Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
713. országos ülés 1917 márczius lé-én, szerdán. 97 hogy mindazokat, amiket elmondani fogok, bizonyítani tudom, mindezek szórói-szóra, pontról-pontra igazak. T. képviselőház! A Dobsinai Takarékpénztárnak Ahaujszántó község határában volt egy erdeje. Ezt az erdőt 1916 február 16-án megvette a Dobsinai Takarékpénztártól Grömör vármegye főispánja. Megvette pedig olyan feltételek mellett, hogy 8 K-t fizet a fának méterjéért és opcziót kap a területre egy esztendőre. Ezt hangsúlyozni kívánom azért, mert ugy tudom, hogy a főispán ur azzal védekezik, hogy neki itt abszolúte semmi anyagi érdekeltsége nincs, azzal védekezik, hogy közérdeknek tartotta azt, hogy egy válságban levő takarékpénztárt, melyben nagyon sok embernek van betétje, megmentsen a végromlástól. Okmányokkal tudom igazolni, hogy ez nem áll, az eredeti okirattal tudom igazolni, hogy igenis 1916 február 16-án megvett# ezt az erdőt, a gömörvármegyei főispán. Ebben a szerződésben kikötötte a főispán a Dobsinai Takarékpénztárra kötelezőleg azt, hogy a takarékpénztár kérje az erdő kihasználására a szükséges munkások felmentését, ő írja alá a felmentési kérvényeket ugy, mintha az még mindig a takarékpénztár tulajdonát képezné. (Hallatlan! a baloldalon.) Február 17-én, tehát a következő napon Grömör vármegye egyes körjegyzőihez a főispán levelet intézett, melyben kijelentette, hogy a Dobsinai Takarékpénztár erdejének — tudva valótlant állított, mert akkor már övé volt az erdő — kieserzését közérdeknek tartja, evégből terjeszszék fel neki azon 42—50 évig terjedő korosztálybeli népfelkelők igazolványi lapjait, akik hajlandók cserzésre elmenni a Dobsinai Takarékpénztár erdejébe és evégből felmentésüket kérik. Miután minden presszió daczára nagyon kevés ilyen ember akadt, ujabb levelet intézett hozzájuk, melyben elrendelte, hogy az összes ilyen igazolványi lapokat küldjék be hozzá, olyanokét is, akik nem kérték felmentésüket és akik nem hajlandók cserzésre elmenni. Ez megtörtént és ezeknek nagyon tetemes része, a megejtett vizsgálat szerint 800—1000 ember — tehát nem néhány vagy néhány tuczat emberről van szó, hanem sok százról — fel lett mentve. (Mozgás és zaj balfelöl.) Fel lett mentve pedig azon a czimen, hogy ezek szerződéses csermunkásai a Dobsinai Takarékpénztárnak, holott ez ismét homlokegyenest ellenkezik a valósággal, amennyiben ezek az emberek igen nagy többségben 20—40—50 holdas kisgazdák voltak, akik talán azt sem tudták, hogy mi a cserzés, soha életükben cserzessél nem foglalkoztak. Ezeket az embereket, kik mint mondám, kisgazdák, ugy tüntette fel a földmivelésügyi ministeriumhoz intézett kisérő. jelentésében a főispán, hogy ezek szerződéses cserzési munkásai a Dobsinai Takarékpénztárnak. Ezt bizonyítom a földmivelésügyi ministeriumnak 1916. évi márczius 31-én kelt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. felmentésével, amelynek szövegében ezek világosan mint cserzési munkások lettek felmentve. Tudomásom szerint a vizsgálat során erre vonatkozólag két tény igazoltatott be. Az egyik az, hogy ezeknek túlnyomó része nem cserzésre való felmentését kérte, hanem a mezőgazdasági munkára és pedig saját gazdaságában, a másik, hogy akadtuk fölös számmal olyanok, kik egyáltalában nem kértek felmentést, hanem az kellemes meglepetésként érte őket, (Mozgás baljelöl.) mely kellemes meglepetés szomorú valósággá vált akkor, amikor nagy örömmel hazamentek, hogy gazdaságukat rendbehozzák, s jött a jegyző s figyelmeztette őket : barátom, ne gondolja, hogy a maga gazdasága részére lett felmentve, maga tartozik cserezni az abauj-szántói erdőben, a Dobsinai Takarékpénztár erdejében. Ezek nemcsak erőszakosan lettek odautasitva. hanem érzékenyen meg is lettek károsítva, amenynyiben a szomszéd erdőben a cserzés méteréért 12—14 koronát fizettek, őnekik j^edig csak 5 koronát adott a főispán. (Mozgás baljelól.) Ha ezer embernek száznapi munkáját számítjuk k 5 korona, ez már 500.000 koronát tesz ki, amivel ezeket az embereket megkárosították. De ez mindegy, akár ezer emberről van szó, akár 100 emberről vagy 10 emberről, ez akkor is flagráns visszaélés a hivatalos hatalommal. (Felkiáltások bal felől: Piszkosság ! Piszok !) Nóvák János: Komiszság ! Elnök : Csendet kérek, Nóvák János képviselő ur ; méltóztassék ilyen közbeszólásoktól tartózkodni. Gedeon Aladár: Hogy a főispán mennyire szivén viselte a Dobsinai Takarékpénztár érdekeit, erre nézve eklatáns bizonyíték az, hogy amikor kiment az erdőbe ellenőrizni ezeknek az embereknek a munkáját, magával vitte ezen hivatalos útjára a főispáni titkárt is, akivel felolvastatta mindazoknak az embereknek a névsorát, akiket felmentetett, hogy ellenőrizni tudja, vájjon ott vannak-e mind. (Felkiáltások bálfelöl: Hallatlan!) Ez az erdő az én vármegyémben van, ezekről a dolgokról már régen tudomást szereztem, nagyon sokan tud-, ták ezeket, de az ilyen dolgot természetesen csak akkor lehet előhozni, ha az embernek pontos, megbízható bizonyítékai és adatai vannak. Ép ezért nem hoztam ezt eddig elő, ma azonban, harmadszor ismétlem, állításaimat okmányokkal, tanukkal és jegyzőkönyvekkel igazolhatom. Én azt hiszem, igazán felesleges erre több szót vesztegetni. Ezek a tények maguk helyett beszélnek, ezeket nem kell színezni, ezeket nem kell jobban kidomborítani. (Ugy van ! balfelöl.) Legyen szabad most kitérnem arra, hogy ezzel szemben, hogyan járt el a kormány. (Halijuk! Halljuk ! balfelöl.) A múlt esztendő október hónapjának elején és közepén — ez a dátum fontos, ezért kívánom aláhúzni — lettek ezek a dolgok férfiasan és nyíltan, tehát nem a főispán háta, mögött, a közigazgatási bizottságban és Gömör vármegye törvényhatósági közgyűlésében a íő13
