Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

160 718. országos ülés 1917 márczius 17-én, szombaton. lan hűségünkről a haza iránt, valamennyien kivétel nélkül egyetértünk. Ugron Zoltán : Tisztán beszéljenek! Pop Cs. István: Önnel nehezen lehet tisztán beszélni. (Derültség balfelol.) Van azonban a nyilatkozatnak egy olyan része, mely politikai tartalmú és ezért lerontja a nyilatkozat értékét. Legyen szabad ezt röviden beigazolnom. Nemzetiségi jogainknak és érdekeinknek habár szerény biztositéka a 68-iki törvényekben van lefektetve és ezek közül különösen a népiskolai közoktatásról szóló XXXVIII. és a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló XLIV. törvényezikk. Évtizedeken át sürgettük ezeknek a törvényeknek végrehajtását, sőt a régi szabadelvű párt uralma és égisze alatt jött létre az u. n. mérsékelt román-párt, mely progranimjául épen ezek végrehajtását tűzte ki. Ezekről mondotta gróf Tisza István, hogy lényeges részükben végre sem hajthatók s a nemzet öngyilkosságot követett volna el, ha azokat végrehajtja. Ugron Zoltán; ügy van! Pop Cs. István: A szabadságért és a nemzetiségi egyenjogúságért nekünk még nagy harezot kell vívnunk. Ez az oka annak, amiért ezt a nyilatkozatot sok román nem irta alá, aki saját múltját, évtizedes küzdelmét nem akarta megtagadni. De emlékeztetem a t. házat a választói reformjavaslat egész tárgyalási anyagára, ahol leplezetlenül a nemzetiségekre való tekintettel tagadták meg az általános választói jogot és osztották be a választói kerületeket. Ugron Zoltán (közbeszól). Elnök: Ugron Zoltán képviselő urat ismételve kérem, méltóztassék közbeszólásoktól tartózkodni. Ha a képviselő ur szükségét látja annak, hogy reflektáljon Pop Cs. István képviselő ur beszédére, ezt megteheti házszabályszerű jogezimen, azonban nem fogom megengedni, hogy folytonos közbeszólások alakjában a szónokló képviselő úrral vitát folytasson. Pop Cs. István: Nem foglalkoztam volna ezzel a nyilatkozattal, ha annak kiállítói nem vindikálnák maguknak azt, hogy ők a románság hivatott vezetői és képviselői, mert a román néptől nem kaptam ilyen politikai nyilatkozat megtételére felhatalmazást. Ük megtagadhatják multjokat, de a román nép nem tagadhatja meg évszázados küzdelmeit és nem mondhat le jogos érdekeinek alkotmányos érvényesítéséről. Sajnálattal olvastam gróf Bethlen Istvánnak 1917. évi márczius hó 3-án tartott beszédében kifejezett ama kívánságát, hogy azon románokat, akik a határokon élnek, ki kell telepíteni és velük szemben behozni a magyarságot. Végtelenül sajnálom, hogy ezt helyeslés közben mondhatta a házban és pedig egy oly kaliberű ember, mint gróf Bethlen István, ki az utóbbi időben magas királyi kitüntetésben részesült. (Mozgás.) Köztudomású dolog, hogy az erdélyi román ezredek vitték végre a legdicsőbb fegyvertényeket, Laehne Hugó: A székelyek! Pop Cs. István: ... és most azzal fenyegetni meg, hogy meg fognak fosztatni a rögüktől, azt hiszem, nem hazafias dolog. Huszár Károly (sárvári): Bethlen István ezt nem mondta soha. Ezt egy perczig sem lehet a magyar képviselőházban elhallgatni. Tessék meggondolni Erdélyben hogyan visszhangzik ez a szó. (Zaj.) Pop Cs. István: Bethlen István a következőket mondotta (olvassa): »Ennek útját a békekötéskor szabaddá kell tenni azáltal, hogy Románia nekünk ne pénzben, hanem földben adjon kárpótlást, ahová azokat a megbízhatatlanoknak bizonyult elemeket, akik a határokon élnek, letelepítj ük« . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbäloldalon: Ez más!) Gondolja meg a képviselő ur, hogy azok a hozzátartozói ama vitéz katonáknak! Huszár Károly (sárvári) : Azok pedig ezerszámra rosszul viselkedtek. Elnök: Kérem Huszár Károly képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Huszár Károly (sárvári) : Majd bizonyítok. Elnök: Ismételve kérem Huszár Károly képviselő urat, hogy a közbeszólásoktól és különösen az ilyen gyanúsító közbeszólásoktól méltóztassék tartózkodni. (Helyeslés.) Pop Cs. István: Ismét felütötte fejét az a szerencsétlen idea, hogy a nemzetiségi kérdést ugy lehet megoldani, ha annak pártját és képviselőit eltüntetjük a föld színéről. Issekutz G-yőző képviselő ur 1917. évi február hó 27-én e házban tartott felszólalásában azon reményének adott kifejezést, hogy a román nemzeti párt létele mint az értelmetlen tömegek istápolásának góczpontja megtüretni nem fog és ennek visszhangjaként megszólalt ugyancsak a munkapártból egy képviselő ur, aki azt mondotta, hogy ezen háború folyamán létrejött az a vérszerződés, amelyet a magyarság a románsággal kötött s ennek folyományakép megszűnt a román nemzeti párt létjogosultsága és ezentúl a hazai románság igyekezzék politikai törekvéseit a magyar pártok keretein belül érvényesíteni. Barta Ödön: Ezt a ministerelnök mondta. Pop Cs. István: Ő is mondta! A mi pártunk nem alkalmi alakulat, hanem azt a román nép jogos érdekei és évszázados küzdelmei szülték. Issekutz Győző képviselő urnak legyen szabad ellenvetnem azt, hogy pártunk létjogosultságát — nem is beszélve a történelemről — mostani vezére ismerte el 1914. év február hó 20-án itt e házban mondott beszédében, mondván (olvassa): »Szabad államnak szabad polgárait attól a jogtól, hogy nemzetiségi alapon is alkothassanak pártot, megfosztani nem lehet! (Elénk helyeslés.) Ha megvan engedve felekezeti pártokat alkotni, ha megvan engedve pártokat alkotni az osztály-