Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-714
1U. országos ülés 1917 mt a németeknek meglesz a tenyészállat] uk, mi pedig üthetjük a nyomát hires lótenyésztésünknek és mindez azért, mert az illetékes tényezőknek másfélév múlva jutott eszébe a védekezés. (Igazi ügy van 1 ~balfelől.) Ugyanígy jártunk az igás ökörállománynyal is. Nagyon jól emlékszem, a tőketerebesi czukorgyárban és Sátoraljaújhelyen gyűjtötték össze 1914 őszén az igásökrök százait. Érdeklődtem, hogy minek ez? Élelmezési czélra nem felel meg, a mezőgazda pedig otthon jobban használhatja. Egy bölcs intendáns azt a választ adta, hogy ez egy zseniális gondolat, mert az igásökör be fogja vinni Przemyslbe a municziót és ráadásul saját lábán érkezik meg a hus is. Persze arra nem gondoltak, hogy ezen az utolsó paraszt is nevet, mert az az ökör nemcsak Przemyslbe nem jut el Tőketerebesről, hanem saját lábán a fele utat sem tudja megtenni. Szerencsére Przemysl későn szabadult fel és igy kénytelenek voltak visszaadni a megmaradt állományt a mezőgazdáknak. Jól emlékszem az 1914-es eseményekre. A háború elején egy baleset miatt az Alduna melletti táborból az egész Bánáton keresztül Erdélybe távoztam, onnan Budapestre és azután Galieziába utaztam a frontra. Ezalatt átutaztam a magyar Kánaánnak nevezett földön. Siralmas látvány tárult elém; tengernyi behordatlan kereszt a szántóföldön, legnagyobbrészt kicsirázva, a szél által összeforgatva, az eső által laposra nyomorítva. Bothadt és pusztult a drága élet. Es mindez azért, mert senkinek sem jutott az intéző tényezők közül még akkor eszébe az, hogy a harczos néptömegek rezervoárjával és az egyelőre nélkülözhető katonalovakkal be kellene takarítani, kicsépeltetni és biztosítani a következő esztendőre a termést. Gazdasági felmentésekről, szabadságolásokról ezekben az időkben még szó sem volt, sem pedig az őszi szántás, tavaszi szántás, vetés előkészítéséről. Hamar meg is lett az eredmény. 1915 márcziusában már megismerkedett Budapest közönsége az ehetetlen kukoriczakenyérrel. Akkor hirtelen kapkodni kezdtek, hogy valamit kellene tenni a mezőgazdaság érdekében. Küldtek is a vidékre vetőmagot ; meg is érkezett az árpavetőmag júniusban, amit márczius végén kellett volna elvetni. Kinek kellett volna mindezekről gondoskodnia? Ezekben a nehéz időkben kinek lett volna kötelessége, a mezőgazdaság e nagyfontosságú kérdéseivel foglalkozni? Elsősorban, nemde, a földmivelésügyi ministernck. Ö neki kellett volna a többi érdekelt faktorokkal megtalálni a kontaktust s a világháború méreteinek megfelelő konczepczióval megszervezni a mezőgazdasági munkát. Megtörténtek-e a kellő intézkedések, megvan-e a komoly viszonyoknak megfelelő berendezkedés ? Fájdalom, nem. A mulasztás konstatálásával azonban rámutatok arra is, hogy a földmivelési ministernek talán nem kizárólagos hibája ez. Vannak enyhítő körülmények is, amelyek ezt többé-kevésbbé menthetik. Szerény nézetem szerint az összes eszközök nem állottak rendelkezésére. írczius 16-án, pénteken, 133 A rátermettségen, a tehetségen és szervezőképességen kivül megfelelő munkásokra, pénzre és hatalomra lett volna szükség. Bendelkezésére állottak ezek ? A munkatársak számát illetőleg érdekes jelenségekre akadtam a földmivelésügyi ministeriuin fogalmazói karának mai státusában. Ez jelenleg áll 13 ministeri tanácsosból, 22 osztálytanácsosból, 22 ministeri titkárból, 27 ministeri segédtitkárból és 96 ministeri fogalmazóból ; tehát 12-vel több a ministeri fogalmazók száma, mint az összes, magasabb rangban lévő tisztviselőké. A fele azonban ezeknek is fizetéstelen, köztük nem egy olyan, ki 8—10 esztendeje szolgál igy. Háromnak 1000 koronás segély dija van, mert három ilyen állás van rendszeresítve. A többi is diplomás ember, van öt sub auspiciis regis, vannak gazdasági és jogi végzettséggel biró doktorok közöttük, a kik 3—4 koronás napidíjért szolgálnak. Lehet-e, t. ház, ilyen körülmények között ambicziót várni a tisztviselőktől ? Nem a legimmorálisabb dolog-e, hogy az állam 40—50 kvalifikált embert ilyen rendszertelen státus mellett kihasznál, a nélkül hogy legalább formailag elismerné működésüket ? Tudomásom szerint ez a fizetéstelen állapot már mindenütt meg van szüntetve, csak a földmivelésügyi ministeriumban nem. Mibe kerülne, ha annak a 40—50 fizetéstelen ministeri fogalmazónak státusát szabályoznák ? Egy ministeri fogalmazónak a fizetése 2900 korona. Vagy van szüksége az államnak ezen kvalifikált emberek munkájára, vagy nincs. Ha van, akkor ne sajnálja ilyen nehéz időkben azt a 150.000 korona évi fizetési többletet a státusba beállítani. Az azonban tűrhetetlen, hogy diplomás emberek évtizedeken át mint kvázi napidijasok szerepeljenek és intézzék az országnak igen fontos, igen nehéz ügyeit ilyen súlyos időkben. Szükkeblüséggel nem lehet a magyar mezőgazdaságon segíteni, letörik az ambicziókat és ha nincs magánvagyona az illető tisztviselőnek, mellékjövedelmek szerzésére utalják őket. Még rosszabb lesz azonban a helyzet a háború után, mert a reménytelen várakozás a legértékesebb elemeket fogja elvonni. Visszamarad a selejtesebb elem és az értékesebbet ujabb selejtessel pótolják, mert az értékesek bizonyára elhelyezést fognak találni a fellendülő közgazdasági élet másmás terein. Gróf Serényi igen t. képviselőtársam volt földmivelésügyi minister méltán mondta búcsúzáskor a ministeriuin tisztviselőinek, hogy : ő neki igen sok álmatlan éjszakája volt a fizetéstelen segédfogalmazók miatt, de nem tudott rajtuk segíteni. T. ház ! Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebből a 180 fogalmazó-szakbeli ministeri tisztviselőből is mintegy 40-et nélkülözhetőnek találtak a ministeriumban s ezek most hadiszolgálatot teljesitenek s csak a többi 140 van idehaza. Lehet ennyi erővel Magyarország mezőgazdasági ügyeit a háború alatt lebonyolítani?
