Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-721
márczius 24-én, szombaton. 341 721. országos ülés 1917 i tagadni — ha az ő helyében lettek volna, hasonló helyzetben ők is ugy cselekedtek volna? Vagyok olyan jó véleménynyel a t. urak felől, hogy azt hiszem, nem ezt tették volna. Rajacsich képviselő ur hivatkozik a Napban megjelent intervjuban a Pasics listájára és azt mondja: erre csak azt jegyzem meg, hogy amennyiben nem apokrif, talán azért kerülhettem bele, hogy egy esetleges nagyszerb agitáczió idején azok a megbízottak tudják, hogy no forduljanak hozzám; hogy micsoda ez a lista, úgymond, nem tudjuk, lehet fekete lista azokról, akikre nem lehet számítani. Nos, e listán 70 név van, melyekből hatot hoztam a nyilvánosság elé, marad tehát 64. Azok között ott van a többek között Hinkovics volt képviselő, Marianovics hírlapíró, kik kiszöktek innen és a délszláv komité szolgálatában állanak, Pasicstól ma is állandó rendes fizetést húznak. Vannak a listában olyanok is, akik bebörtönöztettek és olyanok is, kik régen fel vannak akasztva. (Zaj.) B. Rajacsich József: Persze, engem is fel akarna akasztatni! (Zaj.) Szmrecsányf György: Mindenesetre sajátságos, hogy azok, akik Pasicsra nézve veszedelmesek lettek volna, épen e listába kerültek bele olyanok neve közé, akikre Pasics büszke volt. (Zaj.) Még egy sajátságos dologra hivom fel a t. ház figyelmét. A t. ministerelnök ur azt mondta a múltkor : »Felhivok bárkit, hogy ha tud olyan konkrét esetet, hogy akár a bán, akár a magyar kormány támogatásába vett olyanokat, vagy elvont a megérdemelt büntetés elől olyanokat, akik büntetendő cselekményeket követtek el, álljon elő vele, mert feltétlenül kell hogy elvegye eljárásának következményeit az, aki ezt a súlyos hibát elkövette.« A ministerelnök ur e kijelentésével szemben hivatkoztam Surmin esetére. És én a listánál nagyobb fontosságot tulajdonitok ez esetnek, mivel itt nem a katonai hatóság által kiderített deliktumról van szó, amelyről a ministerelnök ur azt mondja, ez nem elegendő arra, hogy az eljárást megindítsa, vagy bizalmát a kompromittáltaktól megvonja, hanem ez a bán alá rendelt hivatal ténykedése volt, melyért a bán személyesen vonandó felelősségre. Mi történt? Surmin képviselő urnái néhány nappal a szerajevői merénylet után nem a saját háza pinczéjében — ezt nem jól mondtam — hanem a szomszédház pinczéjében . . . (Zaj.) Popovics Dusán: De igen, jól mondta! Hogy a háború alatt, az nem volt jól. Szmrecsányi György: Ez közöltetett a zágrábi rendőrséggel, ennek közegei detektivekkel kiszálltak és házkutatást tartottak és meg is találták a ládákat a pinczében. Méltóztatnak tudni, hogy itt találtatott meg az állami chiffre, a dechiffrirozott táviratok, a chiffrirozott levelező-lapok és azok a jegyzőkönyvek, amelyeknek értelmét a képviselő urak az imént magyarázták. A rendőrség ezek birtokában Surmin képviselő urat letartóztatta. El volt fogva. Akkor az országos kormány részéről történt intervencióra kénytelenek voltak őt a rendőrség börtönéből kibocsátani. S bár azóta a rendőrség állandóan sürgette, mi fog történni e hazaárulással alaposan gyanúsított képviselő ügyében, erre még csak választ sem kapott. Azóta két és félév múlt el és semmi sem történt. (Zaj és ellenmondás a horvát képviselők padjain.) Ez oly páratlan botrány, melyre példát nem tudok. (Ugy van! balfelöl.) A bán eltussolni igyekezett ezen ügyet. E cselekedete annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert oly képviselőről van szó, ki neki politikai támogatója, kivel szemben tehát dupla szigorral kellett volna eljárnia. Ezt nemcsak elmulasztotta, hanem elvonta Surmint az igazságszolgáltatás keze elől és ezzel oly bűnt követett el a haza és a király ellen, melyet eléggé elítélni nem lehet és melyért megtorlást követelünk. (Ugy van! bal felől,) Popovics Dusán: Nem így volt az a dolog! Szmrecsányi György: Skerlecz horvát bán ur Az Est mai számában hosszadalmas nyilatkozatot tesz. Létay Ernő: Németországban nem engednék beszélni, mig meg nem czáfolja e vádakat! (Derültség jobbfelöl.) Szmrecsányi György: E nyilatkozatból megállapítom a következőket: hogy a t. horvát bán ur kiterjeszkedik a gradiskai választásra, kiterjeszkedik mellékes körülményekre, nekem imputál olyan dolgokat, hogy azok, akik engem ismernek, akik nézeteimet, felfogásomat, 12 vagy 13 éves nyilvános közszereplésem után ismerik, azon csak nevethetnek, hogy nekem olyasmit hogyan imputálhat, togy pl. én azért helytelenítem az ő uralmát, mert' ő nem golyóval és akasztófával kormány oz. Ha a bán ur ilyen messzire megy, hogy nekem ilyen dolgokat imputál, akkor viszont azt kérdezem a bán úrtól, hogy ő maga miért beszél hasábokon keresztül mellékes dolgokról, hiábavalóságokról; miért nem nyilatkozik a lényegről; miért nem nyilatkozik arra nézve, hogy volt-e tudomása arról, hogy ezek ellen a képviselők ellen ilyen kompromittáló adatok vannak, aminthogy voltak, és miért nem nyilatkozott az állami chiffre ellopásáról; miért nem nyilatkozott Surmin Györgyről; (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) miért tartotta szükségesnek arról nyilatkozni, hogy tudta hazája és királya iránti kötelességével összeegyeztethetőnek találni azt, hogy ezt az embert elvonta a büntető igazságszolgáltatás elől. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez a kérdés lényege és hosszú nyilatkozatában ennek nyomát sem találjuk, amiből következtethetünk nyilatkozatának valódi értékére. (Ugy van! balfelöl.) A ministerelnök ur azt mondja, hogy ő azt nem tudta. Ha a ministerelnök ur mondja,
