Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

360 721. országos ülés 1917 i: hanem mindent el fognak követni, hogy az anyaés csecsemővédelem ügye egy központban intéztessék. Itt lép előtérbe £LZ fii kérdés, hogy nemcsak arról van szó, hogy a beteg gyermekeket a kórházakban elhelyezik, hanem arról is, hogy az egészséges gyermekeket ne engedjük megbetegedni. (Ugy van! balfelől.) Itt van a problémának magva. Amikor — amint már az előbb is emiitettem —egy statisztika szerint a jobbmódu családoknál 100 gyermek közül csak öt hal meg, ellenben a törvénytelen gyermekeknél és a munkások gyermekeinél körübelül 35, ezen a ponton kell megfogni a kérdést és ennek keresztülvitelére csecsemőgondozó intézmény szükséges, még pedig ugy, hogy a szülőház kapcsolatban legyen a gyermekgondozókkal. Tudniillik a szülőházban kell eldönteni azt á kérdést, hogy ki és hogyan kerüljön a csecsemőgondozóba. A gondozókat egészséges gyermeKejmek lehetne csinálni olymódon, hogy először állandóan ott tartatnának, másodszor, hogy csak az anya foglalkozása idején volnának ott. A szülőházban állapítandó meg, melyik anya képes gyermekét otthon táplálni, melyik anya küldje a csecsemőgondozóba a gyermeket és megállapítandó az is, hogy anya nélkül hogyan veszik fel a csecsemőt a gondozóba. Az igen t. belügyminister ur e tárgyban tartott beszédében azt mondotta, hogy gondja lesz ezentúl arra, hogy minden kórház mellett legyen egy csecsemő-gondozó, illetőleg a csecsemőknek egy osztálya, hogy minden kórház mellett lehet a csecsemőknek is egy otthont, egy gondozót felállítani. A háború előtt az volt és ma is az a helyzet, hogy azoknak a szegény anyáknak nagyrészben tulajdonképen nem volt helyük, ahol megszüljék a gyermeket, mert ha 600.000 gyermekszülés közül 300.000-et olyannak veszek fel, amely jómódú emberek között, amely szülészeti klinikákon vagy kórházakban folyt le, legalább 300.000 olyan szülés volt, amely nem floyt le az otthon enyhe falai között, vagy a kórház jó felügyelete mellett, hanem talán az utczán, talán a kapu alatt, talán egy nyomorult rongyos pricscsen feküdve szülte meg az anya a gyermekét és abban az isteni szent pillanatban, amikor az anya gyermekével vajúdott, nem voltak meg a legprimitívebb tisztasági viszonyok és a legjsrimitivebb eszközök arra, hogy az •anya a maga gyermekét rendesen tudja megszülni. Érdekes, hogy ezeknek a kérdéseknek gyakorlati megoldása megvan Magyarországon egyetlenegy községben, gróf Károlyi László fóthi telepén. Ott ez a kérdés minden gyakorlati részében meg van oldva. Eszembe jut erről az iskolai kérdés, amelyről most szólni akarok. T. i. a tudomány mai elvei szerint helyes, ha már az iskolában is tanítják a gyermekeket ezekre a kérdésekre. Olvastam Langenstein professzornak egj czikkét erről, amelyben előadja ennek a kérdésnek állását Németárczius 24-én, szombaton. országban, ahol a gyermekeket már hétéves korukban kezdik erre oktatni, egy sorozat 7—12 éves korában, egy másik 12—14 éves korában tanulja a csecsemőápolás alapelveit. Nem olyan nagy kérdések ezek, ugy hogy a gyermek is könnyen el fog igazodni ezeken, sőt rájár a keze is, ha ebbe a helyzetbe hozzuk. Azokat a kérdéseket, hogy mikor kell szellőztetni, — hiszen, hogy mikor nem kell szellőztetni, azt Magyarországon kitűnően tudják, mert itt a szellőztetés tekintetében bizonyos idiosynkrasia van még, ami igen sok bajánk az oka, — továbbá, hogy mikor kell szoptatni, hogyan kell megmozgatni, füröszteni a gyermeket, mondom ezeket az egyszerű kérdéseket annak a 7 éves gyermeknek a falusi elemi iskolában meg lehet mondani, ezt lehet vele közölni és akkor az a kisgyermek odahaza tulaj donképen anyjának lesz a tanítója ebben a dologban. 12 éves kortól kezdve azután fokozatosan meg lehet őket ismertetni már a csecsemőápolás magasabb elveivel is és azzal, hogyan lehet a fertőzést elkeTÜlni, azután, hogy ha baj van, rögtön orvost kell hivni. Ezekre a kérdésekre ki lehet őket képezni. A természetes és mesterséges táplálás közti különbség, a tejelválasztás időpontja, mindezek olyan kérdések, amelyek igen könnyen megtanulhatók. Itt is felhívom a t. kultuszminister ur figyelmét ezekre a kérdésekre. Végre is, neveljük gyermekeinket az életnek ! Az igen t. földmiveiésügyi minister ur múltkori beszédében azt hangoztatta, hogy nagy súlyt helyez arra, hogy a gazdasági kérdések a kellő időben oktattassanak és hogy ministeriumában szakképzett egyének legyenek. Nagyon helyeslem ezt az elvet. Ma a szakképzettség az alapja a sikernek, a szakképzettség az alapja annak, hogy tudjunk valamit tenni és elérni. Neveljük, mondom, gyermekeinket az életnek. Ne elvont dolgokat magoljanak csak, hanem tanulják meg azt is, hogyan tegyék a csecsemőt, testvérüket tiszta pólyába. Ezek a fontos kérdések, nem pedig azok, amikkel gyakorlati haszon nélkül terhelik kicsi agyvelejüket. (Ugy van! balról.) Érdekes helyzet az, hogy Magyarország egy községében ez az anya- és csecsemővédelem teljes mértékben keresztül van vive. Magam nem jártam még a fóti telepen, de nagyon szeretném megtekinteni. Szterényi József egy tanulmányban ismertette ezt a telepet. Ott a község három felekezeti iskolájában rendszeresen tanítják a csecsemőápolás alapelemeit. Ott már van anyaotthon, van csecsemőgondozó. Ott meg van valósítva a szoptatási segély, amihez — ki kell emelnem, amint a czikk is kiemeli — a belügyminister ur a maga részéről szintén hozzájárul valamivel. Külön jutalom és dicsérő oklevél illeti azt, aki a magáé mellett más gyermekét is szoptatja. El van rendelve az is, hogy az anyának tiz hónapig magának kell gyermekét táplálni. A csecsemőotthonok ugy vannak berendezve, hogy amikor az anya hajnali 4 órakor elmegy a mezei munkába, gyermekét beadja oda és este 10-ig gondozzák ott. Ez minta-