Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

12 710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. kormányt nyilatkozatra akarnám ezzel szorítani. Ellenkezőleg : hallgatása érthető, a mai viszonyok között egyebet nem is tehet. T. ház, szólni fogok erről a kérdésről természetesen ugy, hogy a hadi helyzetre és a különös körülményekre figyelemmel legyek. Elsősorkan is foglalkozni kívánok az ellenségeink által felállított nemzetiségi princípiummal, azzal az alaptézissel, hogy a monarchia puszta létével ellentétben áll az emberi fejlődéssel, a nemzetek jogaival, hogy addig nem lehetséges a béke, amíg ez a monarchia és különösen Magyarország, mint állam, fel nem daraboltatik. E felfogással magyar embernek kötelessége foglalkozni, mert hiszen a nemzetiségi kérdés nálunk egyike a legfontosabb, legnevezetesebb kérdéseknek. Amint már emiitettem, hasonló hangokat itt, a mi táborainkban is hallottunk. Éppen ezen hangok nyertek utat a külföldre és kerülnek megint elénk most, mint békefeltételek. Bizonyítani kívánom elsősorban — talán kissé elvont a tétel és unalmas, de azért mégis kötelességemnek tartom ezt — hogy a monarchia és Magyarország léte nemcsak hogy nincs ellentétben az emberiség és a haladás érdekeivel, hanem ellenkezőleg a monarchia léte és Magyarország független léte szükséges ahhoz, hogy Európa e pontján, amelyen élünk, a béke fentartassék, a haladás az emberiség javára lehetséges jegyen. (Általános helyeslés.) És bizonyítani kívánom e tétel igazolása után, hogy minek kell egyfelől a külpolitikában érvényesülnie, viszont a háború után, minek a belpolitikánkban, abból a czélból, hogy azt a természetes, azt a történelmi hivatást, amelyet betöltenünk szükséges, be is tölthessük. (Halljuk ! Halljuk!) Foglalkoznunk kell e kérdéssel azért is, mert, hogyha ellenségeinknek igazuk lenne, a mi győzelmünk csak múló siker lehetne, mert hiszen egészen bizonyos, hogy ha a mi létünk, a mi haladásunk, fejlődésünk, gyarapodásunk, ellentétben van az emberi haladás érdekével, akkor a mi mostani győzelmünk csak múló siker lenne, csak ujabb katasztrófáknak, ujabb háborúknak lenne szülőoka mindaddig, amíg az emberi haladásnak azon törvényei igazán és helyesen nem érvényesülnek és azokat az állapotokat elő nem időzik, amelyek ebben a tekintetben szükségesek. Azon elv, hogy t. i. minden egyes nemzet teljes függetlenségre tarthat igényt, elsősorban az entente hozzánk intézett válaszjegyzókében foglaltatik, de Wilson, az Egyesült-Államok elnöke szintén utalt a szenátushoz intézett jegyzékében rá, ha nem is hegyezi ki oly mértékben és formában ellenünk, mint az entente. Ez annál nagyobb baj, mert hiszen ő az erre az elvre átalakított világra, az ezen az elvi alapon átalakított jrolitikai szituáczión akarja felépíteni az örök béke épületét. Azt kívánja, hogy a nemzetiségi elv alapján szétdarabolt országunk állapota az örök béke formulája utján örök időre konzerváltassék és hogy a mi feldarabolt állapotunk örök időkre megmaradjon. Nagyon könnyű volna e beállítással szemben ugy érvelni, ahogy azt sokan meg is tették, hogy tessék, seperjenek az urak a maguk ajtaja előtt. Azt hiszem, túlságosan könnyű volna az érvelés és elintézésnek ezen módja, mert hiszen abból, hogy valaki valami helytelent követ el, nem következik az, hogy ha valaki ugyanazt teszi, az már helyes legyen. (Igaz! Ugy van!) Nekünk tehát magával a princzipiummal kell foglalkoznunk és én e princzipium legvilágosabb kifejtését nem is az entente jegyzékében találom meg, hanem megtalálom egy román politikus beszédében, Take Jonescu beszédében, amelyet 1915. évi deczember havában a román parlamentben tartott, ahol ő, magyarra fordítva, a következőket mondta: (Halljulc! Halljuk!) Azt mondja: »A franczia forradalom óta két uj momentum kerül napirendre az emberiség életében. Az egyik a nemzet szuverenitása a nemzet belső életében, a másik ugyanaz a szuverenitás a nemzetek egymásközti érintkezésében. A nemzeti szuverenitás fogalma a nemzetközi viszonyokra való alkalmazásában ilyformán a nemzetiségi elv elismerésére vezet, mert a nemzetiségi elv nem egyéb, mint joga oly emberi csoportoknak, amelyeket összetartanak a múlt emlékei, a jelen érdekei, vagy lelkük aspirácziói arra, hogy kényszertől mentes, szabad életet éljenek, akármekkora e nemzethez tartozók száma, bármekkora a terület, amelyen élnek és bárminő szerzett jogot gyakorol is felettük a hódítás, még ha évszázadokra is menne vissza, mint pl. a magyar hódítás a hegyeken túl lévő románokkal szemben.« Ez a nemzetiségi elvnek legmeztelenebb proklamácziója és igényt tart arra, hogy minden nemzetiség, még a legkisebb is, akárhol lakik, akár mekkora is területe, önálló független állami életet élhessen, hogy önálló független politikai államot aláirthasson, tekintet nélkül arra, hogy kik a szomszédok és milyenek a viszonyok, amelyek közt él. (Mozgás.) Nem igényel hosszú bizonyítást, nézetem szerint, hogy ez a beállítás, ez az egész ideológia a nemzetek fejlődési törvényeivel homlokegyenest ellentétben áll. A haladás ma a nemzetekké tömörült egyesek békés versenyén épült fel és e versenyben a háború csak az ultima ratio. Az a világfelfogás, amely a nemzetek egyéniségét állandónak, változhatatlannak tekinti és deklarálja és ennek alapján a nemzetek közötti viszonyt is állandónak, változhatatlannak akarja minősíteni és egy örök béke formula Prokrustes ágyába beszorítani, e világfelfogás meg nem állhat, mert a nemzetek egyéniségei sem nem állandók, sem nem örökéletüek. Hisz minden korban, minden időben, igy a jelen korban is születnek uj nemzetek. Hiszen ha figyelemmel kísérjük a törté-