Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
723, országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 421 az igazságügyminister akkoriban kijelentette, hogy nem engedi meg a fegyház nyomdájában egy ellenzéki lapnak a kinyomását. Akkor az alsófehérmegyei függetlenségi és 48-as párt vezető férfiai egy nyomdászt hoztak át Kolozsvárról Nagyenyedre, akinek a neve Keresztes Nagy Jenő. Az illető azután Nagyenyeden nyomdát állított fel, ebben nyomta a legutolsó napokig ezt a függetlenségi lapot, sőt később az egész üzleti kiadói vállalkozás az ő tulajdonába ment át, tehát, mint laptulajdonos, egészen korrekt polgári ipari foglalkozással birt. (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) Nagyenyeden a munkapártnak is megjelenik egy lapja »Közérdek« czimmel, amelyet körülbelül másfél év óta szintén Keresztes Nagy Jenő nyomdájában nyomnak. A lap hivatalos szerkesztőiként dr. Müller Jenő és dr. Szabó Ferencz urak vannak megjelölve, köztudomású tény azonban, hogy a lap szerkesztője, szellemi vezetője és direktora voltaképen Czirner Ákos főispáni titkár, aki egyben megyei aljegyző is. Mezőssy Béla: Ez is nagyon Ízléses dolog ! Főispáni titkár mint lapszerkesztő ! Gueth Gyula : Annak nem szabad? Mezőssy Béla : Nem, az állami tisztviselő ! Gr. Batthyány Tivadar: Az illető vármegyei aljegyző, de a főispáni titkári funkcziók végzésével is meg van bizva, ebben a minőségében tehát, igenis, állami tisztviselő. Gondolom, ez a helyes beállítása a ténynek. Természetesen az ellenzéki lap kritizált, támadott, a kormánypárti lap pedig védekezett és viszonttámadott, amint ez már mindenütt szokás. Évek óta ismerem a függetlenségi lapot, mondhatom, a vidéki lapoknak nálunk szinte közmondásossá vált hangnemétől mérsékletével és színvonalával teljesen elütött. Semmi esetre sem dolgozott — mondjuk — eksztrém hangnemben, ami különben az adott tényre semmiféle befolyással nincs, mert ha egy lap sértő dolgokat ir, az ellen van orvosság a bíróságnál, azonban semmiféle közigazgatási fórum nincs jogosítva arra, hogy egy lapot, bármilyen hangnemben irjon is, perzekutáljon. A háború alatt természetesen mindkét lap beleilleszkedett a háborús helyzetbe. Hogy mi okozta a perzekucziót, azt konkrété bizonyítani nem tudom. Azonban a rendelkezésemre álló lappéldányokból látom, hogy az ellenzéki lap néhány hónappal ezelőtt kritikával illette az ottani »Kisegitő takarékpénztár név alatt működő egyik pénzintézetet, amelynek elnöke a vármegye főispánja, Szász József ur. (Mozgás a baloldalon.) Ez a kritika, amely nem is volt valami erős, abból indult ki, hogy az illető takarékpénztár megbízást kapott liszt- és kenyérszállitásra. A munkapárti körök véleménye szerint e feladatát fényesen oldotta meg ; ugy látszik, az ellenzéki polgárok más véleményen voltak. Ebből bizonyos polémia támadt. Ugy látszik, ennek az eredménye az általam inkriminálandó cselekedet. Hogy előadásom képe teljes legyen, itt mindjárt rátérek egy igen örvendetes eseményre, melyet e lapokból tudunk meg. Köztudomású, hogy a háború kitörésekor a kormány rendeletet adott ki, melylyel betiltotta a népgyűlések tartását : mást mint egyesületi közgyűlést tilos tartani, örömmel konstatálom, hogy egy, valószínűleg a hivatalos lapban meg nem jelent, de mindenesetre általános érvényű szabályrendelet kell hogy kiadatott legyen, melylyel ez a gyülekezési jogot korlátozó rendelet abrogáltatott. A kormánypárti nagyenyedi újság február 22-iki és későbbi számaiból látom, hogy ott márczius 4-én az emiitett támadásokból kifolyólag nyilvános nagygyűlést tartottak, melynek czélja volt, hogy az ottani kisegitő takarékpénztár és annak igazgatója ellen intézett támadásokkal szemben állásfoglalás történjék. Ott megjelentek a munka párti korifeusok, és a pénzügyigazgató, mint az állami tisztviselők ottani tekintélye, a tisztviselők nevében fényes szónoklatot tartott, mely a Közérdek czimü lap szerint oly meghatóan szép volt, hogy a hölgyek a karzaton könnyeztek, annyira lelkesedtek a kisegítő takarékpénztár altruisztikus működéséért, melynek eredményeképen sikerült a polgároknak kenyeret és lisztet juttatni. Meg is mondta a szónok, hogy enélkül éheztek volna. Hogy, mint a polémiából látható, rizskása és egyebek nem voltak, az mellékes. De hogy vájjon a pcnzügyminister ur megköszöni-e a helyi kormánypárti nagyságoknak, hogy annyira kiemelték a takarékpénztárt, mint amely egyedül juttatott kenyeret és lisztet, ahelyett hogy ezt az illető hatósági közegek, a Haditermény stb. teljesítették vohra, ez nem tartozik interpelláczióm keretébe. Csak egyet szegezek le : hogy Nagyenyeden igenis tarthattak most nyilvános népgyűlést. De elvárom a belügymimster és a ministerelnök úrtól, hogy ami szabad volt Nagyenyeden, szabad lesz egész Magyarországon, és elvárom, hogy a népgyüléseket különösen a közélelmezés kritikája ügyében országszerte engedélyezzék. Mert ha nem teszik, akkor ez a népgyűlés olyan botránya a pártosságnak, melyet nem tételezek fel a kormányról, mig az ellenkezőről meg nem győződöm. Ezek után magát a tényállást adom elő ugy, amint az velem közöltetett. Márczius első napjaiban Czirner Ákos főispáni titkár kijelentette határozottan Keresztes Nagy Imre nyomdatulajdonos előtt, hogy a két lapot, a Közérdeket és az AlsóFehérmegyét, tovább nem lehet együtt nyomtatni ; ő nem tűri, hogy az ő érdekükben felmentett egyéneket &", ellenségei használják fel. Válaszszon a nyomdatulajdonos : ha április 1-éig nem teszi ki az Alsó-Fehérmegyét, akkor Julius L-én, amikor & Közérdek szerződése lejár, elveszi tőle a lapot. Ezt megizente,nekem is, írja dr. Asztalos Kálmán, az ottani függetlenségi párt alelnöke. Keresztes, aki négy, tiz éven alóli gyermek atyja s aki csak e nyomda jövedelméből él, most az elé
