Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. 373 tud győzni, hogy ezen a téren bizonyos tekintetben még a németek felett állunk. Bizonyára nem kell erősködni annak bizonyitgatásán, hogy ba ez igy van, ennek valamennyien örülünk és én a magam részéről annak megállapításával fejezem be idevonatkozó megjegyzéseimet, engem teljesen megnyugtat az, bogy február hetediki interpelláozióm nem volt a pusztában elhangzott szó, de az én szavaimat, hogy őszintén beszéljek, az én feljajdulásomat megszívlelték azok az illetékes tényezők, akiknek módjukban áll az előfordult mulasztásokat, a létező hibákat és viszásságokat pótolni, a sérelmeket és viszásságokat orvosolni és megszüntetni. Egyébként is, t. ház, interpelláczióm előterjesztése óta igen-igen sok téren üdvös rendelkezések történtek. TJgylátszik a' vezérkari tiszteknek a fronttisztek sérelmére történő agyondekorálása is szünetel. A front mögötti parancsnokságok túlságos kitüntetése is mellőztetik. Az étapposok is várhatnak a háború végéig, — azt egészen, mellékesen jegyzem meg, hogy kárpótlásul némi vigasztalásul övék a jobbminőségü szivar, ezigaretta és dohány, a frontra mindebből a rosszabb minőségű kerül. Azt pedig több oldalról hallottam, barátaimtól és ismerőseimtől tudom, elvégre relata refero, hogy egyenesen Ö felségének közvetlen rendelkezései folytán különösen a takarékosság elvének alkalmazása érdekében oly nagy horderejű, czélirányos többrendbeli intézkedések léptettek életbe, hogy azok foganatosítása milliókra és milliókra menő megtakarítást, költségkevesbbletet jelent a kettős monarchia népeire nézve. Ha már ennél a tárgynál vagyok, még egy vonatkozásban óhajtok múltkori interpelláczióm anyagával foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Különböző részben egymásnak ellentmondó híreszteléseket hallottam a sajtóhadiszálláson életbe léptetett változásokról. Az köztudomású dolog, hogy Hoen tábornok ur a sajtóhadiszállás parancsnokságától felmentetett és helyét a derék Eisner Bubna ezredes foglalta el. A szálló hírek szerint az is megtörtént, hogy a Hoen tábornok tiszteletére rendezett bucsulakomán, amelyen az összes művészeknek és hírlapíróknak részt kellett venni ök, ezek szamára egy úgynevezett »repülő« sorozóbizottság idézőjegyét kézbesítették ki és másnap az összes művészeket és haditudósítókat katonai frontszolgálatra besorozták Bécsben. Ezzel függ össze az az előttem hihetetlennek tetsző híresztelés, hogy a sajtóhadiszálláson a haditudósítók rokkant vagy segédszolgálatra minősített katonatisztekkel cseréltetnek Id. Ha ez a tényállás, ez a terv igaz, ugy két szempontból érdemli meg az eszmecserét. Minden, a hadi érdek ügyében legszükségesebbnek mutatkozó rendelkezések végrehajtásánál is figyelmet kell fordítani arra, hogy a katonai kormányzat semmiféle túlbuzgalomból ne lőj jön túl a czélon, hogy a német közmondást idézzem, a fürdővízzel ne öntse ki a gyermeket is. Minden katonai intézkedés végrehajtásának olyan módon és formák között kell történnie, hogy ne zavarja meg azt a nyugalmat, ametyet az ország a háborúban is még tudott őrizni és amely nyugalom katonai és politikai szempontból egyaránt megbecsülhetetlen. Szó- fér tehát ahhoz, hogy Magyarországon lehet-e, szükséges-e nálunk is úgynevezett vészbizottságokkal, repülő-bizottságokkal dolgozni? Megengedett-e például az, hogy vasúton utazó magyar állampolgárokat például a marchegg—bécsi vonalon — vagy az egyik állomáson, hogy igy mondjam — lefüleljenek és Bécsben vagy Ausztria más városában sorozzák be őket. Mi érzékenyek vagyunk arra, hogy alkotmányos állam vagyunk, »my bouse is my castle«, az én házam az én váram, érzékenyek vagyunk arra, hogy illetékes birájától, illetékes hatóságától nem lehet elvonni senkit. Épen ugy szó fér ahhoz, hogy épen azzal a magyar művészszel és talán 15 haditudósítóval szemben követik ezt az eljárást, amely eljárás, épen mert különleges, eddigelé magában álló, czélzatosságnak és kikeresett szekatúrának tűnik fel. A sajtó munkásai pedig nem szolgáltak erre reá. (Ugy van! Ugy van I balfelől.) A háború folyamán előállott viszonyok között a hírlapi rá s nehézségei fokozódtak és az újságíró felelőssége meghatványozódott. Féltékenyen kell hogy őrizzük sajtószabadságunknak azt a kevés maradványát, melyet a háborús czenzura még meghagyott. (Ugy van I balfelől,) A sajtó a háború folyamán igazán a közérdeket szolgálta ; hazafias szolgálatot tett az ország lakosságának és soha eléggé nem honorálható értékes és hasznos szolgálatot tett a hadvezetőségnek. (Ugy van ! balfelől.) Elvégre azt be kell látni, hogy a sajtó hivatott régi munkásait nem lehet pótolni tehetségtelen kísérletezőkkel, vagy akármilyen tehetséges kezdőkkel, akik a háborús helyzet fokozott igényei között nem tudják megállni helyüket. (Ugy van! balfelöl.) Németország a maga haditudósítóit, akik lövészárok-szolgálatra alkalmasak, vaskercszttel kitüntetett hírlapírók, mind változatlanul meghagyta azon a helyen, ahol a háború kezdete óta nemcsak a front mögött, hanem sokszor a tűzvonalban az ellenség golyójának kitett harczmezőkön vannak, (Ugy van! balfelől.) Ebben a vonatkozásban a németek által követett eljárást tartom a helyesnek és jónak. Ott nincs költséges szervezet ; a haditudósító jelentkezik, hová akar menni; nyílt levelet, offene Ordret állítanak Id a számára, amelylyel, ha megérkezett a színhelyre, ott egy altisztet bocsátanak a rendelkezésére és segítségére. (Ugy van! balfelöl.) Ilyen berendezés mellett a mi bevált haditudósítóink is értékes szolgálatot fognak továbbra is teljesíteni az ország közönségének ép ugy, mint a hadseregnek és nem volna megindokolható, hogy a sajtónak az a néhány munkása élethivatásától el vonasson. Nem képzelem keresztülvihetőnek, hogy a haditudósitás nehéz munkáját, azt a munkakört, melyhez különleges tehetség és hivatottság szükséges és a szer-