Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

142 714. országos ülés 1917 olyan felmentett mezőgazdákat kötelezném annak megművelésére, akik helyes gazdasági mérlegelés szerint erre a munkára instrukciójukkal, éőkeerej ükkel megterhelés nélkül kötelezhetőknek mutatkoznak. Meg vagyok győződve, hogyha az a felmentett mezőgazda tudja, hogy szigorúbban fogják elbírálni felmentési ügyét, ha nem tanúsít kellő lelkiismeretet az ő szomszédos körletébe tartozó föld megművelésében, akkor minden rátermettségét beleviszi a munkába. Ha nem találok ilyen alkalmas felmentett mezőgazdát, akkor a rendelkezésre álló erőkkel műveltetném meg azt a földet. Mindenekelőtt egy gazdasági vezetőre van szükség, amely czélra — protekczió kizárásával — egy alkalmas, gazdasági képzettséggel biró népfelkelőt kell kikérni, lehetőleg név szerint megnevezve az alkalmas egyént. Bizonyára vannak olyanok, akik nem élveznek felmentést, de akiket ilyen czélra saját vármegyéjükben kitűnően fel lehet használni s akit akár a front mögül, akár a frontról ki kell kérni, mert idehaza egy ilyen megmüveletlen föld megművelésével bizonyára nagyobb hadi érdeket szolgál. (Helyeslés balfelől.) Az iga-munkát a vármegyei mezőgazdasági biztosnak az egész vármegye közigájával kellene megoldania. Viszonyaink ebben a tekintetben különösen sürübb lakosságú vidéken eléggé kedvezőek, úgyhogy a három éves háború daczára is ezt megengedhetjük magunknak. Az ország nagy részében, kérdem, milyen területre kalkulál a falusi gazda két tehenet, vagy két ökröt? Azt hiszem, nem nagyitok, ha azt állítom, hogy ebben a tekintetben az átlag semmiesetre sem haladja tul az 5—8 holdat. Ha száz katasztrális holdra számit az ember 8 igás állatot, akkor egy igényesebb külterjes gazdálkodásra megfelelően rendezte be birtokát. Két igásállatra ilyenformán 25 katasztrális hold esne. Ebből következik, hogy nincs az a vármegye — az alföldi viszonyokat nem ismerem — sem a Dunántúl, sem a Felvidéken, sem Erdélyben, ahol annyi közigát ne lehetne kivonni, amely ne lenne elégséges a t műveletlen ül maradt szántóföldek felszántására. Igaz, hogy eredményt ebben a tekintetben csak megfelelő erélylyel lehet elérni, de hiszen épen erre való a diktatúra. De van még egy iga-forrás és ez a vármegye részére kiutalt katanalovak állománya. (Helyeslés balfelől.) A katonai lovakat is számításba kell venni, mert a közigát semmiesetre sem szabad ugy alkalmazni, hogy állandóan ott legyenek ; némi állandó igának pedig kell lenni a birtokon, tehát erre a czélra az illető vármegyébe mezőgazdasági czélra kiküldött katonalovat kell felhasználni. Következik a munkáskéz kérdése/Hadifogoly, igaz, kevés van, de közerőt az egész vármegye területéről mégis csak valahogyan össze lehet vonni. Az elmúlt évben munkásosztagok tekintetéberí panaszunk nem lehetett. Kérdés, a jelen évben menynyiben fognak rendelkezésünkre állani, mert ezeket is kalkuláczióba lehet venni. Itt van még a gépek kérdése. Ezek végett bizony koldulni kell és pedig azoktól a szomszédos márczius 16-án, pénteken.' mezőgazdáktól, akik felmentést élveznek. Az ilyen felmentett mezőgazda tiz ekéből kettőt szívesen át fog engedni. Nagyobb gépeket is lehet koldulni, természetesen lehetőleg ugy, hogy az illető mezőgazda túlságos hátrányba ne jusson a saját munkája terén. Mindenesetre attól függ e kérdésnek tapintatos megoldása, hogy a illető vármegyei származású jó mezőgazda, akit oda mezőgazdasági biztosnak kineveztek, mennyire ismeri vármegyéje viszonyait. Nincs azonban megoldva a pénzkérdés. Pénz. nélkül mindezen szurrogátumok daczára sem lehet azt a birtokot megművelni. A lovat élelmezni kell, a munkást, a katonát, a közigát, közerőt meg kell fizetni. Erre pedig pénz kell. De amikor milliárdokat költünk el a háborúra, mikor a municziógyártás nehéz milliókba kerül, az élelmezés municziójának előállítására is meg kell az alapot teremteni. Egytől azonban óva intem az illetékes tényezőket, nehogy ezt az alapot valamely banktól kérjék s nehogy erre a czélra egy ujabb részvénytársaságot, központot, vag}

7 más ilyesfélét alapítsanak, mert e tekintetben azt hiszem, elég szomorú tapasztalatok fekszenek előttünk. Egyre nem tértem ki még eddig : az ellenőrzés kérdésére. Ajánlottam egy megoldást a perifériákon való munka végrehajtására, ajánlottam megoldást a központi vezetésre, de arra nézve, hogy a munka tényleges végrehajtása mikép volna hathatósan ellenőrizhető, nem tettem javaslatot. Szerény nézetem szerint e czélból az országot hat-hét nagyobb kerületre lehetne felosztani s ezen kerületek mezőgazdasági tekintetben való ellenőrzésére, a vármegyei biztosok vizsgálatára független, szakképzett, mezőgazdaságilag az illető vidéken jártas egyéneket kellene kiválasztani, akiket a mezőgazdasági diktatúra hatásköre alá rendelve, az illető kerületbe kormánybiztosokként kellene kiküldeni, oly rendeltetéssel, hogy állandóan járják be a rájuk bizott vármegyéket, ellenőrizzék az ott folyó mezőgazdasági munkát és az ottani vármegyei szervezeteket. Ez túlságos költségébe nem is kerülne az államnak, mert föltételezem, hogy lehet ebben az országban még hat-hét olyan önzetlen férfit találni, aki talán költségeinek megtérítése ellenében vállalkozik arra, hogy szűkebb hazájában a mezőgazdasági munka megszervezése és ellenőrzése körül önzetlen, hazafias munkát végezzen. Meg vagyok győződve, hogy Erdélyben, a Dunántúl, a Felvidék nyugati részén, a Felvidék keleti részén, Dél-Magyarországon és az Alföldön is akadna egy-egy ilyen egyén. Ezzel pedig az országot hat kerületre osztottam fel. A hetedik lenne Horvátország. T. ház ! Tekintettel az idő előrehaladottságára, kénytelen vagyok beszédemet befejezni. A jelentést nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelöl) Elnök: T. ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelőben lévén, a vitát mára megszakítom. Leszek bátor megtenni javaslatomat