Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

720. országos ülés 1917 m keltett világszerte. Még önök is, t. képviselőtársaim, alak 67-es alapon állnak és azelőtt talán nem voltak hívei az önálló magyar hadseregnek, most meggyőződhettek arról, hogy annak a világon semmi akadálya nincs. Ahhoz, hogy a magyar nemzet igazi erejét kifejthesse, szükséges, hogy a nemzeti gondolat teljességét belevigye a magyar hadseregbe és ne tűrje, hogy idegen jelvények alatt, idegen parancsszó alatt legyen kénytelen a magyar katona küzdeni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Lehet, hogy ezt ellenzik Bécsben, ellenzi talán a kormány és talán önök között is egynéhányan, de ha a fronton küzdők hazajönnek, — remélem, hogy minél többen, jönnek haza — akkor semmi hatalom nem lesz elég ahhoz, hogy ennek a nemzeti gondolatnak megvalósítását megakadályozza. (Tetszés és helyeslés balfelől.) Szintúgy hiába akarják önök megállítani az idő kerekét a választójog kérdésében. Bízom a magyarok Istenében, hogy ennek a háborúnak dicsőséges vége nem soká késik. Gondoljanak önök arra, hogy önök közül is sokan, a most elnöklő alelnök ur is, igenis felesküdtek az általános titkos választói jogra és sohsem helyeselték gróf Tisza István álláspontját. És most, mikor nagyobb hatalmak is összedőltek, mint a magyar kormány, mikor megértük, hogy a czári hatalom is összedől, akkor csak nem hiszik önök. hogy egy ilyen reakcziós kormány, mint amilyennek ekszponense Tisza István, meg ne bukhatnék. (Tetszés balfelől.) Meggyőződésem az, hogy Magyarországot csakis a demokratikus politika és az erősen radikális magyar soviniszta politika mentheti meg. A 48-as demokrácziának kell uralkodóvá válnia Magyarországon, mert a népjogok iránti vágy, a demokratikus átalakulás iránti vágy a küzdő nemzetben oly erőre kap, hogy azt semmiféle hatalom a világon meg nem állithatja. Es én itt a nemzeti kérdésben nem átallom megmondani, hogy a végletekig is elmennék. A magyar törvényhozásnak elsősorban az ügynevezett nemzetiségi törvényt lenne kötelessége eltörölni. Nem komoly dolog, hogy egy olyan törvény legyen a magyar törvénytárban, amelyet soha végre nem hajtottak és Isten mentsen, hogy végrehajtsanak, mert ezzel szemben áll igen sok élő törvényünk, amely épen ellenkező módon intézkedik. Mirevaló egy ilyen törvényt fentartani, amely csak anyagot ad az izgatóknak, hogy az egyik Oláhországban, a másik Németországban panaszkodjék és közben erre a törvényre hivatkozzék. Egy ilyen törvényre a magyar nemzetnek nincs szüksége. El kell tehát törölni, mert ebben az országban, ha fenn akar állani, ismétlem, arra nincs más mód, mint a demokratikus és magyar soviniszta nemzeti alapra helyezkedni. Minthogy pedig ezt a kormány programmjában nélkülözöm, a jelentést nem fogadom el. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy most a bejelentett sürgős wrczius 23-án, pénteken. 327 ínterpelláczió meghallgatására kell áttérnünk, a vitát mára félbeszakitom. Leszek bátor megtenni javaslatomat a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom a tisztelt háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, szombaton, 1917. évi márczius hó 24-én délután három órakor tartsa és annak napirendjére a mai napirend tárgyalásának folytatását tűzze ki. Méltóztatnak e javaslatot elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatnak jelentem ki. Gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Mindenekelőtt meg akarom indokolni azt a szerénytelenségemet, hogy interpelláczióm megtétele számára a sürgősség kiváltságát kértem. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy most szerdán már egy hete volt, amikor ezt az interpellácziómat be akartam jelenteni. Akkor más interpellácziók előadása leszorította az akkori napirendről, lévén márczius 15-ike előestéje, ahol mindnyájunknak érdekében állott, hogy az ülés ne a késő esti órákban fejeztessék be. Most szerdán tudvalévő okokból nem voltam abban a helyzetben, hogy interpellácziómat előadjam ; és mivel annak tárgyalása, hogy ugy mondjam, most lép az aktualitás stádiumába, szükségesnek, fontosnak tartottam, hogy ne várjak vele a jövő hét szerdájáig. Szó van t. i. az általam itt már többször felhozott közgazdasági kiegyezés kérdésének egyik fontos mozzanatáról, mely ugy látszik, most következik be a Németországgal való tárgyalások megindulásával. S mielőtt azok megindulnának, vagy azok legelső stádiumában, kötelességemnek tartom, hogy azoknak feltételeiről, azoknak, hogy ugy mondjam, alkotmányjogi, közgazdasági és erkölcsi alapjairól itt néhány őszinte szót elmondjak abban a tudatban, hogy amit e tekintetben el fogok mondani, az legnagyobb és leglényegesebb részében nemcsak az én egyéni nézetem, hanem azon elvi alapból kifolyólag, melyen a háznak ezen oldalán mi állunk, Magyarország közvéleménye egy igen nagy részének : az egész független közvéleménynek közös meggyőződése (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s még a függetlenségi pártokon kívülálló, az ő elvi álláspontjukat nem valló számos gazdasági érdekkörnek és a közvélemény egyéb rétegeinek és köreinek nézete is. (Ugy van ! balfelől.) Mélyen t. képviselőház ! Márczius 28-án látott napvilágot a német birodalomnak félhivatalos közlése a német birodalmi gyűlés költségvetési bizottságának egy üléséről, amelyben Helfferich belügyi államtitkár az osztrák-magyar monarchiához való közgazdasági viszonyról nyilatkozott. Ennek a nyilatkozatnak lényege — csak néhány szót fogok belőle felolvasni — abban csúcsosodik ki, hogy mivel az osztrák és magyar kormány tárgyalásai a monarchia két állama közt létesítendő közgazdasági viszonyról immár befejezéshez jutottak, ezeknek a megállapodásoknak alapján indulhatnak