Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

314 720. országos ülés 1917 márczius 23-án, pénteken. vagy a szentbernáthegyi kutyáknak is szavazati jogot kell adni, mert hiszen ezek is több emberéletet mentenek meg, mikor a Mont-Blancot a lavina el szokta borítani. így - állítani be a választói jogot és ily viczczel ütni el, azt hiszem, még sem lehet. Jogot kell adni a népnek feltétlenül. Hisz nem teszem fel a t. ministerelnök úrról és a többségről azt az Ízléstelenséget, hogy azon választójog és törvény alapján akarna esetleg uj választást eszközölni, amelyet az ellenzék hozzájárulása nélkül alkottak meg azon kerületi beosztás szerint, amelylyel a kitiltott vagy magát távoltartó ellenzék hozzájárulása nélkül maguk között megcsinálták a mandátumok bebiztosítását. Hisz ez a törvény, t. ház, szógyen. Azt a felülkerekedett pillanatnyi fölgerjedésben alkották meg s ez mentheti talán annak létrejövetele módját; de azt fentartani, ahhoz görcsösen ragaszkodni szégyen lenne a nemzetre, szégyen a többségre és a kormányra egyaránt. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Oly törvény ez, amelynek alkotásába a kisebbség egyáltalán bele nem szólhat. Annak távollétében önkényesen feldirib-darabolták a kerületeket, a beérkezett főispáni jelentések szerint s megcsinálták a választójogot ugy, hogy annak alapján a mindenkori kormánynak többségét örökidőkre biztosítani lehessen. (Ugy van! balfelöl.) Nem lehet egy választójogi törvénynek czélja a hatalmon levő kormány többségének mindenáron való biztosítása. Egy választójogi törvénynek olyannak kell lenni, ha igazán becsületes, hogy a jogot mindenki megkapja, akit igazán megillet és hogy mindenkinek módja legyen azzal a joggal szabadon élni. Biztosítani kell ezt, valamint azt is, hogy a visszaélések ezen joggal meg fognak toroltatni. Azon igen terjedelmes jelentések aprócseprő mozzanatai helyett jobb szerettem volna, hogyha erre vonatkozó jelentés érkezett volna az igen tisztelt ministerelnök úrtól. Ezt azonban sajnosán kell nélkülöznöm. De nélkülöznöm kell egyebeket is. Viszont van benne nem egy oly intézkedés, amely nem szolgál örömömre sem nekem, sem azoknak, akik velem egyformán gondolkoznak. A czenzura szigorítása bizonyára nemcsak aggodalommal, hanem megdöbbenéssel is kell hogy eltöltse a szabadságnak, a szabadelvüségnek minden igaz barátját. Amily jogosnak tartom háború idején a hadviselés érdekei szempontjából az ellenőrzés gyakorlását, époly helytelennek tartom, amikor ennek ürügye alatt a sajtószabadság ellen, a gondolatok szabad közlése ellen intéznek jóformán nap-nap után ártalmas merényleteket. (Ugy van! a baloldalon.) Avagy mi egyébnek tartsam azt, amikor a vezérczikkek, vagy más politikai vonatkozású czikkek, amelyek pedig a legtávolabbról sem ütköznek a hadviselés érdekébe, csak megnyirbálva jelenhetnek meg, sőt egyszerűen el is tiltják azokat? Megczenzurázzák a választójogról szóló, a kormány eljárását biráló czikkeket, sőt annyira ment már a czenzura túlkapása, hogy szépirodalmi közleményeket, költeményeket is töröl, amelyek pedig kizárólag esztétikai szempontból birálandók el; sőt nemcsak inkriminálja azokat, de megjelenésük miatt egyes lapokat el is kobzott és újranyomásukat csak azon költemény elhagyásával engedi meg. Ez túlzás, még pedig olyan túlzás, amire nagyon helytelenül ragadtatja . magát a t. kormány, illetőleg az a közege, amelynek ez a kezére van bízva. Érdemben nem kívánok belemenni ezekbe a dolgokba, egyik-másikuk úgyis birói eljárás alatt áll csak hangsúlyozom, hogy a czenzura túlkapásait napról-napra kell tapasztalnunk, ami igazán tovább nem tűrhető. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék a kormánynak kissé behatóbban figyelnie a czenzorok működésére; ne hagyják őket egészen szabadon, a saját belátásuk szerint intézkedni. Végeredményben a megezenzurázott, csonkán, bénán megjelenő czikkek a közönséget nem a czenzura, hanem a kormány eljárása ellen provokálják éles kritikára. A czenzurát csakis ott szabad alkalmazni, ahol a hadviselés . érdekei csakugyan komolyan vannak veszélyeztetve. (Helyeslés a baloldalon.) A kormány jelentéséből nem látom a jövő képét. A kormány mostani intézkedéseiből már következtetéseket kellene vonni a béke Magyarországára. Amint békében előkészítik a háborút, ugy már a háború alatt elő kell készíteni a békét. Ennek nyomait nem vagyok képes felfedezni a jelentésben. Tudjuk nagyon jól, hogy a háború súlyos terheket ró ránk és ma inkább, mint valaha, igaz Montecuccolinak az a mondása, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. Évtizedekre kiható súlyos terhet ró a háború a nemzetre, de nem látjuk a kormány jelentésében azokat az intézkedéseket, amelyek e súlyos terhek elviselésére képessé igyekeznének tenni a nemzetet. Sok szó esett mostanában a többtermelésről. Csakugyan be kell látnunk, hogyha azt akarjuk, hogy Magyarország a fokozott igények, fokozott szükségletek között is megtartsa teljesítőképességét, akkor fokoznunk kell a mi földünk erejét, többtermelést kell létesítenünk Magyarországon, mert csakis annak hozamával ellensúlyozhatjuk a többszükségletet. Erre vonatkozólag azonban semmiféle intézkedést nem látok a jelentésben. A háború megtanított bennünket arra, hogy

T nem elegendő csupán a kenyérmagvak termelése. Kellene olyan mezőgazdasági termeivényeket is produkálni, amelyeknek háború és béke idején egyaránt lehetne szerepe, pl. a higiéniában. Gyógyfüveket, gyógynövényeket kellene termelni, amelyek sokkal értékesebbek nagyon sok más növénynél. Nem látom a jelentésben azt sem, hogy a kormány módot és alkalmat kívánna nyújtani a háború hőseinek méltó és illő elhelyezésére. A ma-