 10.000-ret számithatunk a népesség arányánál fogva és mivel ' iparosállamban rendesen több a bűnös, mint nem iparosállamban, legalább 20.000 ember van ott — igy 30.000 ember ül ma, ahelyett, hogy akár a front mögötti szolgálatban a hadsereg javára és a hadsereg ép katonái helyett, akár pedig a mezőgazdasági vagy egyéb ipari munka szolgálatában érvényesüljön. És itt csak egységes szervezéssel lehet megvalósítani a dolgot, — nem Ausztriával egységesen, nehogy félreértessem — de nem a fogházak vezetőjére bizott kis ekszperimentumokkal, hanem a középpontból kiinduló egységes konczepczióju akczió utján. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak még az igazságügyminister urnak a hazaárulókról mondott nagyon érdekes adataira. A vagyonelkobzást tárgyazó összes pereket a törvény egy törvényszékhez, a budapestihez utalta, Már most, ha 10.000 ilyen esetről van szó, mondjuk, hogy a fele, vagy talán csak a harmada lesz per. De már ez a 3000 per is, méltóztassanak elhinni, a budapesti törvényszéket tökéletesen agyonnyomja. Szükséges tehát, hogy ez a törvény novellát kapjon ebből a «zempontból is — más szempontból is — hogy korrekturát kapjon és ne egy törvényszék legyen túlterhelve, mert ez alatt a polgári perek szenvednek és szenved az a bíróság, amelyre nézve a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy ő nagyon büszke arra, hogy van Magyarországon olyan bíró is, aki czipőt talpal. De én attól félek, hogy a törvényszéki bírói körök nem lesznek nagyon büszkék oly kormányra, amelyik velük czipőt talpaltat és én arra kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy legyen tekintettel a birói társadalomra, melynek mellékkeresete nincsen és nem is szabad hogy legyen, sőt jutalmat sem fogadhat el a kormánytól sem. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) A háborús inség tekintetében tehát a birói kar az országban inferióris helyzetbe kerül az állam többi tisztviselőjével szemben, akik drágasági pótlékot, jutalmat és mindenféle mellékkeresetet kaphatnak, mig a bíró mindezektől el van zárva. Hát ha Magyarország olyan szegény, hogy birói karának ugy kell megélnie, hogy a pénzügyminister annak czipőtalpalására büszke, akkor miként követeljük attól a birói kartól azt a feltétlen intaktságot és érintetlenséget, amely regnorum fundamentum? (Ugy van? balfelül.) T. ház! Arra kérem a t. igazságügyminister urat, hogy gondoskodjék arról, hogy a birói kar mint külön status- kezeltessék fizetés szempontjából és találja meg azt a módot, hogy oly fizetésben részesittessók, hogy ne kell-, jen a jDénzügyministernek sohasem büszkének lennie arra, hogy valamely biró czipőt talpal. (Ugy van ! bal felől.) T. ház! Méltóztassék most megengedni, hogy előttem szóló Hantos t. képviselőtársam nagyon érdekes beszédével foglalkozzam. Kijelentéseibe egy nagyon fontos helyen tévedés csúszott be, ami annál veszedelmesebb, mivel a kormány részéről a hadikölcsönök, a valuta és ezen pénzügyi kérdések tekintetében felvilágosítást nem kaptunk, tehát feltehetjük, hogy, ha kormánypárti kéj)viselő felszólalásában hivatalos adatokat terjeszt elő, ezek feltétlenül megbízhatók. Azt mondja a hadikölcsönökről, hogy abból a kimutatásból, amelyet a pénzügyminister ur a négy hadikölcsön eredményéről közzétett, kitűnik, hogy az első hadikölcsönnél a kisebb jegyzések száma — a 250 koronáig terjedőké — kitesz 170.000 koronát. HantQS Elemér: Százhetvenezer kölcsönjegyző felet! Simonyi-Semadam Sándor: Ezt akartam én is megállapítani. S igy folytatja, hogy a második hadikölcsönnél 114.000, a harmadiknál 113.000, a negyediknél 154.000 koronát jegyeztek. Hát a t. pénzügyminister ur szíves volt ugyanezeket az adatokat nekem is rendelkezésemre bocsátani. A dolog tehát tényleg ugy van, hogy Hantos t. képviselőtársam tévedett. () pedig, ugyebár, szoczializálni akarta a kölcsönöket. Ezen összegekkel szemben tehát megállapítom, hogy az első hadikölcsönnél 20,405.200 . . . 6*