Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

362 721. országos ülés 1917 j csecsemők legnagyobb százalékát teszik. (Mozgás jóbbfélől.) Nem én mondom ezt, egy orvos mondja erről a dajkakérdésről a következőket (Olvassa) : »Minden anya tudja, hogy ha gyerekéhez dajkát keres, az egy másik gyerek feláldozását jelenti. Az esetek 99%-ában ez történik. Ennek a bűnnek — mondja az orvos, az egyetemi professzor, — mindnyájan többé-kevésbbé tudatos bűntársai voltunk eddig ; ne legyünk azok ezután.« Hogy lehet megvalósítani azt az elvet, amelyet az előbb itt felhoztam? Meg lehet valósítani, hogy a magándajkaközvetitést megszüntetik, meg lehetne bízni azután az állami gyermekmenhelyet a közvetítéssel és azután — és azt hiszem, nem forradalmi tan, amit ki fogok mondani, mert a háborúban ezt már megvalósították, — elő kell mozditani a dajkatestvériséget, hogy t. i. a dajka, ha elszegődik, tej testvérül vigye a maga gyermekét is oda az idegen gyermek mellé. Azt hiszem, ennek az elvnek tételes kimondása tulaj donképen akadályokba nem szabad hogy ütközzék, a háborúban gyakorlatilag meg is valósították. Ismerek budapesti orvosokat, gyermekorvosokat, alak nem mennek el a beteg gyermek gyógyítására addig, amig meg nem győződtek arról, hogy a ház úrnője ily tej testvéri alapon vesz fel dajkát, megtagadják az orvosi közreműködést. Elvégre micsoda áldozatokkal jár ez % Miről van szó, ha a dajka a maga gyermekét is ott táplálja ? A költség alig több, az az anya ugyanannyit eszik, mintha csak az úrnő gyermekét táplálja. Semmiféle költséggel, semmiféle különös nehézséggel nem jár, viszont az úrnőben is azt az érzést kelti, hog3' a nemzetnek tett szolgálatot, amikor a dajka gyermekét ott tartja magánál. Viszont a dajka megtartja gyermekét, megszereti, fölneveli, és ily módon ez a gyermek nem pusztul el. Mondom, nem tartom ezt forradalmi tannak, de ugy tudom, hogy megvan valósítva, mágnásasszonyok házában is megvan és ezt a mai időt alkalmas pszichológia momentumnak tartom az elv megvalósítására. Máskor ezernyi nehézség támadhat, de a háború az önfegyelmező, önmérséklő, az igényekről lemondásra tanitó intézménynyé vált és a társadalom legszélesebb rétegei tanulnak lemondani a megszokott kényelemről, előítéletekről, husevésről, az élet ezerféle fényűzéséről, részint hazafiságból, részint kényszerből. Ha ennek az elvnek kimondásával és gyakorlati megvalósításával elősegítjük azt is, hogy az urinők osztályában minél többen szoptatják gyermeküket, elősegítjük, hogy ne legyen dajkákra szükség, ezzel elősegítjük azt is, hogy használunk a társadalomnak és jelentős lépést tettünk ennek az ügynek megoldása felé. Nem áll ez előzmények nélkül. Francziaországban ott van a loi Roussel, amely kimondja, hogy csak oly anyának szabad elszegődnie dajkának, aki három hónaj)ig szoptatta gyermekét. Hozták ezt a törvényt annak idején azzal a czélzattal, hogy ha az anya három hónapig szoptatta gyermekét, megszereti és kevésbbé válik el tőle. És árczius 24-én, szombaton. ha már elválik tőle, akkor történik ez, araikor a gyermek a legveszélyesebb koron túl van. Én az eszmét magam részéről felvetem, az időpontot nagyon alkalmasnak találom, nem tartom ezt forradalmi tannak és sok gyermeket mentenénk meg ezzel, aki a mostani viszonyok mellett biztosan a halál martaléka lesz az angyalcsinálás folytán. Nem akarom a t. házat ismét statisztikai adatokkal untatni, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de mindez oly kézenfekvő, hogy azt hiszem, alig kell még tovább érvelnem amellett, hogy tegyünk hatásosabb lépéseket • az ügy érdekében. Igyekeztem ezt a kérdést, az anya- és csecsemővédelem kérdését, sok részletében megvilágítani, de engedjék meg, hogy most rátérjek a kérdés súlypontjára, az anyaság biztosítása kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi a helyzet ma ? Ma van nekünk egy biztosítási törvényünk, az 1907. évi XIX. t.-cz., amely szól az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak baleset és betegsególyezési biztosításáról. Ez az egyik. A másik meglévő ily törvényünk az 1901-iki, a gazdasági munkäspénztárról, amely azonban a betegsegélyezést nem foglalja magában, hanem a betegsegélyezést csak önkéntessé teszi, viszont a balesetbiztosítás elvét kötelezőnek mondja ki. Ez a két törvény van jelenleg. Már most tárgyaltuk nemrégen a rendkívüli hatalom kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot, amely alkalommal a kereskedelemügyi minister ur felhatalmazást kért, hogy a munkásbiztositási törvény kereteit az anya- és csecsemővédelem dolgában kissé tágitsa. (Mozgás a baloldalon.) Még nincs meg a rendelet, a minister rendeletileg fogja ezt szabályozni, de ígérte, hogy ki fogja terjeszteni a biztosítási kötelezettséget a biztosítottak családtagjaira, azaz nem ugy lesz, mint jelenleg van, hogy a biztosítottak családtagjai szülés esetén csak orvosban és gyógyszerben részesülnek, de táppénzt nem kapnak, hanem a minister ugy fogja kiterjeszteni, hogy táppénzt is kapjanak, ami alkalmas lehet arra, hogy a szülés utáni időben ne legyenek kénytelenek az anyák munkába állni és munkát folytatni egyrészt, másrészt a szülés előtt is, a terhesség utolsó stádiumában, szabaduljanak a munkától. Mondom, ez a két törvény van jelenleg. A minister rendeletét ebben az irányban még nem ismerjük. Csak vázolni akarom, a jelenlegi állapotot. Mi a helyzet ma ? Ma tehát a helyzet, adatok szerint, a következő. Biztosításra kötelezett nők, ipari és kereskedelmi alkalmazottak, a biztosításról szóló törvény keretében, az állami munkásbiztositási hivatalnak az országgyűlés elé terjesztett legutóbbi jelentése szerint volt 150.000, ellenben nem volt és nincs biztosítva 325.000 mezőgazdasági munkásnő, 360.000 házi női cseléd, 75.000 oly napszámos nő, ald váltakozóan különféle szakmában dolgozik, mos, takarít, kerek-