Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

166 715. országos ülés 1917 márczias 17-én, szombaton. czikkek árát feltétlenül makszimálni. (Ugy van! balfelől.) A földmivelésügyi minister ur utolsó felszólalásában hangoztatta, hogy itt nincs szükség nagy programúira, hanem komoly munkára, de elfelejti, hogy ő is csak egy kis programmrészletecskét mutatott be nekünk, midőn hangsúlyozta, hogy a földmivelésügyi ministeriumba be akarja hozni a mezőgazdasági kvalifikácziót, továbbá, hogy a gazdasági gyakorlati oktatást kívánja fejleszteni és elterjeszteni. Mindez programm, de nem elegendő. Igenis jogunkban áll megtudni, hogy mi a kormány terve. Szokás volt, hogy minden évben a költségvetési vitában az egyes szakministerek tájékoztatták a képviselőházat a ministerium jövő terveiről. Most nem lévén költségvetési vita, ezt a vitát használjuk fel arra. hogy egyrészt saját eszménket előhozzuk és a sérelmekre orvoslást kérjünk, de egyszersmind számon kérjük a kormány jövő terveit. Azért is szükséges továbbá egy programm adása, hogy a mezőgazdák, kisgazdák és a közönség a jövőt illetőleg megnyugtatást nyerjenek. Mert először elvitték a gazda fiát, azután a szekerét, a lovát, azután a termését, azután elvettéka vetőmagját, végül elvették még a pénzét is és most azt kívánják, hogy tovább is termeljen, és hogy nyugodtan tartson ki; (Ugy van! balfelől,) hogy az eke vas küzdj e ki a végső győzelmet, azonban nekik ebben a nagy munkában nem segítenek és nem hagyják meg nekik azt a rereményt, hogy ennek a nagy küzdelemnek eredménye lesz és hogy meg fogja a maga jövő boldogulását találni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, szükség van tehát arra, hogy a kormány és kivált a földmivelésügyi minister ur ugy a képviselőházat, mint az országot a háború utáni programmjáról tájékoztassa, (Ugy van ! a szélsőbaloldalonj mert részünkről ez nem szeszély, hanem a háború sikerének s elsősorban a gazdaközönség sikerének érdeke, amely e háborúban a legnagyobb áldozatot hozta. HÓdy Gyuia: Klebelsberg fogja megadni a tájékoztatást! Arra várnak ! Ö mindent tud ! Laeline Hugó: Még egy szót sem hallotunk arról, hogy a jövőben hogy gondolja a kormány a mezőgazdasági hitel kérdésének a megoldását. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy a konjunktúrák a mezőgazdaság terén óriási változáson mentek keresztül. Azelőtt egy holdnak instrálásához talán 3000 korona kellett, ma sokkal több kell. Akinek azelőtt 100.000 koronája volt, bérbe vehetett egy ezerholdas birtokot, ma ehhez egy millió kell. Szóval, a mezőgazdasági felszerelések ára oly óriásilag emelkedett, hogy nagyon félő, hogy a gazda, ha a háború után a nagy terhek bekövetkezvén, megszorul, a nagy ár által csábittatva ingó felszerelését el fogja adni. (Ugy van! balfelől.) Már pedig ha a gazda nem fog befektetni, hanem még meglevő felszerelését és állatállományát is eladja, akkor ne beszéljünk többtcrmelésről. .. . ,• . Eőfontosságu kérdés tehát — ez is programmpont — a mezőgazdasági ingóhitel, a creditagrioole kérdése. Ennek megoldása nélkül a kisgazdák a háború után nem fogják felszerelésüket kiegészíthetni és meglevő felszerelésüket megtarthatni. Ez is bizonyítja, hogy igenis programmra van szükség és én nem is tudom, hogy . a t. földmivelésügyi minister ur miért tagadja, hiszen az egész ministerium egyebet sem csinál most, mint az átmenetre és a háború utáni időre kidolgozza a munkaprogrammot. Méltóztassék megengedni, hogy Hantos Elemér t. képviselőtársamnak a szénkérdésben fejtegetett egyes nézeteit kibővitsem és kissé helyesbitsem. A széninség és a szénihány egyik főoka az oláh betörés. Nevezetesen egész évi széntermelésünk a háború előtt százmillió métermázsa volt. Ez a termelés a háborúban 90 millió métermázsa termelésre apadt. Ebből 20 millió métermázsát termelt a zsilvölgyi és petrozsényi bánya, tehát majdnem negyed részét Magyarország széntermelésének Petrozsény termelte, napi 620 vaggont. Ettől voltunk közel egy félévig teljesen megfosztva. Ma is a helyreállítási munkák csak annyira haladtak, hogy az eddigi termelésnek felét, 300 vaggont tud Petrozsény termelni. Ez is mutatja, hogy mily vétkes könnyelműség volt Erdély határait meg nem erősíteni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Ezért az egyért keh lene távozniok. Laehne H ugó : Ha semmi mást, de Petrozsényt meg kellett volna erősíteni, mint egy várat és egy hadtesttel meg kellett volna védeni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Itt rámutathatok a német példára, amikor 1915. elején a porosz határnál jártak az oroszok, akkor a porosz szénbányákat óriási haderővel erősítették meg és szervezték , a védelmet. Épen a mi csapatainkat, a negyedik hadtestet küldték oda. Ugyanazt kellett volna megtenni Petrozsénynél és akkor sok nyomoruságtól és szenvedéstől, de sok ipari és közgazdasági kártól is menekült volna az ország. Még egy másik helytelenségre is rá kell mutatnom. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) A háború elején a kormány bölcsei összeültek és kidolgoztak egy iparfejlesztési és az ipari tevékenységet fokozó programmot és pedig ugy a polgári ipar terén, de kivált a hadiipar terén. Nem gondolták meg azonban azt, hogy a fokozott iparhoz azután több szén kell és nem gondoskodtak arról, amint már voltam bátor kimutatni, hogy több szén termeltessék, hanem ellenkezőleg meghagyták és tűrték, hogy százmillió métermázsáról az évi termelés 90 millióra apadjon. Ez alatt Ausztriában megfordítva történt és a háború alatt a széntermelést nagyban fokozták. Ezt kell tennünk nekünk is, ha nem akarunk Németország adófizetői lenni, mert Németország a szénre 20 százalékos értékadót vetett ki és a mi szénbehozatalunk Németországból jelenleg 30 millió métermázsa. Ez évi 15 millió korona adót jelent,