Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
394 723. országos ülés 1917 ségi itélő-bizottság elnöke; Putnoki Mór s. k., az összeférhetlenségi itélő-bizottság jegyzője.« Elnök: A házszabályok 177. §-ának B. bekezdése értelmében gróf Széchenyi Emil képviselő ur az ítéletnek a házban történt bejelentésétől, vagyis a mai naptól számítandó 8 nap alatt tartozik az összeférhetlenséget magára nézve megszüntetni, vagy képviselői megbízásáról lemondani. A házszabályok 178. §-a értelmében sem vitának, sem határozathozatalnak helye nincs. Bemutatom a t. háznak Gál Sándor képviselő ur levelét, amelyben f. évi április hó 1-től 30 napi szabadságidő engedélyezését kéri. A házszabályok 257. §-a értelmében javaslom a t. háznak, hogy a nevezett képviselő urnak a kért szabadságot adja meg. A ház a kért szabadságot megadja. Jelentem a t. háznak, hogy gróf Károlyi Mihály képviselő ur a belügyi és a kereskedelemügyi minister urakhoz a munkásválasztmányok ügyében intézendő sürgős interpelláczióra kért tőlem engedélyt. Én a képviselő urnak az engedélyt megadtam és igy ő ma a többi interpelláczió után fogja előterjeszteni sürgős interpelláczióját. Következik a napirend: a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről szóló ministerelnöki hatodik jelentés (Írom, 1324, 1349) feletti vita folytatása. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! A múltkori felszólalásom óta elhangzott felszólalásokban, különösen gróf Apponyi Albert, Darányi Ignácz és Mezőssy Béla t. képviselőtársaim beszédében egyes oly észrevételek tétettek a napirenden levő jelentésre vonatkozólag, amelyekre kötelességszcrüleg pár szóval reflektálni kívánok. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam főleg két dolgot kifogásolt, még pedig hogy szerinte két fontos jelentőségű kérdésre a kormánynyilatkozatokban nélkülözte a választ. Az egyik az árvizsgálóbizottságokra vonatkozott, a másik pedig arra, hogy a kormány nem magyarázta meg, miért vonakodik a termést mindjárt az aratás után zár alá helyezni, holott ezt minden oldalról követelik. ügy látom, t. képviselőtársam figyelmét kikerülte a ministerelnök ur beszédje. Hiszen a ministerelnök ur múltkori beszédében épen sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy az 1915 november 23-án kiadott rendelet, mely hivatva lett volna az áruuzsorát korlátozni, menynyire nem ment át az életbe. Ebben a rendeletben hatóságaink fel vannak hatalmazva arra, hogy ha kétségük van, szakbizottságot alakítsanak és ennek segélyével állapítsák meg, vájjon fenforog-e az áruuzsora esete, vagy sem ós aszerint járjanak el. A most legújabban kiadott ezipőrendelet pedig már ezt kötelezőleg elrenlárczias 3Ö-án, pénteken. deli és én igen kíváncsi vagyok, hogy most ennek meglcsz-e a kivánt hatása, vagy sem. A másik szerinte u. n. alapvető kórdós tekintetében bátor vagyok hivatkozni az előttünk fekvő jelentésre, amelyben benne van — és ugy látom kikerülte a fc. képviselő ur figyelmét — az 1916 május 30-án megjelent 1750. számú kormányrendelet, melynek eiső szakasza kimondja, hogy minden termelő gabona- és zabtermése zár alá helyeztetik és a termelő afölött csak a rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. Ott van ugyancsak abban a jelentésben a 2836. számú rendelet, amely kötelezi a termelőt, hogy a cséplés befejezte után azonnal, sőt a cséplés megszakításával is rögtön a községi elöljáróságnak jelentse be feleslegét, amelyet köteles az elöljáróságnak, vagy a Hadi Terménynek vételre felajánlani. Ez a zár alá vétel megvan valamennyi hadviselő államban. # De tovább ennél nem mentek. Mert ez csak ugy volna lehetséges, ha a cséplőgéptől azonnal elvinnék a gabonát, ami pedig technikailag kivihetetlen dolog, hiszen el kellene raktározni azt a gabonát, erre jiedig mód nincs, hogy akkor ismét vissza kellene adni raktározás és kezelés czéljából a gabonát a termelőnek. Vagyis a mai állapotot restituálni. Áttérve most, t. képviselőház, gróf Bethlen István t. képviselőtársamnak igen érdekes beszédére, teljesen igazat adok neki abban, hogy a jó közigazg nem az akták elintézésében, hanem abban áll, tud-e a nép baján segíteni, igen, vagy nem ós vájjon mennyiben érdeklődik a gondjaira bizott lakosságnak, körnek vagy járásnak erkölcsi, anyagi, szellemi előhaladása iránt és tud-e czirányban segítségére lenni. De kétségtelen, t. ház — s valljuk be: ebben mindnyájan hibásak vagyunk oly mértékben, amily mértékben elmulasztottuk az egyes vármegyékben annak a régi magyar ^tradicziónak fentartását, vagy, amennyiben az nem volt meg, a tisztviselői karba való beoltását, hogy igazán foglalkozzunk az autonómia, a közigazgatás és közgazdaság ügyeivel, ebben mindnyájan hibásak vagyunk, mert elsősorban a vármegyék intelligencziájának lett volna kötelessége erre törekedni s akkor könnyebben lennének orvosolhatók azon bajok Erdélyben is, amelyekre t. képviselőtársam rámutatott. Erdélyre vonatkozólag t. képviselőtársam azt állította fel programmul és azt tette a kormánynak elsősorban kötelességévé, hogy a székelység marhaállományát kell restaurálni. Tökéletesen igazat adok neki ebben is. De azt hiszem, t. képviselőtársam előtt ismeretes lesz, hogy hiszen magam is ekként karoltattam fel a kérdést s elsősorban odatörekedtem, hogy a menekülés alkalmával Erdély nem veszélyeztetett területein amenekülők marháinak java tartassék vissza. De azon marhák közül is, amelyek a Királyhágón már átmentek, 7600 darabot e czélra
