Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

m 724. országos ülés 1917 mái'czius 31-én, szombaton. ministerelnök ur irja alá a nevét. Azután megengedték, hogy október 15-ig a magánosok egyenesen a termelőktől vásárolhassanak. Ennek az intézkedésnek nemes intencziói a gyakorlatban csütörtököt mondottak. Mikor a termelő azt látja, hogy az ő terményét makszimálták, az iparosét, a kereskedőét ellenben nem, a termelő csak határozott áron adhat el, de már határtalan áron kénytelen vásárolni, akkor nem csodálkozhatunk azon. ha ő is ugy igyekszik magán segíteni, ahogy tud, Brestyenszky Kálmán: De megbírságolják azonnal ! BartOS János : T. ház ! Az ország gazdasági érdeke megköveteli, hogy a második rekvirálás túlságos szigora és gyakorlati végrehajtás egyenlőtlenségei által okozott súlyos bajok, amennyire azt a közélelmezési viszonyok megengedik, orvosoltassanak. A gazdák köréből az ország minden vidékéről a legsúlyosabb panaszokat halljuk, melyeknek valódiságáról személyesen is volt alkalmam meggyőződni. (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) A most lezajlott rekvirálásoknál egyes hatóságok — valószínűleg a megfelelő szakértelem hiányában— teljesen szem elől tévesztették a jövő termelés lehetőségét. A gazdáktól lehet és kell áldozatokat követelni, de nem lehetetlenségeket. (Ugy van! balfelől.) Már pedig sok ezer gazda került olyan helyzetbe, amilyenbe — nemzeti érdekből — továbbra is meghagyni nem volna szabad. Semmi előrelátást, józanságot és méltányosságot nem láttunk a rendeletet végrehajtók nagy részének eljárásában. Szerintem sokkal helyesebb lett volna a rekvirálást a termelőnél és fogyasztónál visszatartható mennyiségek pontos megszabása mellett rendelni el. Egyöntetű, igazságos eljárás mellett nem történtek volna meg a jövő termést, sőt több évi termést veszélyeztető súlyos hibák és a falu népében, melynek áldozatkészségében kételkednünk nem lehet és nem is szabad, nem terjedne el ugy az elégedetlenség és az elkeseredettség, mint ahogy az most terjed. Nemzeti erőnk a földmivesben, nemzeti vagyonunk a földben és jövedelmünk a termelésben rejlik, ezt tönkretenni nemzeti katasztrófát jelentene, (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) T. ház ! Az egész rekvirálás minden czél és rendszer nélkül folyt le. Minden megyében máskép rekviráltak, eredménye pedig a leglehetetlenebb bajok felszínre jutása. Egyik helyen egy egységre 25 kilogramm tengerit adtak, másik vármegyében ugyanerre 6 mm. kukoriczát. Egyik helyen az árpát teljes egészében rekvirálták, másik helyen pedig korlátozás nélkül meghagyták. Az árpának egészében való elrekvirálása leírhatatlan károkat okozott a sertéstenyésztés fentartásában és a növendékállatok takarmányozásában. A rekvirálásnál elszedték ugyan az összes feleslegeket, de a hiányokra nem Toltak tekintettel, ezek pótlásáról nem gondoskodtak. (Ugy van! balfelöl.) Az adagokat a visszahagyandó takarmánymennyiségböl és vetőmagvakból a legképtelenebb módon állapították meg. (Ugy van! balfelöl.) Szerény véleményem szerint a rekvirálásnál a legnagyobb bajokat a végrehajtók okozták. Miért nem végeztették ezen szaktudást igénylő munkát szakemberekkel? (Ugy van!) Kik végezték a meghagyandó mennyiségek megállapítását? Miért nem jártak el elég egyöntetűen? Hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur az ezen rendszertelenségekből előálló bajokat és hiányokat pótolni? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre a földmivelésügyi minister úrtól választ kérünk és várunk. (Ugy van! balfelől.) A hozzám eljutott panaszok és az általam tapasztaltak közül még a következőkre hivom fel a kormány figyelmét: Sok helyütt a bizottságok csak egy-két hónapra elegendő gabonát voltak hajlandók meghagyni, a többit elrekvirálták. Hogyan és kik akarják azután ezeket ellátni? A termelőnek mindenütt nagyon kevés élelmet hagytak. Havonként tizenkét kilogramm egy személyre bizony édeskevés. Még tizennyolez kilogramm is kevés volt, amennyit régebben hagytak. Némely helyen őstermelőnek csak a családfőt vették, mást senkit a háztartásból. Ez képtelenség, mert a kocsis, béres, a gazda fia stb. épen ugy vagy még jobban végeznek nehéz munkát, mint a házigazda. Napszámost nem vettek fel a számításba, vagy pedig aránytalanul keveset oly helyeken, ahol napszámos nélkül a munkát elvégezni nem lehet, a napszámos pedig csak ugy megy, ha ellátást is kap. (Igaz! balfelől.) Ezen ok következtében számos gazdaságban megakadhatnak a munkák. Nem tudjuk, mennyit tarthat meg a gazda a tavaszi vetések elvégzéséhez és* az ősziek pótlásához szükséges vetőmagból.Következményeiben kiszámíthatatlan károkat okozhat a vetőmagnak túlságos kicsinyre való szabása. Az ősziek pótlására nem számítottak — ez vakmerő bizodalom. Sok ezer gazda tavaszszal vetőmaghiány miatt csak fél területeket tud majd bevetni vagy rendkívül ritka vetésre jut csak vetőmag. Hogy a kormány nem lesz képes a gazdáknak tavaszszal vetőmagot szállítani, az előrelátható. Mit akarunk aratni, ha a gazdáknál lévő vetőmagot is elveszik? A gazdák egy része, lehetetlen helyzetét látva, fásultan fog viselkedni és ezen csodálkozni nem lehet. Kerületem oszlányi járásában a második rekvirálásnál összeírták az első rekvirálás alkalmával meghagyott vetőmagot. Azt is állítólag el akarják rekvirálni. Hetven kilót hagytak itt egy holdra, pedig a föld silánysága folytán legalább is száz kiló kellene a vetéshez. Ma, a második rekvirálás befejezése után, komoly veszély fenyegeti állatállományunkat,