Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

926. országos illés 1917 csak liferálni tudja alkotmányos jogainkat, hogy sajátmagának kitüntetést, hatalmat szerezzen. Rút önzést látok a kormány magatartásában, fejetlenséget, tehetetlenséget intézkedéseiben, azért a jelentést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbáloldalon. Félkiáltások : Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) márczius 2É-án, pénteken. 3^3 képviselő felálljon és nyomatékosan, bizonyos szándékos czélzatossággal kijelentse, hogy ö nem magyar, hanem szerb, (Mozgás a bal- és a szélsöbáloldalon.) ez, azt hiszem, a türelmet tekintve, amelyet a magyar nemzet minden alkalommal és ez alkalommal is tanúsított, példátlan az összes czivilizált nemzetek történetében. (Ugy van! a bál- és a szélsöbáloldalon.) Polónyi Géza: Letagadja a magyar állampolgárságot. Sümegi Vilmos: A mi törvényeink szerint, — igaz, hogy egy időben ezt is el akarták homályosítani a szabadelvű kormányok, — ő is épen olyan magyar állampolgár, ha idegenajku is, mint mi. (t>gy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) És ő a magyar állampolgársággal szemben épen a mai időkben ily kihívóan azt az emiitett kijelentést meri tenni. Képzeljék el, mélyen tisztelt képviselőtársaim, hogy a német parlamentben fel fog állani egy képviselő és azt mondja, hogy ő nem német ember, hanem franczia; vagy hogy fordítsuk meg és képzeljük el, hogy a franczia parlamentben valaki feláll, épen a mai időben, hogy ő nem franczia, hanem német, hogy az minő következményekkel járna! (Mozgás a bal- és a szélsöbáloldalon.) Szmrecsányi György: Ezt csak itt lehet tenni. Sümegi Vilmos: Nem mondhatok természetesen bírálatot arra nézve, hogy a Szmrecsányi György igen t. képviselőtársamnak interpellácziójában felhozott vádak tényleg olyanok-e, amelyek alkalmasak arra, hogy báró Eajacsich urat mint hazaárulót kell elitélnünk, mondom, ezt én nem tudom, meg vagyok róla győződve, hogy a vádak, amelyeket felhozott, oly írásokon alapulnak, amelyeket épen a mi hadseregünk legfőbb vezetősége ott foglalt le Szerbiában; a szerb ministerelnök irományai közt találták meg. Hát hogy van az, hogy ott nem volt a magyar képviselőháznak minden horvát és szerb nemzetiségi tagja felsorolva, hanem csak hat és hogy van az, hogy épen ö is köztük volt? Amire persze ő azt mondja, hogy lehet, hogy talán egy báli meghívót akart Pasics neki küldeni. (Derültség balfelöl.) En nem tudom, a magyarnak talán nincs is erre kifejezése, de a német azt mondja erre, hogy Galgenhumor. Nagyon különösnek tartom, hogyha egy meglett férfiút, a képviselőháznak tagját ilyen súlyos váddal illetik, akkor humorizáljon és ilyen vicezet csináljon. Azt is mondta, hogy talán épen azért volt abban a névsorban felsorolva az ő neve is, mert ő a szerb kormány részére nem volt eléggé megbízható, talán épen ismert magyar érzelmeinél fogva, Én nem hiszem, hogy Horvátországban, Szlavóniában, szóval a magyar szent korona birodalmának nem magyar részében épen csak ez a néhány képviselő lett volna megbizhatat41* Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szász Pál jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülésben egyik nagyrabecsült képviselőtársam a beszéde végén azt mondta, hogy ő az úgynevezett radikalizmusnak nem hive. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Én a magam részéről az ellenkező nézetet vallom és igenis a gyökeres javításnak, a gyökeres újításnak vagyok hive, még pedig különösen két fontos területen. Az egyik a nemzeti demokráczia a polgári eszmékben, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy ezt a beteg országot jobb helyzetbe juttassák. Szükséges tehát, meggyőződésem szerint, hogy a demokratikus haladás terén igenis radikálisak legyünk, az igazi régi hagyományoknak megfelelő nemzeti radikalizmusnak legyünk hivei, annak a nemzeti demokrácziának, melynek leghívebb _ és legdicsőbb apostola Kossuth Lajos volt. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsöbáloldalon.) De, t. képviselőház, amint meggyőződésem, hogy Magyarország ujjáteremtése csakis e módon lehetséges, a demokratikus alapokon, ép ugy meggyőződésem, hogy a demokráczia csakis magyar nemzeti demokráczia lehet és ennek a kettőnek együtt kell haladnia az egész magyar politikai életben. (Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Épen e kettős szempontból végtelenül sajnálom azokat a jeleneteket, melyeknek tegnap voltunk tanúi itt a képviselőházban. A tegnapelőtti ülésben egy horvátországi képviselő, ki mint a horvát szábor küldöttje vesz részt üléseinkben, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) hogy valaki félre ne magyarázza az ő egyéniségét, kijelentette, hogy: »En nem vagyok magyar, én szerb vagyok«. Nagyon természetes, hogy már demokrata mivoltom is kizárja azt, hogy bárkit, bármily nemzetbeli legyen a világon, gyűlöljek. Kizárja azt, hogy ne kívánjam minden nemzet teljes szabadságát, teljes függetlenségét és minden nemzetbeli jólétét is, de amikor mi 32 hónap óta egy oly világháborúban élünk, amelyhez foghatót még a világ nem látott és amely világháborúnak kezdete és közvetlen okozója talán épen Szerbia volt, hogy épen akkor, amikor a szerbek elleni háborúban sok százezer magyar ember életét és vérét áldozta fel, hogy akkor itt, a magyar képviselőházban, egy országgyűlési