Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

715. országos ülés 1917 m 1907. évi október 27-én, amikor már régen nem voltam minister, jöttek össze nálam, kik? Hock János: Hivtam össze! Polónyi Géza: A főváros képviselői, akiket én meghívtam. Miért? Mert t. képviselőtársaim részéről felkérettem, hogy hívjak össze ilyen értekezletet, mert akkoriban készülőben volt ez a kérdéses fővárosi törvény, amely tartalmazza az adómentességet és azonkívül ezt az 5 millió K-át is a fővárosnak és akkoriban szó volt arról, hogy óhajtandó lenne, hogy a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó javaslat szőnyegre kerüljön. En tehát ezen alkalommal képviselőtársaim megkeresésére felhívtam a budapesti képviselő­ket és azonkívül a függetlenségi pártból azokat a képviselőket, akik bizottsági tagok voltak, hogy szíveskedjenek nálam összejönni és ott tanácskozni. Természetesen ott megjelentünk, megjelent a képviselő ur is mint általam meg­hívott. Nekem sejtelmem sem volt arról, hogy a képviselő urnak olyan összeköttetései vannak, amelyek kizárták azt, hogy velünk egy bizal­mas tanácskozásban részt vehessen. Hock János: Például micsoda? Polónyi Géza: Ezt mások mondják meg! Elég az, hogy ezen alkalommal tartatott egy értekezlet, amelyen az történt, hogy a függet­lenségi párti fővárosi képviselők között annak előrebocsátásával, hogy a javaslatot elfogadjuk, megnyilatkozott az az óhaj, hogy a fővárosi törvény revízióját kérni kell a kormánytól, me g pedig egy alternatív javaslat alapján, amely alternatív javaslat tartalmazza egyrészt a fő­városi törvény revízióját, vagy pedig — ha ez nem sikerülne — egy novelláris módosítását. Aki a fővárosi ügyekkel foglalkozik, tudja, hogy mai napig is mennyire eleven óhajtása a főváros közönségének, hogy ez a fővárosi tör­vény megfelelően revideáltassék. Akkor a főbb pontokban megegyezés is történt, még pedig abban, — csak 3—4 pontot sorolok fel — hogy a virilizmus eltörlendő, hogy az inkompatibilitás szigorúan kezelendő, hogy a választójog lénye­gesen kiterjesztendő, negyedszer, hogy a választó­kerületekben, ahol eddig a virilizmus rendszere mellett ugy volt a dolog, hogy az egész főváros együtt választván a virilistákat, a két-három nagy kerület ráoktrojálhatta és ráoktrojálhatja a többi kisebb kerületekre saját jelöltjeit, ez szüntettessék meg — a kerületek külön válasz­szák bizottsági tagjaikat és a kerületek arányo­sittassanak. Ez volt ama tanácskozás tárgyalásainak eredménye és ennek eredményeként megbízatott Platthy György és Nagy Dezső, aki már meg­halt, hogy ezt javaslat alakjában szerkeszszék meg és terjeszszék Kossuth Eerencz akkori pártvezér és egyúttal kereskedelemügyi minister elé oly czélból, hogy azt a kormánynál támo­gatni szíveskedjék. Később azután ez a javaslat, ugy vagyok árczius 17-én, szombaton. 151 értesülve, nem voltam jelen, Nagy Dezső volt képviselő által Kossuth Ferencznek tényleg át­adatott. Még csak egy dolgot kell elintéznem. Hogy mennyire volt igaza a t. képviselő urnak abban, hogy a Wekerle-féle törvényjavaslatnak, amely a fővárosnak ezt az 5 milliót juttatta, meg­akasztásában én voltam a bűnös és hogy én a főváros érdekeit ott is elárultam volna, arra nézve minden további elősorolás mellőzésével legokosabb lesz, ha a legautentikusabb tanút, magát "Wekerle Sándor volt ministerelnököt szólaltatom meg. 0 1916 november 10-éről a következő levelet intézte hozzám (Olvassa) : »Tisztelt barátom! Kívánságod folytán kész­séggel jelentem ki, hogy soha senkinek nem mondhattam, hogy a kormányzatunk idejében a fővárosnak juttatott mintegy 5 millió segély megajánlása miattad szenvedett késedelmet. Az igaz, hogy a javaslat képviselőházi tárgyalását azért halogattuk, mert a függetlenségi pártot előbb meg kellett annak nyerni, de — ugy tu­dom — akkor már nem is voltál a pártnak tagja. Általában nevetségesnek tartom, ha azzal vádolnak, hogy a főváros érdekei ellen foglaltál állást. Ellenkezőleg, együttműködésünk egész ideje alatt az volt köztünk az ellentét, hogy oly messzemenő követeléseket támasztottál, ame­lyeket, — legalább oly mértékben, mint kíván­tad — én teljesithetőknck nem tartottam. Ha tehát késedelem állott be, ennek indoka valójá­ban az, hogy igényeidet kellő mértékökre kel­lett előbb leszállítani.« Azt hiszem, hogy minden kétségen kivül áll, hogy amit a képviselő ur erre vonatkozólag állított, nemcsak hogy nem igaz, hanem annak homlokegyenest az ellenkezője az igaz. Ezek után én a magam részéről tartózkodom minden személyes természetű remarktól, tartózkodom attól is, hogy a képviselő ur ezen eljárását egyéni bármiféle bírálat tárgyává tegyem. Elég súlyos az ő helyzete akkor, hogy ha a képviselő­ház előtt igazolva van, hogy az általa választott tanuknak most általam felolvasott nyilatkozata szerint a képviselő ur igazmondása lényegesen csorbát szenvedett. Én a magam részéről ezek után ugy a főváros közönségét, mint az ország közvéleményét arra kérem fel, hogy ezen adatok birtokában ítéljen a képviselő ur eljárása felett. Elnök: Hock János képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja a t. képviselő urnak az engedélyt a szólásra. (Helyeslés.) Hock János: T. képviselőház! Miután Po­lónyi Géza képviselő ur a napirend előtt kért szót és bő magyarázatokkal perrendszerüen le­tárgyalta, hogy a fővárosi közgyűlésen elmon­dott beszédem nem fedi teljesen a tényeket és kimondta végül azt a kemény ítéletet, hogy az én igazmondásomat a képviselőház bíráskodása alá bocsátja, engedje meg nekem tehát a t. ház, hogy ebben a kérdésben személyes megtámad-

Next

/
Thumbnails
Contents