Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

32 724. országos ülés 1917 i íöldrmvelésügyi minister ur esetleg egyes kivételes esetekben enged a szigorból és engedményekkel igyekszik pótolni azt, amit a helyes rendelkezéseknek kellett volna betölteniök. Ez a rendszer, bocsánatot kérek a kifejezésért, mint korteseszköz talán igen jól beválhat, de a kormány igazságszeretetéről és főleg szocziális érzékéről nem valami jó bizonyítványt állit ki. A közélelmezés terén kiadott rendeleteket különben is a valódi szükségletek ismeretének teljes hiánya s a gyakorlati élet követelményeinek negligálása jellemzi a legjobban. És csodálatos, hogy a kormány az e téren kiadott rendeleteivel legtöbbnjűre épen azokat sújtja a legjobban, akik a földnek megművelésében, a gabona előállításában, betakaritásában, rendbehozásában és biztonságba helyezésében kezük munkájával vesznek részt. Csodálatos, hogy ezekre a legkevésbbé gondolnak akkor, amikor a reájuk vonatkozó különböző rendeleteket a zöld asztaloknál csinálják. Igazán ideje volna annak, hogy vége legyen már a közélelmezés terén beállott borzasztó állapotoknak. Magyarország mezőgazdasági állam. Hiszen senki sem állithatja, hogy legalább a mindennapi élelmezés dolgában az, amit az elemi közszükség követel, nem volna földünk állásából, termelésünk erejéből fedezhető. Mi nem vagyunk hiányában az élelmiszereknek, de azok nincsenek ott, ahol lenniök kellene. Gondoskodnia kell a kormánynak, hogy találja meg azokat a helyeket, azokat a forrásokat, ahonnan minden áruuzsora kiindul. Sújtson le a törvény teljes szigorával azokra, akik hazafiatlan és embertelen kapzsiságból megszegik" a törvényt és nem elégszenek meg a tisztességes polgári haszonnal, hanem uzsoranyereségre dolgoznak. Gátolja meg azt az elvetemedett spekulácziót, amely a közönség háborús szenvedéseiből szűri le busás nyereségét. Végére kell járni ennek a dolognak és minden erővel és eszközzel kényszeríteni kell az embereket a tisztességre és a becsületre. (Ugy van! U.gy van ! a baloldalon.) A magyar nép, amely a teherviselés készségében oly türelmes, a hazafi áldozásban oly kitartó, igazán nem érdemli meg azt, hogy a háború szenvedésein felül még az éhség kinos gyötrelmeire is legyen kárhoztatva. És itt ismét azt kell állítanom, hogy a kormánynak nagy hibája, hogy az elsőrangú életszükségletekkel való kereskedést a bankok kezeire bizta. A szolid, tisztességes, valóban hivatásos kereskedelem is sokat szenvedett és szenved ezen illetéktelen beavatkozás miatt. Ezekkel szemben azonban félénk a kormány, mert hálára van kötelezve velünk szemben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ugy a fogyasztó, mint a termelőközönség semmihez sem tud jutni, még drága pénzért sem. Kénytelen nélkülözni a legszükségesebb ezikkeket. Fejetlenség és kapkodás uralkodik az egész vonalon. Egyes élelmiczikkekben a hiány óriási. Nincs ezukor, a szegény csecsemők legfontosabb élelmiczikke. Milyen polgárok nőnek fel árczius 31-én, szombaton. majd ezekből, ha ugyan életben maradnak. A közigazgatási hatóságok kiosztják ugyan a ezukorjegyeket, de ezukor azért az üzletekben nincs. Arról már a közélelmezési hivatal vezetője nem gondoskodik, hogy az üzletek czukorral is legyenek ellátva. T. ház ! Égőeszközök, mint petróleum, gyertya a vidéken egyáltalában nincsen, kisebb városokban és faluhelyeken sötétben botorkálnak az emberek házaikban. Bars vármegye oszlányi járásában, amely 19 községből áll, január hónapban 20 hordó petróleumnak kellett volna érkeznie. Január 25-én, tehát a hónap végén ezen húsz hordó helyett négy hordó petróleum érkezett körülbelül 800 liter tartalommal az egész járás részére. A főszolgabíró nem tudott ezzel mit csinálni. Ez a járás tehát januárban minden világítás nélkül volt. Egész Bars vármegye részére január hónapra Engel lévai kereskedő, bizományos czimére mindössze csak egy vaggon petróleum érkezett. Hogy volt-e Bars vármegyének petróleumja márczius havában és lesz-e április havában, az igazán még mindig a jövő kérdése. Arról azonban határozott tudomásom van, hogy Bars vármegye részére biztosított 1 vaggon petróleumot, amely már oda is volt irányítva, a katonaság a párkánynánai állomáson egyszerűen elrekvirált. Azonkívül a petróleum minősége silány, igen rossz, amiről személyesen is meggyőződtem, ugy hogy világítás czéljaira alig lehetett használni. Tudja-e azt a kormány, hogy a vidéki lakosság a sertészsírt kezdi mindinkább nagyobb mértékben használni világítás czéljaira? Ma talán sajnálja, holnap meg már megszokja. De nemcsak disznózsirral, hanem vajjal is világítanak falun, persze csak a jobbmóduak, mert a szegény nép ablakai ott is sötétben merednek az utczára. A városi lakosság ezt bizonyára ellene való merényletnek tartja és a zsirhiány okát is ebben keresi, pedig igen téved. Nem szabad ezt pusztán városi szemmel nézni. Az a falusi gazda korán fekszik és korán kel, de azért világításra szüksége van. Ahol kis gyermekek vannak, vagy beteg akad a házban, bizony éjjel is szükség van a mécsesre. Elég munka akad a marhával is este és korán reggel az istállóban. Honnan vegyék a világitóanyagot? Egy nagy község fogyasztási szövetkezete deczember hó 12-én kapott három,hordó kőolajat tagjai részére. Egy-egy családnak három liter jutott. Azóta kőolaj oda nem érkezett. Egőolaj drága pénzen sem kapható, a gyertya pedig drága és rossz. Felvidéki tót népünk, amely a téli estéket máskor szövés-fonás, kosárfonás s egyéb háziipari munkával szokta eltölteni, kénytelen a le-' fekvésig tétlenül ülni a sötétben, mert a zsirvagy vajvilágitás vajmi kevés fényt áraszt a szobában. A falusi ember igen szívesen látná a városiaknak azt a kényelmét, mely egyetlen fordítással vülamos világítást teremt a szobában, konyhában