Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-720
r 72Ü. országos ülés 1917 márczins 23-án, pénteken. S33 ha odakünn ily gondolatok fejlődnek. De ezekkel szemben nekünk kell állást foglalnunk, ezekkel szemben kérdeznünk kell, hogy vájjon például Németország hajlandó-e ebből a szempontból az ő határait a mi nyersterményeinknek megnyitni és megengedni, hogy azok vámmentesen menjenek be Németországba, vájjon ő daczára annak, hogy az ipar a legerősebb tényezője, nem akarja-e a maga terményeit is megvédeni? És ezzel szemben fel kell világosítani minden tényezőt, szövetségesünket is, hogy mi politikai téren hű szövetségesek vagyunk, de csak a mi nemzeti egyéniségünknek, politikai, közjogi önállóságunk teljes fentartása mellett és sérelme nélkül, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy mi a közgazdasági közeledésbe szívesen belemegyünk, de közgazdasági önállóságunknak, a saját érdekeink és szükségleteink szerint megállapítandó közgazdasági politika alapjának biztositása mellett. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek pedig nem engedik meg azt, amit a blokkpolitika önönmagában talán tetszetősen követelne, hogy mi maradjunk csak a nyefsterményliferáló ország. Számos jel erre mutat. A kivándorlás, azok az adatok, melyeket felhoztam, hogy Magyarország már elérte a népesedési és kulturális fejlődésnek azt a fokát, melyen már tisztán mint agrár állam tovább nem élhet, és különösen azokat a nagy súlyokat nem viselheti el, melyek az ő pénzügyeire nagyobb mértékben fognak nehezedni, mint azelőtt, hanem Magyarországnak szüksége van az iparnak egy gyorsabb és lendületesebb fejlődésére, mint amilyen vámvédelem nélkül egyáltalában képzelhető. Tehát mindenkinek a szövetségben meg kell barátkozni azzal, hogy ez a szövetség sem politikai, sem közgazdasági téren nem jelentheti a nemzeti egyéniség elnyomását, hanem ellenkezőleg, annak erőteljes kifejlődésének biztosítását és az alapok lerakásában önállóan, saját érdekeink szerint járván el, ezek biztositása mellett hajlandók vagyunk azután egymásnak konczessziókat tenni a részletekben, hajlandók vagyunk egymást támogatni egyéb tényezőkkel szemben mindaddig, mig arra szükség van. Azt hiszem, t. képviselőház, —- és ezt csak per parentesim mondom — a politikai és közgazdasági blokkpolitika nem végezel, nem az utolsó stádium, melyen megyünk. A közgazdasági és politikai blokkpolitikának egyik főczélja az, hogy idővel önmagát feleslegessé tegye és előkészítse az emberiségnek azt a magasabb, nemesebb fejlődési stádiumát, ahol ez a blokk az összes nemzeteknek szolidaritását magában foglalja. De most, ez után a véres háború után, mikor annak szenvedélyei még sokáig utána fognak rezegni, mikor nem tudjuk, hogy nem vagyunk-e újra támadásnak kitéve, szükségünk van arra, hogy összefogjunk, szükségünk van defenzív politikánkat ezentúl is az erőknek erős összefoglalása mellett biztosítani és folytatni ugy politikai, mint közgazdasági téren. De ezt is csak akkor érhetjük el, ha mindannyian erősek maradunk, nem pedig akkor, ha valami nem tudom minő uj alakulásnak kedvéért azt az erkölcsi erot, azt a gazdasági és politikai erőt, melylyel mint meglett, históriailag kifejlett nemzet rendelkezünk, gyengitjük, — ellenkezőleg, ha utat nyitunk a nemzeti egyéniség teljes kifejlődésének. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha különösen Magyarország, mely e tekintetben az összes szövetségesek közt legmostohább helyzetben van, minél teljesebben kifejtheti összes erőit, a gazdaságiakat, politikaiakat, kultiiraiakat és katonaiakat is. Mert azok a katonaiak is még fokozásra képesek, azok után a csodák után is, melyeket hőseink műveltek, ha a magyar nemzet lelkébe bevonul a teljes harmónia, ha bevonul a teljes összeolvadás a katona és a magyar hazafi közt, mely ma mindig problémákkal és kétségekkel kell hogy küzdjön, amelyeket leküzd ugyan, de ez a leküzdés is erőpazarlás. Ha ezen összeütközések nincsenek, akkor érvényesül majd a teljes erő. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) ' Nem képzelem, hogy annál a nemzetnél, melyet a gondolkozók nemzetének neveznek, ezeket a nagy szempontokat fel ne tudnák fogni és fel ne tudnák fogni ezt is, amit csak czélzásként akarok mondani a birodalmi belügyi államtitkár nyilatkozatának azon részére, hol a telepedési, Wohnsitz-politikáról beszél, hogy ne látnák azt, hogy ez nem lehet Németországnak érdeke. Nóta benő egy pillanatig sem állítom, hogy ilyen czélzás és ilyen gondolat foglaltatott a belügyi államtitkár beszédében, de más hangokat, alldeutsch hangokat hallok, melyek német közgazdasági foglalást német naczionálista háttérrel akarnak Magyarországra előretolni és itt létesíteni. Ez, t. képviselőház, nem Németországnak érdeke és semmi esetre sem a mi nemzeti érdekünk. Nekünk vigyáznunk kell és ezt nem lehet eléggé a t. kormánynak figyelmébe ajánlani, a földbirtok-mozgalmakra, különösen ilyen időpontban, midőn azok a sajnálatosan reánk nézve igen kedvezőtlen valutaviszonyok ingert és csábot nyújtanak arra, hogy valaki itt aránylag olcsó pénzen az ő valutájához képest befektetéseket eszközöljön és birtokot vásároljon. Vigyáznunk kell arra, hogy ez a csáb ne okozzon nemzeti eltolódást a mi birtokpolitikánkban, és e tekintetben még német szövetségesünkkel szemben sem tehetünk különbséget, kiknek nem az a nagy nemzeti német érdekük, hogy holmi német nyúlványokat bocsássanak ki Magyarországban, hanem az a nemzeti érdekük, hogy azt az egységes magyar nemzetet, mely az ő leghívebb szövetségesük és az osztrák-magyar monarchiával való szövetségnek legbiztosabb támasza és egyszersmind a keletről fenyegető minden veszedelmekkel szemben a legerősebb védbástya, megerősítsék, megszilárdítsák és közgazdasági politikát itt magyar nemzeti szempontból segítsenek csinálni, nem pedig idegen naczionálista szempontból. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mélyen t. képviselőház, kötelességemnek tartottam ezeket teljes nyíltsággal elmondani, abban
