Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 397 béli emberek bevonásával lehetséges. (Igás! így van! a jobboldalon.) Még csak pár szóval akarok reflektálni Csemez t. képviselő ur határozati javaslatára. Biztosítom, hogy a vizlevezetés és lecsapolás terén, amenynyire a háborús helyzet megengedi, minden megtörténik. Én foglalkozom e kérdéssel, majd alkalmam lesz közelebbről is megbeszélni azt vele ; ideáját helyesnek, keresztülvihetőnek tartom, de más változatban ; nem ugy, ahogy a határozati javaslatában az be van állitva. Kérem ezért, szíveskedjék ezt a határozati javaslatát visszavonni. Most áttérek a birtokpolitikai kérdésekre. (Halljuk!) Először szíves elnézést kérek mindazon t. képviselő uraktól, kik e kérdésekkel foglalkoztak, hogy külön-külön nem foglalkozom felszólalásukkal. Nem teszem azért, mert nagyjában megtalálják úgyis a beszédjükre való választ abban, amit el fogok mondani, de azért sem, mert ezt tartom államéletünk legkényesebb kérdésének, melylyel csak a legnagyobb óvatossággal és meggondoltsággal szabad foglalkoznunk. Bár kétségtelen, hogy vannak e téren egyes jelenségek, melyek meggondolásra indítanak. De a beszerzett adatokból, mint a főrendiházba^ is előadtam, az derül ki, hogy a birtokcserék és eltolódások eddig a háború alatt sokkal kisebb méretűek, mint bármikor békeidőben. Ez mindenesetre örvendetes jelenség. Kernelem, t. ház, hogy abban nincs köztünk nézeteltérés, miszerint a magyar földhöz fűződő nagy nemzeti és államérdekek parancsolólag kötelességünkké teszik, hogy e kérdésben sem néfjszerüség, sem más melléktekintet ne befolyásoljon bennünket. Objektíve ítélve tehát megállapíthatjuk, hogy ma még nem látunk tisztán és senki sem képes még csak megközelítőleg is megrajzolni a háború utáni helyzet képét. De, kétségtelen, hogy az államnak és a törvényhozásnak feladata őrködni afelett, hogy a természetes haladás utján oly eltolódások ne keletkezzenek, melyek a nemzet erejét gyengíthetik. Kötelessége rendes mederbe terelni a haladást és bármily tetszetős irányzatokkal szemben, ha azok nem alkalmasak a nemzet erejének gyarapítására, a leghatározottabban állást kell foglalnia. Áttérve a pénzintézetek által történt vásárlásokra, ezekre megállapíthatjuk, hogy kihatásukat ma még nem birjuk áttekinteni, mig másrészt megállapítható már ma is, hogy egyes vidékeken a parozellázási üzletek kapcsán a föld áru, sőt uzsora tárgyává lett. E jelenségek tehát arra késztették a kormányt, hogy a legközelebbi időben oly javaslattal álljon a t. ház elé, mely egyrészt hivatva lesz e kórtüneteket orvosolni, másrészt fentartja a háznak cselekvési szabadságát a háború utáni időre azáltal, hogy útját állja a káros birtokeltolódásnak. E ezélt ugy kívánja a javaslat elérni, hogy az üzletszerű birtokközvetitést engedélyhez köti olykép, hogy csak megbízható emberek foglalkozhassanak vele. Felhatalmazza a javaslat a földmivelésügyi ministert, hogy kötelezheti e birtokközvetítőket, hogy a nekik, felajánlott birtokokat előbb a földmivelésügyi ministernek, vagy az altruista intézményeknek vételre felajánlják és csak ha ezek záros határidőn belül nem nyilatkoznak, lesz szabad a birtoknak tovább eladásával foglalkozniuk. A javaslat oly intézkedéseket fog tartalmazni, hogy mindazon birtokok, melyek megszerzésüktől számított hat éven belül cldaraboltatnak, a telepítési alap javára magas járulékokkal megterheltessenek. E járulékok magasaknak terveztetnek, a többlet 75%-ának erejéig, ugy hogy a j elén vételárak 25%-át. sőt a 30%-nál nagyobb ártöbbletet teljes egészében kívánjuk igénybe venni. E két intézkedéssel gondoljuk útját állhatni mindazon bajoknak, melyek eddig egyes vidékeken jelentkeztek. A hivatalomban talált javaslatok, valamint az összes eddigi felszólalások és Somogymegye felirata is az engedélyezési eljárásban keresik az orvoslás módját kapcsolatban az elővételi jognak biztosításával az állam és az altruista intézmények, sőt a községek részére is. (Helyeslés balfelől.) Bocsánat, nem helyes, mert méltóztassék ennek konzekvencziáit elgondolni! Hisz ez egyet jelentene a természetes és kívánatos birtokforgalom teljes megakasztásával és a föld értékének jelentős csökkenésével. Aztán méltóztassék meggondolni a keresztülvitelét is. Azt mondják egyesek, hogy központosítani kell az engedélyezési eljárást. Ehhez olyan nagy, ahhoz értő apparátus kellene országszerte, amilyent lehetetlen beállítani. A deczentralizálás esetén felmerül a kérdés, hogy a közigazgatási bizottság, vagy a törvényhatóságok, vagy kicsoda legyen az a szerv, mely az elővételi jogot gyakorolja ? Ez tehát pénzügyileg, technikailag és birtokpolitikai szempontból is óriási munkát okozna az egész vonalon, az eredmény pedig teljesen elhibázott volna. Ép azért a kormány oda törekedett ugyanazt az eredményt oly eszközökkel elérni, melyek nem járnak ily hátrányokkal. Remélem, hogy a közvetítők felügyeletével és a parczellázások megrendszabályozásával módunkban lesz czélt érni, anélkül hogy a szabad birtokforgalmat, az üdvös, a kívánatos birtokcserét az egész vonalon lehetetlenné tennők. (Helyeslés jobb/elől.) Már imént említettem, hogy a pénzintézetek vásárlásait figyelemmel kell kisérni, mert ma még nem lehet megállapítani, hogy azok mily méret-, ben történnek, sem hogy milyen lesz a kihatásuk. Epén azért a kormány ugy tervezi, hogy e kérdésben is fentartja az akkori törvényhozásnak a cselekvési szabadságot. Vagyis a törvényjavaslat felhatalmazni kéri a kormányt arra, hogy a háború kitörése óta pénzintézetek, egyletek és bármilyen társulatok által megvett ingatlanokat öt éven belül a kormány a beszerzési áron bármikor megveheti. A háború utáni időben a törvényhozás bölcseségétől fog függni az, hogy ezzel a jogával mily mértékben és hol kivan élni.