Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

7Ö2. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. 369 egyáltalán megengedhető, csak meghatalmazottak utján gyakorolhatják.« Ebből csak annyit tudunk megállapitani, hogy nyilván a német szövegből való fordítás, mert hiszen ez a jog nálunk nem gyakorolható ilyen formában. (Tovább olvas.) »Tónyleges honvédegyének azonban egyáltalán meg nem választhatók; (Derültség balfelöl.) hasonlóképen nem működhetnek mint a községek és törvényhatóságok tagjai még akkor sem, ha a tagság őket választás nélkül is megilletné.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De a szabályzat folytatólag még egy kontradisztinkcziót csinál: (Olvassa) »Csak a magyar országgyűlés főrendiházának (Derültség és mozgás balfelöl) vagy az osztrák birodalmi tanács urakházának lehetnek tagjai és innen a delegáezióba juthatnak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan! Czifra dolog!) T. ház! En nem fogom czifrázni a szavakat. Ezek a rendelkezések és ezek az igazan — nem akarok egyéb kifejezést használni — elavult állapotok önmaguktól beszélnek és mutatják, hogy mi itten micsoda fonák helyzetben vagyunk. Hogyan beszélhetünk mi a törvényhozás, a képviselőház szuverenitásáról, hogy beszélhetünk mi szólásszabadságról, gondolatok, vélemények nyilvánitásának szabadságáról akkor, amikor ezen rendelkezés alapján nemcsak függő viszonyban vagyunk a katonai felsőségekkel szemben, hanem azoknak módjukban van velünk szemben bármikor bűnvádi eljárást is inditani? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én csak rámutatok arra, hogy — eltekintve az általam bejelentett mentelmi esethez tartozó lényegtől — maga a rendelkezés is olyan, amely involválja magában, hogy ennek az esetnek az összes vonatkozásai és körülményei messze kikívánkoznak egy mentelmi sérelem keretei közül. Egészen nyilvánvaló, hogy törvényhozási intézkedésekre van szükség ezeknek az anomáliáknak a megváltoztatására. (Igaz, ugy van! a baloldalon). Hiszen, t. ház, ez a katonai szabályzat egy, a mai korban nagyon is szembeötlő összeférhetlenséget statuál a katonák számára. Es honnan jön hozzá az a katonai szolgálati szabályzat, ha még olyan tiszteletreméltó intencziók is vezetnek, hogy itt, ebben az országban ő disztingváljon összeférhetlenség szempontjából főrendek és képviselők között ? (Derültség a baloldalon). Mondom, nem akarom a szavakat czifrázni, csak ezeket a tényeket óhajtom ideállítani a t. ház elé azért, méltóztassa- ) nak belátni, hogy itt törvényhozási intézkedésre van feltétlenül szükség. (Igaz, ugy van! a baloldalon). T. képviselőház! Be is fejezhettem volna előterjesztésemet, ha Az Est mai számában nagyon is autentikus helyről nem jelent volna meg egy nyilatkozat, amely nem tartalmaz egyebet,' mint prejudikál egy bejelentésnek és anélkül, hogy ismerné a vonatkozó tényállást, máris kimondja azt, hogy itt mentelmi sérelem KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. nem történt, mert az eljárás még megindítva nem lett, hanem gróf Károlyi Mihály csak egy nyilatkozattételre szólittatott fel. Mindenekelőtt tisztában vagyunk azzal, hogy egy katonatiszt egyenrangúnak tekintendő honvéd vagy katonai egyén ellen az eljárás a nyilatkozattételre való felhívással indul meg. ( ügy van! balról.) Sőt ha erre a felhívásra, amely a katonaságnál fogsággal végződhető fenyítő vagy büntető ügy czéljaifr szolgálja, az illető választ nem ad, akkor maga a válasz nem adása is már külön büntetés alá esik. (Ugy van! balról.) Meggyőződésem szerint tehát arról beszélni, hogy itt mentelmi sérelem nem történt, mert az eljárás még nem indult meg, azért nem lehet, mert hiszen voltam bátor a t. ház elé terjeszteni azt, hogy milyen hivatalos retortákon ment keresztül ez a kérdés és hogy a hadseregfőparancsnokság Justizreferentje milyen állást foglalt el a kérdésben. Hogy háború idején a Justizreferent ráérjen arra, hogy kíváncsi legyen valami kérdésben gróf Károlyi Mihálynak a véleményére és ezért ennyi katonai hatóságot mozgasson meg és hogy ezzel nem egy rendes, szabályos eljárást kívánna megindítani, ezt ón föltételezni nem tudom és nem merem. Ha gróf Khuen-Héderváry Károlynak van oka és módja ezt föltételezni, ugy ő bizonyára" módot fog találni arra, hogy itt, a képviselőházban, ennek az ügynek a tárgyalásánál annak idején ebben az irányban felszólaljon. Ki kell még emelnem, hogy a- katonai bűnvádi perrendtartásnak 15. §-a második bekezdésében világosan érintetlenül hagyni rendeli a képviselőknek és általában véve az országos bizottsági tagoknak, továbbá a főrendiházi tagoknak mentelmi jogát. Vagyis az nem kétséges, hogy a katonai hatóságok respektálni tartoznak a mentelmi jogot. (Ugy van! balról.) Hivatkoznom kell még egy körülményre. Annak idején egy preczedens esetből kifolyólag, amidőn ugyanis egy tartalékos tiszt ellen becsületügyi eljárást indítottak olyan dologból kifolyólag, amit az illető ur, aki képviselő volt, akkoriban jóhiszemüleg mondhatott képviselői minőségében végzettnek, a t. ház a mentelmi bizottság jelentése alapján állást foglalt és azt a disztinkcziót tette — támaszkodva ugy az 1867 .-XII. t.-cz. 47. §-ában lefektetett elvekre, mint a régi egyéb jogforrásokra — hogy a határvonal ott húzandó meg, vájjon egy eljárás a képviselőt személyes szabadságában fenyegetheti-e vagy sem. A képviselőháznak 1902 évi november hó 14-én tartott ülésében Maróthy Lászlő előadó és Perczel Dezső, a mentelmi bizottság elnöke terjesztette elő azt á javaslatot, amelyet a t. ház elfogadott és amelynek Plósz Sándor akkori igazságiigyminister ur — aki pedig az ellenzéktől igen messze távolodó álláspontot foglalt el oly irányban, hogy a mentelmi 47