Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-711
711. országos ülés 1917 kozottabb termelés kellene. Itt sem beszéltem makszimálásról, sem február 9-iki beszédemben én a kormányhoz a halárak makszimálása tekintetében kérdést nem intéztem. Hivatkoztam azután tavaly arra, a Weisskirchner-íéle teóriára, amely 1916 tavaszán vagy 1915 őszén volt aktuális. Ebben volt a nevezetes beszéd a két kis asztalkáról. De nem hiszem, hogy akár február 9-iki, akár múlt évi február 3-iki felszólalásom folyamán okot adtam volna arra, amire mint konkrét kérdésre a t. töldmivelésügyi minister ur hivatkozik. A dolog érdemére nézve természetesen a jogezim határain belül, amely czimen a t. ház a szót megadni szives volt, a dolog lényegére nézve, ez alkalommal, nem nyilatkozhatom, ezek taglalásába nem mehetek bele. Kijelentem, hogy egyáltalán erre a félreértésre, valami nagyobb súlyt nem helyezek és nem is valami fontos a dolog. Engedelmet kérek azonban, t. ház, hogy a t. minister urnak egy másik kijelentésére már nagyobb súlyt helyezzek. Azt mondja a t. minister ur 1917 márczius 1-én tartott beszédében, midőn a tengerirendeletről van szó, hogy kérdést intéztem hozzá az iránt, hogy az a rendelet, mely szerint öt métermázsa tartható vissza takarmányul, a tengerire is vonatkozott-e vagy sem? A t. minister ur megnyugtatott, örömömre, — meg fogom mondani, miért szolgál örömömre — hogy ez nem vonatkozik a tengerire, de azt mondja tovább : »de ha a t. képviselő ur elolvasta volna a tengeri-rendeletet, láthatta volna, mert ott világosan meg van mondva, hogy tengerit lovak részére, csak oly vidéken szabad visszatartani, ahol zab nincs s amennyiben az illető máskor is mindig kizárólag tengerivel etette ]ovait«. Engedelmet kérek, majdnem 11 éve vagyok ennek a háznak szerény tagja s daczára ennek, vagy éj) ezért, nem sajátítottam el a felületességnek azt a mértékét, mely szükséges ahhoz, hogy az ember bírálatot mondjon olyan rendeletek felett, amelyeket el sem olvasott. Azonban elismerem, hogy még a ministeri székből is igen nehéz negatívumot bizonyítani és a t. minister ur talán nem is lenne abban a helyzetben, hogy velem szemben be tudná bizonyítani, hogy a rendeletet nem olvastam el. Azt elismerem, hogy február 9-én, amikor felszólaltam, nem olvastam fel a házban mindazokat a rendeleteket, amelyekre hivatkoztam. Ez talán mulasztás volt részemről, de ugy tudom, ez nincs is szokásban és ha szokássá válnék, akkor 18—20 órás ülések sem volnának elegendők arra, hogy minden rendelet, amelyről szó van, in extenso felolvastassék. Rendes körülmények között az ember inkább felolvasottnak tekint egy ilyen hosszú rendeletet, bár elismerem, hogy ez talán bizonyos mulasztás a részemről. A jelen esetben azonban véletlenül s ebben nincs semmi érdem, ezt a ministeri rendeletet ha nem is itt a ház nyilt ülésén, hanem elolvastam a.ház ülésén kivül, sőt annyira mentem, hogy nemcsak márczius 12-én, hétfőn. 37 azokat a rendeleteket olvastam el, melyek a rendkívüli hatalom igénybevételéről szóló jelentésben beníoglaltatnak, hanem voltam bátor oly rendeleteket is elolvasni, amelyeket sem a ministerelnöki jelentésben, sem a hivatalos lapban megtalálni nem tudtam s melyek másolatai itt vannak. Sőt még bővebben is éltem az olvasás szabadságának líorlátlan jogával és olvastam egyet-mást egyik törvényhatósági tisztviselő felfüggesztéséről. S mikor ezeket olvastam és jöttem a nyomára azoknak a rendeleteknek, amelyek a jelentésben sem foglaltatnak, akkor voltam bátor ezt az egész kérdést a t. ház elé hozni. Ezért örülök én annak, hogy az igen t. minister ur igazat ad nekem, hogy az egyedül helyes felfogás az, hogy a 79.600. számú rendelet a tengerire nem vonatkoztatható. Ezeket kívántam röviden megjegyezni, újból örülök, hogy nekem s nem azoknak a leleményes embereknek van igazuk, kik a 79.600. számú rendeletet a tengerire is vonatkoztatták. Elnök : T. ház ! Ostffy Lajos képviselő ur félreértett szavai valóságos értelmének helyreállítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház az engedélyt megadja ! (Felkiáltások ! Megadjuk !) Méltóztassék ! Ostffy Lajos : T. ház ! A ház legutóbbi három ülésén én is rajtam kivül fekvő okokból, betegség miatt nem lehettem jelen,,mikor a föl dini vclés ügyi minister ur szives volt február 22-iki beszédemre reflektálni. Miután a t. minister ur kijelentéseiből azt látom, hogy beszédem egj'ik-másik megjegyzését nem jól fogta fel, bátor vagyok a t. ház engedelmével helyreigazítással élni. A t. minister ur azt mondotta : >>A korjmközpont működését bírálva kifogásolta Ostffy Lajos t. képviselő ur, hogy a Kiéin testvérek, kik állítólag hadseregszállítók és nem gazdák, 800 métermázsa korpát kaptak. Megvizsgáltattam az ügyet : itt van a gazdasági felügyelő utalványa is, melyben igazolja, hogy a Klein testvérek mintegy 3000 holdon gazdálkodnak, állatkereskedelemmel is foglalkoznak, de a hadsereg részére marhát nem szállítanak. Ezek részére február végéig járó sürgős szükségletül 744 métermázsát állapított meg a gazdasági felügyelő.* En beszédemben azt mondtam : »A járásban egyetlen ember, ki véletlenül hadiszállító is.« Beszédem későbbi folyamán azt mondtam : »nem kifogásolom, hogy bizonyos hadiszállító gazdákat, vagy czégeket előnyben részesitsenek«, tehát nem mondottam azt, hogy az emiitett czég nem volna gazda, mert jól tudom, hogy részben bérleten, részben tulajdonon körülbelül.3000 holdon gazdálkodik. Csak azt állítottam, hogy mellékesen a hadsereg számára is szállít szarvasmarhát és a korpát nem azért kapta, mert 3000 holdon gazdálkodik, hanem azon az alapon jutott hozzá, mert hivatkozhatik arra, hogy a hadsereget közvetlenül szolgálja, azáltal, hogy annak marhát szállít. A t. minister ur azt mondja, hogy a gazdasági felügyelő jelentése szerint az illetők a hadsereg részére marhát nem szállítanak. Itt van
